A közterületi növényvédelem egyre aktuálisabbá válik március, és a tavasz beköszöntével, de télen sem pihenhettek a szakemberek. Legnagyobb hangsúlyt a parkokat, zöld területeket díszítő árvácskák pusztulása kapja az írásban. Felhívás Zsigó György növényorvos nyomán.
Mi okozhatja az árvácskák hervadását?
Ezen a télen sem pihenhettek sokat a növényvédősök! Hetente kérdéseket kaptunk az árvácskák
pusztulásával kapcsolatban, mely néhol elérte a 100%-os szintet is. Tavalyelőtt az enyhe és nedves téli
időjárásban főleg a szürkepenészre gyanakodhattunk, mely tünetei a virágszirmokon és a leveleken is megjelentek. A laborvizsgálatok azonban nem erősítették meg a feltételezést: nem ez okozta a kárt. Úgy tűnik, hogy a kisvirágúak egészségesek maradnak a nagyvirágúak helyett. Sajnos az idei év rácáfolt erre, néhol már februárban ki kellett szedni a beteg töveket az ágyásokból (Lásd a 02.08-i baloldali fotót). Egyre bizonyosabb lett, hogy az árvácskák pusztulása talajjal kapcsolatos.
Dr. Vajna László segítségével több helyszínen is történt szemle, mintavétel. A gyökérvizsgálatok alapján
bebizonyosodott, hogy a talajból támadó kórokozó gombáknak fő szerepük lehet a pusztulásban. A gyökérszőrök nélküli, vagy a gyökérnyaknál barnuló palánták talajlakó gombák, baktériumok károsításra utaltak. Talaj eredetű fertőzést, növénypusztulást 5 – 6 kórokozó is okozhat. Gyakori lehet pl. a Fusarium gomba okozta hervadás, a levelek sárgulása és a teljes növénypusztulás. Valószínű, hogy a 02.23-án „felboncolt” árvácskán is egy Fusarium faj okozta az edénynyalábok elhalását. A kórokozó fajokat csak speciális laboratóriumi vizsgálatokkal lehet pontosítani, de a közterületi védekezés, gyógyítás lehetőségeit számba véve, ennek nincs nagy jelentősége.
Megdöbbentő volt az is, hogy a vizsgálatra kiemelt palántákat jó néhányszor csak az ültetéskori gyökérlabdával együtt lehetett kiemelni. A gyökerek nem tudták túlnőni ezt a kis cserépnyi gyökérlabdát, az ágyás talaja nem engedte, hogy a növények tovább terjeszkedjenek. A konkrét talajhibákat csak az adott ágyásból vett talajminták elemzése után lehet meghatározni. A tömörödött talajszerkezet, a hiányos vagy aránytalan tápanyagellátás (akár a túlzásba vitt komposzthasználat), az iszapoló öntözés és az öntözővíz pH-ja, mind szerepet játszhatnak abban, hogy a növények legyengülnek és már nem képesek ellenállni egy enyhe fertőzési nyomásnak sem.
Mindezek mellett az üvegházakból kikerülő és tünetmentesnek tűnő palánták is hozhatják magukkal a
kórokozókat, melyek a szabadban, a gyengélkedő növényeken berobbanhatnak.
Még az I. kategóriás készítmények között sincs olyan gombaölő permetező szerünk, mellyel eredményesen védekezhetnénk, de 15 oC alatt különben sem működik a permetszerek többsége.
Nincs olyan talajfertőtlenítő szerünk sem, aminek a bedolgozásával vagy beöntözésével védekezhetnénk a
talajlakó gombák, baktériumok ellen. A kitermelt ágyásföld deponálása után el lehet végezni a kémiai
talajfertőtlenítést, de a kezelés hatása kérdéses, sőt az esetleges növénykárosító utóhatásával is számolni lehet. Mindezek mellett költséges eljárás.
Ahol évek óta küzdenek ezzel a problémával, ott érdemes megfontolni a talajcserét, már csak azért is, mert a tavaszi-nyári palántákat is megfertőzhetik a talajlakó kórokozók. Néhány fajuk több évig is megőrzi a fertőzőképességét a talajban. Ez sem olcsó művelet és több szakmai kérdést is felvet. Honnan szerezzük be az egészséges talajt, keverjük-e valamivel a kihordás előtt, milyen mélyen és milyen technológiával végezzük el a műveletet (pl. terítsünk-e valamit a talajréteg alá) stb.?
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban kérdés az is, hogy mit ültethetnénk az árvácskák helyett? Mivel tudnánk pótolni azt a téli színkavalkádot amit a virágaik mutatnak? Meg tudnánk győzni a megrendelőket a kevésbé élénk de strapabíróbb növényekről vagy arról, hogy az általuk elvárt látványhoz nagyobb költséggel, többször le kell cserélni az állományt?
