Szántóföldi növényeink közül az őszi káposztarepce rendelkezik a legtöbb kártevővel, és bőségesen akadnak olyanok közöttük, amelyek az ősz során károsítanak. Nézzük, melyek ezek!
Szinte mindenhol földbe került már a repce vetőmag, az első vetések máris sorolnak. Megkezdődik a repcetermesztők hadakozása a kártevőkkel, amiből van szép számmal, hiszen e kultúrnövényünk bír a legnagyobb vonzerővel körükben. A nagy számból adódóan számbavételük két részletben történik, kezdjük most a legtipikusabb és egyben legnagyobb kártételi potenciállal bíró fajokkal.
Földibolhák
A repcét először megtaláló kártevők a földibolhák, amelyek kártétele ugyan sokban hasonlít, mégis érdemes külön tárgyalni néhány fajukat. A legtöbb esetben a repcetáblán a keresztesek földibolháit találjuk meg a legnagyobb számban, amely alatt több faj egyedeinek egyidejű jelenlétét kell érteni.
Kártételük megegyezik, a fiatal, akár még csak szikleveles repcenövények leveleinek hámozgatása, ami eleinte nem jár a levél teljes átrágásával, az egyik epidermisz jellemzően megmarad. Ez a bőrszövet száradása miatt világos foltok formájában mutatkozik meg, tegyük hozzá, hogy igen feltűnően, azonban a foltok később átszakadnak, a levélfelület lyuggatottá válik (1. kép).
A földibolhák közé tartozik a nagy repcebolha is. Ennek kifejlett egyedei a keresztesek földibolháihoz hasonló módon károsítják a növények lombozatát (2. kép).
Nagy egyedszámuk esetén a levélnyelek és minden más föld feletti növényi rész áldozatul eshet kártételüknek (3. kép), aminek következménye növénypusztulás, a repceállomány kiritkulása lehet. Azonban e kártevő hosszabb távon is veszélyezteti a repcét, mivel lárvái a levélnyelekben fejlődnek a tél során, majd tavasszal a szárba húzódva fejezik be egyedfejlődésüket.
A levélnyélben jelen lévő lárvák károsítása egyszerű szemrevételezéssel is megállapítható, azok ugyanis gyakran barnásan elszíneződnek (4. kép), rajtuk nyílt sebzések alakulnak ki. Ez a hosszú távon jelentkező kártétel gyengíti a növényeket, rontja azok télállóságát, késlelteti szárbaindulását, így nagy egyedszám esetén hatással van terméseredményre.
A földibolhák esetében a legnagyobb problémát az jelenti, amikor tömegesen jelennek meg egy területen. Betelepedésük általában a füves szegélyek (5. kép) vagy előző évi gondozatlan repce, vagy gabonatarlók, esetleg keresztesvirágú zöldítések felől kezdődik meg, amelyeken átvészelhetik a nyári, táplálékban szűkösebb időszakot.
Amennyiben a betelepedés elhúzódik, a védekezés is megnehezül, jelenleg ugyanis nagyon kevés az engedélyezett, tartamhatással rendelkező, gyomorméreg-hatással is bíró készítmény, amely hosszabb időn át fennálló védelmet biztosítana. Ezért gyakran van szükség többször is megismételt rovarölő szeres állománykezelésre, arra, hogy egyfajta vegyszernyomás alatt tartsuk a területet. A védekezésben jelenthet némi segítséget, ha a betelepedés várható irányából eleinte szegélypermetezést végzünk, amikor néhány szórókeret szélességben hozunk létre egy védett zónát, de ez ritkán oldja meg önmagában a problémát, a teljes felület kezelésére szinte mindig szükség van a későbbiekben.
A szerválasztás során előnyben kell részesíteni a tartósabb hatású, gyomorméregként ható készítményeket. A vetőmag felszívódó rovarölő szerrel történő kezelése adhat ugyan védelmet, azonban elhúzódó, vontatott kelés esetén annak védő hatása lecsökkenhet, mikorra a földibolhák kártétele felerősödik. A földibolhák elleni védekezés legfontosabb eleme a terület rendszeres ellenőrzése, ugyanis nagy egyedszám esetén a kártétel elsöprő lehet, már néhány nap alatt is növénypusztuláshoz, az állomány kiritkulásához vezethet.
Különösen akkor szükséges nagy figyelmet fordítanunk a repcéinkre, ha azok növekedése bármilyen ok miatt lassú, vontatott, a legnagyobb kár ilyen esetekben következhet be, ami még inkább igaz, ha az időjárás kedvez a kártevőknek, azaz száraz és meleg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a legbiztosabb védelmet az jelenti, ha az állományunk mielőbb „kinő a kártevő foga alól”, amiben segíthet a kedvező időjárás is, de az is, ha agrotechnikánk segíti az egyöntetű kelést és a gyors, robbanásszerű kezdeti fejlődést.
