Az őszi búza termesztése során több kórokozó fellépésére is fel kell készülniük a termelőknek. Ezek közül nyilvánvalóan egy adott évjáratban néhány kórokozó fellépése akár a klimatikus viszonyok, akár a termesztett fajta rezisztenciális tulajdonságai miatt el is maradhat, vagy jelentéktelen mértékű is lehet. Van ugyanakkor egy olyan betegsége a gabonáknak, amely döntően a búzafajokat érinti és szinte minden évben számítani kell valamekkora mértékű fellépésére. Ez a betegség a kalászfuzáriózis, amely ellen nem olyan könnyű a hatékony védekezés.
Amit a kórokozókról tudni kell
A kalászfuzáriózisért a természetben szinte mindenütt előforduló Fusarium gombafajok egy része a felelős. Ezek a nekrotróf életmódú szervezetek nagyon sok növényfajt képesek megfertőzni és rajtuk kifejlődni. Oligofág vagy monofág szervezetnek tekinthetők, mivel pl. a kétszikűeken táplálkozó fajok sohasem támadják meg a gabonákat és ez fordítva is igaz. A kalászosokon hazánkban alapvetően több faj is károsíthat. Az átlagos évjáratú években a Fusarium culmorum faj szokott a domináns lenni, amelynek van ugyan ivaros alakja, de olyan ritka, hogy a kórokozó fennmaradásában számottevő szerepet nem játszik.
Járványos években, amikor a tavasz és a búza kalászolását követő időszak időjárása is rendkívül nedves, csapadékos, a Fusarium graminearum faj válik általában dominánssá. Ez a kórokozó a kukoricán is rendkívül gyakori és annak szártövén a kórokozó ivaros alakja, a Gibberella zeae meglehetősen gyakori. Megfelelően nedves környezetben a kórokozó a gabonák kikalászolásának idejére fejleszti ki peritéciumait és a tömegesen kiszóródó aszkospórák döntő szerepet játszanak a kalászok elfertőzésében.
A fertőzést elindító aszkospórák és konídiumok a búza kalászán landolva hamarosan megkezdik a növénybe történő behatolást. Gyakran előfordul, hogy a fertőzést elindító spórák a toklászok felületén landolnak és ott próbálnak meg bejutni a növénybe. Nincs ezen sok csodálkoznivaló, hiszen a szálkás búzákon a toklászok összes felülete iszonyatosan nagy.
A toklászok ugyanakkor messze nem ideális táplálkozási helyszínek ezen parazita gombák számára. Anyaguk java része szilárdító szövet, magas a szilícium-dioxid tartalmuk is. Ugyanakkor a kórokozók számára szükséges tápanyagokban és vízben meglehetősen szegények.
Ilyenkor a fertőzés után a kórokozó minél nagyobb sebességgel igyekszik eljutni a sokkal jobb feltételeket biztosító pelyvalevélig, majd onnan a lehető legjobb helyre, a fejlődő gabonaszem belsejében rejtőző embrióba.
A Fusarium fajok nekrotróf kórokozók, azaz élő növényeket fertőznek meg, de szaporodni, spórákat kifejleszteni már elhalt növényi részeken tudnak csak. Ehhez, mármint a növényi szövetek elpusztításához speciális méreganyagokat, mikotoxinokat bocsátanak ki a növények szöveteibe. Sajnos ezek a toxinok nemcsak a növényekre, hanem az állatokra és az emberre is nagyon mérgezők.
A Fusarium fajok többféle toxinja közül a deoxinivalenol, vagy más néven DON az, amely a leginkább ismert. Nem ez a legmérgezőbb toxinjuk, de ezt lehet a legkönnyebben kimutatni. A fuzáriózis tehát nem azért veszélyes, mert „csúnya” lesz tőle a kalász, hanem azért, mert a toxintartalom könnyedén meghaladhatja az EU által kötelezően előírt 1,25 ppm-es szintet és innentől kezdve az a gabonatétel kereskedelmi forgalomba nem hozható. Érdemes tehát védekezni eme kórokozók ellen.
