A tavasz vége, május-június hónapok korábban is a levéltetvek gyakori és erőteljes felszaporodásáról voltak híresek. Ezen nincs is túl sok csodálnivaló, hiszen ezek a roppant szapora szívogató kártevők a testük felépítéséhez szükséges anyagokat legkönnyebben a növények legfiatalabb, még növésben lévő szerveiből tudják beszerezni. Ezek pedig leginkább az intenzív növekedés időszakában, azaz a tavasz végén találhatók meg nagy számban a növények lombozatában.
A levéltetű-kártétel sok esetben azok közvetlen észlelése útján derülhet fény. Azt például, hogy a rózsa levéltetvektől szenved, igen könnyen megtudhatjuk abból a tényből, hogy levéltetveket látunk szívogatni a rózsa bimbóján vagy ahhoz közel a virágzati tengelyen.
Ugyanakkor nem minden esetben „gyönyörködhetünk” a levéltetvekben így, direkt módon. Sok esetben elbújnak, szabad szemmel nem, legfeljebb a kártétel kezdetén vehetők észre. Ilyenkor viszont a növény valamilyen szokatlan tünettel, elváltozással jelzi, hogy hívatlan és kellemetlen vendégek tartózkodnak rajta.
Torzuló hajtásvégek ribiszkén és köszmétén
Egy ilyen, növénytorzulással járó tünetet észlelhetünk most a különféle, Ribes nemzetségbe tartozó bogyós gyümölcsű növényünkön. A levéltorzulással, a hajtásvégeken a levelek közti szártagok letörpülésével, a hajtáscsúcs növekedésének leállásával (és későbbi pusztulásával), a leveleknek a hajtásvégen egymást részben fedő rozettás elrendezésével járó tünetek okozója a hajtászsugorító köszméte levéltetű (Doralis grossulariae), amely hazánkban meglehetősen gyakori.
Ez a levéltetűfaj valamennyi ilyen bogyós gyümölcsű kultúránkon, így a piros ribiszkén (Ribes rubrum), fekete ribiszkén (Ribes nigrum), köszmétén (Ribes uva-crispa), sőt még a törzses bogyósok alanyául ültetett aranyribiszkén (Ribes aureum) is károsít.
A kártevő a bogyós gyümölcsű növényeken telel át pete alakjában. Tavasszal korán elkezdi szívogatni a frissen kifejlődő hajtásvégeket. Ezek a szívogatás, illetve a levéltetvek nyálának toxikus hatása miatt kezdenek torzulni.
Magukat a kártevőket nem sokáig szemlélhetjük emiatt, mivel a sötétszürke-feketés színű állatok hamar a torzulások, a zöld levelekből összeálló levélrozetta védelmében végzik tovább kitartó kártételüket.
Késői észlelés – súlyosabb következmények
A hajtászsugorító köszméte levéltetű jelenlétének és kártételének alig van direkt hatása a termésre, hiszen nem a virágzatokon károsítanak. Ugyanakkor a lecsökkenő asszimilációs felület miatt a bogyók mérete kisebb lesz, és az érés is később következhet be.
Nagyobb gondot jelent az, hogy a károsodott hajtásvégek elhalhatnak, amely az oldalhajtások számának megnövekedéséhez, ezáltal pedig a bokrok ágrendszerének besűrűsödéséhez vezethet, annak minden előnytelen következményével együtt.
Faiskolákban, ahol az aranyribiszke mint alanyfaj esetében fontos a minél hosszabb, egészséges hajtás (ebből lesz a törzses bogyósok esetében a törzs), a kártevő fellépése nyomán a hosszú törzsek kialakítása ellehetetlenül. Így ott a kártevő gazdasági jelentősége jóval nagyobb lehet, mint például a kiskertekben.
Mikor és hogyan védekezzünk?
A károsítót még a tünetek kialakulásának kezdetén, bármilyen kontakt hatóanyagú inszekticiddel gyorsan elpusztíthatjuk. Amíg még szabad szemmel könnyedén észrevehetők a levéltetvek (amelyeket a hangyák intenzív látogatása alapján is könnyedén megtalálhatunk.
Amennyiben már kialakultak a hajtásvégeken a rozetták, és a levéltetvek ennek védelmében károsítanak, úgy csak felszívódó hatóanyagot tartalmazó inszekticid alkalmazásától várhatunk el kellő hatékonyságot.
Fontos, hogy minél előbb szabaduljunk meg ezektől a kellemetlen károsítóktól, mivel a növény a hajtásvég torzulását általában nem növi ki.
A képek a szerző felvételei.
