Az őszi káposztarepce vetések az ősz folyamán a legkülönbözőbb állati károsítók támadásának vannak kitéve. Egy részük tényleg látványos, sok esetben az állomány létét veszélyeztető kártételt okozhat. Ilyenek pl. a repcebolha, a káposztabolhák, a repcedarázs, de akár még a mezei rágcsálók is. Vannak ugyanakkor olyan, kisebb jelentőségű kártevők, amelyek főképp a túl korai vetés miatt túlnövekedett, vagy más technológiai hibák miatt valamilyen mértékben élettanilag szenvedő repcéket meglepve a tőlük elvárhatónál sokkal súlyosabb kártétellel jelentkeznek. E károsítók társaságából a lombrágó hernyókat (például káposztamoly, Pieris fajok) megelőzve, nagy közvetett veszélyességük okán a levéltetvek a legfontosabbak.
Levéltetvek és vírusok
A repce esetében leginkább az őszi hónapok során szokott előfordulni, hogy levéltetvek jelennek meg a lombozaton. Kézenfekvőnek gondolhatnánk, hogy a közeli rokon káposztaféléken élő káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae) a tettes, de ez a faj általában pont az őszi káposztarepcén meglehetősen ritka. Sokkalta gyakoribb a hírhedt vírusvektor-faj, a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) megjelenése, amely gyakran hatalmas kolóniákat nevel a repce leveleinek fonákán.
Az idei év során több, az előző évek gyakorlatától eltérő dolog kavarta meg a levéltetvek betelepedését és megjelenését a repceállományokban. Az elmúlt évtizedek egyik legmelegebb és legszárazabb nyara nem igazán tette lehetővé a túlságosan korán vetett repcék korai kelését, így az őszt az elmúlt évek átlagánál – szerencsére – kisebb méretű növények kezdték meg. A szárazság ugyanakkor nem igazán kedvezett a zöld őszibarack levéltetű felszaporodásának. Az idei ősz során a repceállományokban kialakult környezeti állapotok sokkal inkább segítették a káposzta levéltetű elterjedését. Ez a faj rengeteg viaszt termel, amely hatékonyan védi a levéltetveket a kiszáradás veszélyétől.
Jelenleg az őszi káposztarepce vetések lombozatán mindkét levéltetű faj megtalálható. Egymástól való megkülönböztetésük viszonylag könnyű, hiszen a káposzta levéltetvek kisebbek, erősen viaszosak, farkocskájuk és potrohcsöveik rendkívül rövidek. A zöld őszibarack levéltetűfaj egyedei nagyobbak, lábaik hosszabbak, nem viaszos a testük és mind a farkocskájuk, mind pedig potrohcsöveik jellegzetesen hosszúak.
Igazság szerint a közvetlen kártétel, a szívogatás okozta víz- és tápanyagveszteség tekintetében mindkét faj jelenléte káros, de a zöld őszibarack levéltetű jóval népesebb, akár több száz egyedből álló kolóniái eleve nagyobb kártételt okozhatnak. Ugyanakkor ez az elsődleges kártétel szinte elhanyagolható jelentőségű a másodlagos kártételhez, a vírusok átviteléhez képest. A zöld őszibarack levéltetű e tekintetben abszolút favorit, hiszen a világ egyik legismertebb és leghatékonyabb vírusvektor-szervezete.
A repcét döntően két vírusos eredetű betegség veszélyeztetheti hazánkban. A veszélyesebb az eleinte antociános levél elszíneződést, később a levél sárgulását és a levelek elvesztését okozó Tarlórépa sárgulás vírus, amelyet levéltetvek visznek át. A klasszikus mozaikos levéltüneteket okozó Retek mozaik vírus jelentősége kisebb, ráadásul vektor szervezetei a különböző bogarak, például földibolha-fajok, amelyek a keresztes virágú növényeken károsítanak. A levéltetvek, de különösen a zöld őszibarack levéltetű jelenléte egyértelműen a veszélyesebb tarlórépa sárgulás vírus terjedését segíti elő.
Mi a teendő? Elsőként mindenképpen meg kell győződni arról, hogy a repceállományok fertőzöttek-e levéltetvekkel. Ha igen, akkor melyik faj van jelen. Az is lényeges, hogy a fertőzés milyen mértékű. Nyilvánvalóan nem szabad engedni, hogy több száz egyedből álló óriási kolóniák alakulhassanak ki a repceállományokban. Még a viszonylag kicsi, 3-10 egyedből álló kolóniák időszakában fel kell lépni a kártevők ellen. Korábban nem érdemes, hiszen a tarlórépa sárgulás vírusa a gabonavírusokhoz hasonlóan perzisztens, így a vírus átvitel a vírus felvétele után jó néhány nappal kezdődhet csak meg. Később már felesleges, hiszen a vírus átvitele megtörtént és a vektor szervezetek kiirtása már csak „vérbosszú” lehet.
A repceállományok szemlézése, a bennük élő rovarfauna folyamatos figyelemmel kísérése azért is fontos, mert a természet esetenként önmaga is megoldhatja ezt a levéltetű-problémát. Az október 23. után megjelenő erős hajnali fagyok ugyanis elpusztíthatják ezeket a vektorrovarokat. Erről azonban igencsak előnyös a szemlézések során meggyőződni. Helyi szinten nagyon eltérő lehet a hajnali fagyok erőssége, és a dúsabb repceállományok védő hatása is jelentős lehet. Egy tíz levelesnél fejlettebb repceállomány belsejében akár -3 oC után is maradhatnak élő levéltetvek nagy számban! Éppen ezért szükséges a szemlézések során meggyőződni arról, hogy a hajnali fagyok tényleg hatottak-e.
Amennyiben a fagyos reggelek nem hoznák meg a kívánt eredményt és a repcében levő vektorszervezetek mennyisége ezt indokolja, akkor csak inszekticides állománykezeléssel lehet ezektől a kártékony rovaroktól megszabadulni. Mivel a fagyos reggeleket jó eséllyel csak a nagy lombozatú repceállományokban vészelhették át a levéltetvek, az ilyen repcék esetében a levéltetvek ellen célszerűbb és hatékonyabb valamelyik engedélyezett szisztemikus készítmény alkalmazása.
A kezelés során nagyon gondosan kell beállítani a permetlémennyiséget. Mindenképpen kerülni kell a permetlécseppek megfolyását a levélzeten. E célból feltétlenül meg kell várni a hajnali harmat teljes mértékű felszáradását és – tekintettel a repce viaszos levélzetére – mindenképpen célszerű valamilyen tapadásfokozó segédanyag alkalmazása.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