Mi kell a fertőzéshez
A kalászfuzáriózis is csak egy a gazdanövény-parazita gomba kapcsolatok között, és ennek megfelelően ez a kapcsolat is három tényező egyidejű fennállása esetén alakulhat csak ki. Elsődlegesen is kell a fertőzéshez fertőző anyag, azaz a Fusarium fajok aszkospórái, illetve konídiumai. Sajnálatos módon ebből szinte az év minden napján bőséges a választék és a mennyiségre sem lehet panaszkodni.
A hazai vetésszerkezet már „ősidők óta” fennálló aránytalansága, azaz a kukorica és a gabonafélék rendkívül nagy részaránya miatt a kalászosok jelentékeny hányada kukorica, vagy más kalászos (azaz Fusarium gazdanövény) után kerülhet csak elvetésre. Ez jelentősen növeli az inokulum mennyiségét és a fertőzési nyomás erősségét.
Szükséges még a fertőzéshez fogékony állapotban levő gazdanövény is. A „hagyomány” szerint a búza a virágzáskor a legfogékonyabb a fertőzésre. Ez így önmagában igaz is, de az is, hogy a kikalászolástól egészen a viaszérés kezdetéig a búzafajok nagyon fogékonyak a Fusarium fajok támadására! Csak a virágzás időszakára hagyatkozni súlyos hiba, amely egy korábbi fertőzés esetén durván visszaüthet a gazdálkodóra.
Szükséges még a fertőzéshez minél hosszabb ideig tartó felületi vízborítás a kalászokon. Nem csapadék kell a kórokozónak, hanem vízfilm a növény felületén, amely akár egy nagy nappali hőingadozás miatt kialakuló kondenzáció útján is kialakulhat. A nagy csapadékhullás csak a táblák permetezőgépek által történő megközelítését és azok táblán történő mozgását akadályozza, de pusztán önmagában kevés egy fertőzés elindításához. Ezeknek a kórokozóknak nem csapadékra, hanem felületi vízre van szükségük teljesen függetlenül attól, hogy az milyen folyamat végeredményeként alakult ki.
A jelenlegi helyzet
A hazai búzaállományok április végére több helyen az országban már kikalászoltak. Ezzel elérhetővé vált a „célfelület” mind a kórokozók inokulumai, mind pedig a védekezés céljából oda kijuttatandó permetlécseppek számára. Az április utolsó hetében hullott országos eső megteremtette a kedvező feltételeket a fertőzéshez így a már kikalászolt búzák fertőződésének veszélye rendkívül nagy!
Fontos megjegyezni, hogy csak a teljesen kikalászolt állományok esetében van lehetőségünk védekezésre. A még hasban levő kalászokat védi a levélhüvely és az ide kijuttatott fungicid hatóanyag kizárólag a levélzet védelmét tudja ellátni, de a kalászba biztos, hogy nem jut el. A jelenlegi, meglehetősen korai időszakban érdemes a készítmény kiválasztása során arra is figyelni, hogy még hosszú ideig kell a lombozat védelméről is gondoskodni.
A fuzáriózis elleni védekezés egyúttal lombvédelem is, hiszen minden olyan permetlécsepp, amely „nem találja el” a kalászokat, az valahol a felső levélszinteken landol és védi azt a levélbetegségek későbbi fellépésétől. Célszerűnek látszik ezért a mostani védekezések során olyan készítményeket, vagy kombinációkat kijuttatni, amelyek hatástartama minél nagyobb.
Hozzátartozik a fuzáriózis elleni eredményes védekezéshez az is, hogy a kijuttatás minél jobban megfeleljen a védekezés speciális követelményeinek. Ezek ellen a kórokozók ellen a kalászokat valamilyen mértékben oldalról kell lepermetezni, így el kell felejteni az egyszerű ütközőlapkás, egy permetlésugaras szórófejeket, és vagy kúpos, vagy dupla réses fúvókákat kell használni.
Szükséges a tapadásfokozó adalék használata is, hiszen többé-kevésbé viaszos, függőlegesen álló felületeket kell lepermetezni. A haladási sebesség helyes megválasztása, pontosabban szólva korlátozása is fontos. Ez az a kezelés, ahol nem szabad sietni. A „vágtatva elvégzett” fuzáriózis elleni kezelés lehet, hogy nagyon jó területteljesítményt fog mutatni, de a kezelés hatékonysága igen nagy valószínűséggel csapnivaló lesz. Érdemes kellő odafigyeléssel végezni ezt a kezelést!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
