A dió (Juglans regia) hazánk egyik gyakori, de kevésbé megbecsült héjas termésű kultúrája. Gyakorlatilag az egész országban megtalálható. Nagy előnye ennek a gyümölcsnek, hogy szinte teljesen extenzív körülmények között is terem, ráadásul eddig a növényvédelmére is alig kellett figyelmet és költséget fordítani.
Sajnos napjainkra ez a kultúra is beállt az intenzívebb növényvédelmet igénylő gyümölcsfajok sorába. Az ezredforduló után ugyanis hazánkban is megjelent az invazív nyugati dióburok fúrólégy, amely az eltelt időszakban meghatározó károsítója lett a diónak.
Amit a kártevőről tudni érdemes
A nyugati dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa) a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) rokona. Életmódja is nagyon hasonló hozzá. Báb alakban telel át a talajban, majd az imágók meglehetősen későn, június hónap végén kezdenek rajzani.
Ennek nyilvánvaló oka van: korábbi rajzás esetén a kártevő lárvái nem találnának elegendő táplálékot a még picike dió termésekben. Gyakorlatilag Péter-Pál napja előtt a kártevő imágóinak megjelenésére nem kell számítanunk.
Késői rajzás, gyors terjedés
A korábban kirajzó kis testű, tarka hím ivarú legyek a fúrólegyek társaságában elterjedt gyakorlatnak megfelelően igyekeznek minél szebb, nagyobb dióterméseket kiválasztani. A később rajzó nőstények azzal a hímmel párosodnak és abba a dióba rakják petéiket, amelyek a legszebbek, legnagyobbak, a diófa legmagasabb és leginkább napsütötte részén helyezkednek el.
Viszont a cseresznyeléggyel ellentétben ez a kártevő nem jelöli meg feromonnal a már peterakásban „szerencséltetett” gyümölcsöt. Így egy megtámadott dióban akár tucatnyi kártevő is tevékenykedhet.
A legszebb termések kerülnek célkeresztbe
A dióburok fúrólégy lárvái a zöld burok alsó részén, a kemény burokkal érintkező részen táplálkoznak. Önmagában ez még nem is lenne olyan nagy baj, de a táplálkozás nyomán minden esetben egy másodlagos bakteriális fertőzés, rothadás indul el a nedves zöld burokban. A dió termése torzul, minősége mindenképpen sokat romlik, de a baktériumos rothadás sok esetben eljut a termés belsejébe is, amely így teljességgel elvész a termesztők számára.
A dióban károsító nyüvek még a dió érése előtt, ősszel kifurakodnak a rothadó burokból és a talajra hullanak, ahol a felső rétegben bebábozódva élik túl a telet.
Védekezési lehetőségek
A nyugati dióburok fúrólégy esetében is fontos a rovarölő szeres kezelések helyes időzítése. Gyakori hiba a termelők részéről, hogy már májusban védekeznek a kártevő ellen, eddig az csak több héttel később fog csak rajzani. Szerencsére ez a faj is – mint oly sok más légyfaj – kiválóan fogható sárga színű ragasztós lapokkal. Ezek viszont előrejelző eszközök, a kártevő kiirtására nem alkalmasak. Rengeteg más rovart is elpusztítanak, így használatuk cseppet sem környezetbarát! Célszerű ezeket a színcsapdákat minél magasabbra kihelyezni, hogy a rajzás elejét is tudják követni. Ez – ismerve a diófák hatalmas méreteit – sok esetben nem könnyű feladat.
Védekezni lehet a rajzó imágók, illetve a már a termésbe behatolt fiatal lárvák ellen is. Az imágók ellen bármilyen, szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény hatásos, de azok kontakt jellege miatt a lárvák ellen semmiféle hatást sem várhatunk el.
Eltérő hatásmód, eltérő alkalmazás
Jobban járunk, ha az imágók és a fiatal lárvák ellen egyaránt hatásos acetamiprid hatóanyagú készítmények alkalmazása mellett döntünk. Ezek sokkal rugalmasabban alkalmazhatóak, hatástartamuk is jóval nagyobb, mint a piretroidoké. Használatuk során ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy míg a piretroidok az enyhén savas, addig az acetamiprid az enyhén lúgos kémhatású permetlében fejti ki a legjobb hatását.
Mindemellett a dió termésének viaszos, sima felszínének ismeretében a tapadásfokozó adalék használata erősen ajánlott. A nyugati dióburok fúrólégy nem leküzdhetetlen ellenfél. Jó időzítéssel és helyes inszekticid alkalmazással hatékonyan visszaszorítható.
A képek a szerző felvételei.
