A repce kártevőiről szóló előző írásban a nagy repcebolha őszi, valamint most is zajló kártételéről volt szó. Ezen a kártevőn kívül van még más faj is, amely közvetlenül befolyásolhatja az állomány áttelelését. Ez a kis vagy tavaszi káposztalégy (Delia radicum).
A kis káposztalégy a hűvösebb és csapadékosabb vidékek repcekártevője, az ilyen területeken lehet számítani elsősorban megjelenésére. Ugyanakkor a számára kedvező, csapadékosabb, alacsonyabb hőmérsékletű őszi időjárás esetén máshol is megjelenhet, így egyedszáma és kártétele egyre növekszik a Dél-Alföldi repceterületeken is. Míg pár évvel ezelőtt alig lehetett kártételétől szenvedő növényeket találni, ezek felkutatása mostanra már nem jelent komolyabb kihívást, rövid idő alatt találhatunk ilyeneket a területeket járva.
A kártevő kifejlett egyedeit (1.-2. kép) az árvakelésű repcékben a nyár során általában nagy számban találhatjuk. Onnan vonulnak át a frissen vetett, fiatal állományokba, ahol tojásaikat a növények gyökérnyaki részére (3. kép), vagy a környező talajszemcsékre rakják.
Egy-egy növényre a nőstény akár több tojást is lerakhat, sőt, akár több nőstény is helyezhet el tojásokat ugyanazon a repcetövön, így időnként nagyobb számú lárva is fejlődhet ezeken (4. kép).
Károsításuk eleinte a vékonyabb gyökereket érinti, de végül magát a karógyökeret fogják károsítani táplálkozásuk során (5. kép).
A kártétel odáig vezethet, hogy a gyökérzet nagy része elhal, szinte megsemmisül (6. kép).
A rágás okozta közvetlen kártételen túl a gyökér sebzéseken keresztüli, kórokozókkal való megfertőződése további problémákat okoz. Az ilyen gyökereken nedves rothadásos tüneteket találunk (7. kép), amelyek tovább pusztítják azt.
A kártétel nyomán a repcenövények fejlődése lelassul, gyengül, azok nem kellően megerősödve mennek a télbe, ami egy keményebb tél során akár pusztuláshoz, kifagyáshoz is vezethet.
A kártevő elleni védekezés nem könnyű, a neonikotinoid-típusú rovarölő csávázó készítmények felhasználásának tiltásával egy valóban hatékony védekezési lehetőségtől estek el a repcetermesztők. Bár jelenleg is van erre a célra engedélyezett készítmény, azonban a sokszor elhúzódó, vontatott kelés miatt az már nem tud kellően hatékony védelmet biztosítani, így a kártevő tünetei az ilyen, rovarölő szerrel csávázott magból kelő repceállományokban is megtalálhatók.
A kifejlett egyedek kifejezetten érzékenyek ugyan minden állománykezelésben alkalmazható rovarölő készítményre, ezekkel minden permetezéskor gyéríthetjük az állományukat, de a folyamatos betelepülés miatt nehéz ezzel a technológiával kellő védelmet biztosítani növényeinknek. Érdemes a védekezés során kihasználni az agrotechnikai lehetőségeket.
Melyek ezek? Kerülnünk kell a korai vetést, ugyanis az augusztus végén-szeptember elején rajzó nemzedék nőstényei előszeretettel keresik fel tojásrakás céljából a korán vetett, esetleg már fejlett állományokat. Ezek többnyire a környező területek árvakeléseiről érkeznek, így az első lépés valójában a repcetarlók ápolása, az árvakelések megsemmisítése. Az egyenletesen, robbanásszerűen kelő és fejlődő állományok kevésbé sínylik meg a kártételt, ezért jó talajmunkával, gondosan kivitelezett vetéssel, optimális tápanyagellátással biztosítanunk kell ehhez a feltételeket. A gyors kezdeti fejlődésű fajták vagy hibridek vetése ebben további segítséget jelenthet.
Mit kell keresnünk, ha a kártevő nyomait kutatjuk a repcetáblánkon? Keressük a fejlődésükben elmaradt, lankadó, hervadó növényeket, gyakran „ólmosan” szürkülő, vagy éppen liluló leveleket (8. kép).
Ha az ilyen tüneteket produkáló növényeket kihúzzuk, gyökérzetét megvizsgáljuk, nagy valószínűség szerint meg fogjuk találni a kártétel nyomait, vagy akár magukat a kártevők lárváit is. Ezek a tünetek akár most, február elején is megtalálhatók a repcetáblákon, persze most a lárvával már nem fogunk találkozni. De találhatunk valami mást is! A kedvező téli időjárás miatt a károsított repcenövényeken intenzív gyökérfejlődés indult meg (9. kép), amely, ha nem is tudja meg nem történtté tenni a korábbi kártételt, mérsékelni fogja az abból fakadó terméskiesést.