A hazai gyümölcstermesztés egyik meghatározó gyümölcsfaja az alma. Ez a kultúra sajnos nem arról híres, hogy kellő intenzitású és hatékonyságú növényvédelem nélkül is eredményesen termeszthető lenne. Több olyan kórokozója is van, mint pl. a varasodás, amelyek önmagukban is képesek akár több éven át is a termés radikális csökkentésére, vagy megsemmisítésére.
Más kórokozók, mint pl. a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) ugyan általában nem képesek ilyen drasztikus mértékű pusztításra, de valamekkora populációval azért szinte mindig jelen vannak a fák lombozatán és alattomosan, az asszimiláták egy részének elvonásával folyamatosan egy nehezen forintosítható kárt idézhetnek elő.
Rügyekben elbújó ellenség
Az alma lisztharmat kórokozója egy ektoparazita tömlősgomba, amely képes ugyan a teljes ivaros szaporodási ciklus végig vitelére, de némi időnyerés céljából inkább micélium alakjában a hajtásrügyek belsejében telel át. A jelenlegi időszakban, az alma virágzása idején a már kifakadt és ki is terült leveleken már könnyedén felismerhető a kórokozó az általa előidézett fehér bevonat miatt.
Primer és szekunder tünetek felismerése
Ha közelebbről megnézzük a beteg hajtásokat, akkor láthatjuk, hogy kétféle tünet található a fertőzött fákon. Az egyik esetében gyakorlatilag minden, az adott rügyből előtörő levél, vagy bimbó, virágkezdemény fehér bevonattal borított, a levelek jellegzetesen felfelé kanalasodnak, torzulnak. Ez a primer tünet, amely azt jelzi, hogy a lisztharmat kórokozója az adott rügyben telelt át és a micélium így valamennyi, a rügyből kihajtó zöld növényi részt megfertőzött.
Sajnos ezek a fertőzött rügyek, illetve a belőlük nevelkedett, szintén fertőzött levelek, hajtások nem lesznek hosszú életűek. Néhány hét, netán hónap alatt a gomba elpusztítja ezeket a növényi részeket.
A másik tünet esetében a fehéres goltok csak a levelek egy jól körülhatárolt részére korlátozódnak. Ez a szekunder fertőzés, amelyet a primer fertőzéssel érintett felületeken termelődött konídiumok, azaz ivartalan úton képződött spórák indítanak el.
Ezt a fertőzést az érintett hajtások részben kinőhetik, a kórokozó általában ritkán kolonizálja egy szekunder fertőzés során a hajtás teljes felületét még fogékony fajták esetében sem.
Védekezési lehetőségek a gyakorlatban
A lisztharmat esetében a primer fertőzések ellen már a tél, illetve a kora tavasz folyamán a metszések során is védekezhetünk. Az érintett rügyek pikkelyei lazábbak, ezért a fertőzött rügyek némi gyakorlattal felismerhetőek és eltávolíthatóak. Azonban ez a mechanikai védekezés a fogékony fajták esetében önmagában bizonyosan nem elegendő a kórokozó visszaszorítására. A lisztharmat elméletileg minden alma fajtát megfertőz, de a Jonathan fajtakörbe tartozó fajták a többieknél jóval fogékonyabbak.
A primer fertőzésekkel érintett hajtásoktól még most is megválhatunk egy kései metszés során. Ezek a hajtások már eleve halálra vannak ítélve. Még a legjobb fungicidekkel is csak egy részük menthető, gyógyítható meg. Ennek döntően az az oka, hogy a legtöbb hatóanyag, így pl. a triazol típusú fungicidek is alapvetően akropetális, azaz csúcsirányú mozgásra képesek csak a növényben. A tenyészőcsúcs környékére így ezek a hatóanyagok általában nem jutnak el. Így pedig az ott levő kórokozó jó eséllyel megússza a kezelést.
Kémiai védekezés: kén és felszívódó szerek
A lisztharmat ellen a kén közismerten jó hatékonyságú. Ellene nincs rezisztencia, viszont csak kontakt hatásmódú hatóanyag. A tavasz folyamán ezért a napról napra növekvő zöld felület legfiatalabb része mindig védelem nélkül marad. Ugyanakkor a tavaszi, nem túl meleg időszakban a kén közismert perzselő hatásával szerencsére nem kell számolni.
Tekintettel arra, hogy az alma a jelenlegi időszakban intenzív növekedésben van, ráadásul egy másik, veszélyes betegsége, a varasodás (Venturia inaequalis) fertőzése iránt is nagyon fogékony időszakban van, így a védekezésre most a felszívódó hatásmódú, döntően triazol típusú készítmények alkalmazása javasolható.
Permetezéstechnika és tapadásfokozás
Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy az alkalmazott készítmények felszívódó jellege nem old meg minden problémát, így pl. a kijuttatási hibákat sem fogja orvosolni. A permetlének ugyanúgy el kell jutnia valamennyi levélhez, mintha valamilyen kontakt szert alkalmaznánk. Mivel egyes alma fajták levelei viaszosak, simák, mások meg rendkívül szőrösek, így a permetlé jó tapadása céljából a tapadásfokozó adalék használata mindenképpen ajánlott.
Méhek védelme a kezelések során
A virágzó állományok kezelése során ügyeljünk arra, hogy a mézelő méheket a gyümölcsösben még rájuk teljesen veszélytelen készítményekkel se permetezzük le! Ezek a hasznos rovarok társas élőlények és a fungicid készítmény szagát hordozó egyedeket a kaptárak őrei nem engedik be a kaptárba, sőt esetenként meg is ölhetik! Ugyanígy tartózkodjunk a triazol típusú fungicideknek valamilyen acetamiprid hatóanyagú inszekticiddel kombinációban történő használatától is. Ez a mézelő méhekre bizonyítottan halálos kombináció! Ne feledjük: termésre csak kielégítő beporzás esetén számíthatunk!
A képek a szerző felvételei.
