Szegény fülbemászó nem tartozik a legnépszerűbb állatok közé. Az első pillantásra ijesztőnek tűnő rovar hosszúkás teste és ollószerű fartoldaléka miatt sokan veszélyesnek gondolják, ráadásul a neve is táplálja a vele kapcsolatos tévhiteket.
Pedig a fülbemászó többnyire békés, az emberre ártalmatlan állat, amely a kertben gyakran inkább szövetséges, mint ellenség.
A neve megtévesztő, a valóság egészen más
A fülbemászóval kapcsolatban talán a legismertebb tévhit, hogy éjszaka az ember fülébe mászik, ott petézik, vagy kárt tesz a hallójáratban. Erre azonban semmilyen tudományos bizonyíték nincs. A rovar nem keresi az ember közelségét, sokkal inkább a nedves, sötét búvóhelyeket részesíti előnyben.
Magyarországon több fülbemászófaj is előfordul, közülük a leggyakoribb a közönséges fülbemászó. Nappal fakéreg alatt, kövek között, mulcsban, komposztban vagy más védett zugokban rejtőzik, alkonyat után viszont táplálék után indul.
Az olló nem támadásra szolgál
A potroh végén található, csipeszszerű képlet sokakat megijeszt, pedig az emberre gyakorlatilag ártalmatlan. Elsősorban védekezésre, a zsákmány megragadására, valamint a párzás során játszik szerepet. Segítségével a rovar a szárnyait is ki tudja bontani, bár repülni csak ritkán látni.
A hímek és a nőstények között is jól megfigyelhető különbség: a hímek fartoldaléka erősebben ívelt, míg a nőstényeké közel párhuzamos lefutású.
Hasznos ragadozó a veteményesben
A fülbemászó étrendje változatos. Számos olyan apró állatot fogyaszt, amelyek komoly károkat okozhatnak a dísz- és haszonnövényeken. Táplálékául szolgálnak többek között a levéltetvek, kisebb hernyók, atkák, levélbolhák és különféle rovarlárvák is.
Éppen ezért jelenléte sok esetben hozzájárulhat ahhoz, hogy természetes úton csökkenjen egyes kártevők száma. Emellett elhalt növényi maradványokat is fogyaszt, így a szerves anyag lebontásában is részt vesz.
Mikor válhat mégis problémává?
A fülbemászó hasznossága ellenére előfordulhat, hogy nagy egyedszámban már maga is károsítja a növényeket. Ez elsősorban akkor fordul elő, amikor kevés az állati eredetű tápláléka, ezért lédús növényi részeket kezd fogyasztani. A virágokat, zsenge leveleket vagy az érő gyümölcsöket is megrághatja, bár az ilyen károk általában helyi jelentőségűek.
Tömeges elszaporodása viszonylag ritka, ezért önmagában a jelenléte még nem indokolja a védekezést.
Egyszerű módszerekkel is szabályozható
Ha mégis túl sok fülbemászó jelenik meg egy területen, vegyszeres beavatkozásra rendszerint nincs szükség. Jó eredményt adhatnak az egyszerű búvóhelycsapdák: egy benedvesített újságpapír, rongy vagy hullámpapír éjszaka vonzza az állatokat, amelyek reggel könnyen összegyűjthetők és más helyre áthelyezhetők.
Aki viszont szeretné kihasználni a természetes kártevő-szabályozó szerepüket, készíthet számukra mesterséges búvóhelyet is. Egy szalmával vagy faforgáccsal megtöltött, fejjel lefelé felfüggesztett virágcserép nappali menedéket biztosít számukra, így nagyobb eséllyel telepednek meg a gyümölcsfák vagy a veteményes közelében.
Képek: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