Repcedarázs
Az őszi időszak egyik jellemző kártevője a repcedarázs (6. kép) álhernyója. Esetében szintén egy olyan kártevőről beszélünk, amely totális kártételre képes, nagy egyedszám esetén rendkívül gyorsan tarrágás következhet be. A táblára történő betelepülésnél nem figyelhető meg annyira egyértelmű szegélyhatás, mint a földibolhák esetében, a kártétel elszórtan is jelentkezhet a területen.
A lárvák, az álhernyók eleinte a fonáki részen hámozgatnak (7. kép), de egyes jelek már akkor is utalnak a kártételre. A levél színén megjelenő világos, száradó foltok (8. kép) már a kártevő jelenlétére utalnak, ezek az alulról történő hámozgatás során megmaradó bőrszövet száradása miatt alakulnak ki.
Bár a fiatal egyedekre is figyelnünk kell, azonban a legnagyobb figyelmet a nagy méretű, már sötét, feketés, vagy szürke színű lárvákra (9. kép) kell fordítanunk, amelyek kártétele kiterjedt lyukrágásban, vagy a levélszélen kialakuló karéjozó rágásban mutatkozik meg. Egyedfejlődésük során ugyanis ebben az állapotban fogyasztják a legtöbb táplálékot, ezért tömeges jelenlétük esetén rendkívül gyorsan tarra rághatják a növényeinket.
Káposztamoly
A káposztamoly tipikus kártevője a repcének, minden évben jelen van az állományokban. Sok figyelmet általában nem szoktunk jelenlétére fordítani, kártétele ugyanis többnyire elhanyagolható. Azonban előfordulhat, hogy olyan nagy számban jelennek meg a lárvák egy területen, amelynek következménye jelentős lombkártétel lesz.
Ilyen helyzet alakult ki 2022 őszén, amikor a táblákat járva tömegesen repültek fel az imágók (10. kép), a lárvák (11. kép) már nagyon korán megjelentek, nagyon nagy egyedszámuk alakult ki, kártételük pedig rendkívüli módon elhúzódott, még novemberben is nagy számban táplálkoztak a leveleken. Ennek következménye a levélfelület jelentős részének elvesztése volt.
A kártétel eleinte kivilágosodó foltok formájában mutatkozik a levél színén, a lárvák ugyanis eleinte a fonáki rész felől hámozgatnak, de a felső epidermiszt meghagyják, ami száradása miatt világos, ezüstös hártyaként tűnik a szemünkbe. A későbbiekben a már fejlettebb lárvák a levél színén is megjelenhetnek és táplálkozásuk során teljesen átrághatják a levéllemezt. A kártevő ilyen mértékű felszaporodása szükségessé teszi, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb figyelmet fordítsunk az ellene történő védekezésre.
Kis – vagy tavaszi – káposztalégy
A korábbi kártevők mindegyike a repce föld feletti részeit károsította, a kis káposztalégy azonban a gyökérzetet és a gyökérnyaki részt károsítja, lárvái -nyüvei- azon fejlődnek ki. A kártétel főként a nedvesebb és hűvösebb termőterületeken jellemző, de azt egyre gyakrabban tapasztalhatjuk az alföldi repcetáblákon is. A káposztalégy nyüveinek károkozására a növény föld feletti részeinek antociános elszíneződés, „lilulása” utalhat (12. kép), amely sok esetben párosul növekedésben való elmaradással is.
Az ilyen növények gyökérzetét megvizsgálva többnyire rátalálhatunk a kártevő lárváira is, amelyek közül egyidejűleg több is károsíthat. A gyökér felszínén látható barna elszíneződés, a kisebb nagyobb kiterjedésű rágásnyomok, sebzések még abban az esetben is a káposztalégy kártételét mutatják, ha a lárvák már nem tartózkodnak rajta. Ezek a sebzések gyakran parásodnak, de sokszor nedves rothadás (13. kép) és gyökérelhalás is lehet a következménye a szövetek sérülésének.
A repce kedvező körülmények esetén igyekszik pótolni az elveszített gyökérfelületet, intenzív gyökérképzésbe kezd (14. kép), azonban ez általában már nem pótolja a kieső mennyiséget. Így a kártétel egyértelműen hatással van a termés mennyiségére, még abban az esetben is, ha a növény föld feletti részén nem látjuk különösebb jelét a károsodásnak.
A repcét számtalan kártevő károsíthatja, az ellenük történő védekezés szinte állandó figyelmet és készenlétet igényel a repcetermesztőktől. Az, hogy éppen melyikük jelent gondot, az függ évjárattól, függ attól, hogy az ország melyik termőtáján gazdálkodunk, de függ a tábla közvetlen környezetében zajló történésektől is. Ezért is nehéz a fontosság szerinti besorolásuk, így a fenti sorrend önkényes, az személyes tapasztalatokon alapul. A folytatásban is olyan kártevők érkeznek, amelyek az őszi időszakban károsíthatják a repceállományunkat.
