A téli fagyok megérkezésével nagyon sokan gondolják úgy, hogy az leállít minden kártevőt, kórokozót. A károsítók java részét elpusztítja és a kórokozók szaporodását is megállítja. Ez úgy általában igaz is, de napjainkban az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények mellett már a tél sem az igazi és a téli fagyok hatását is sok minden befolyásolhatja. Egyáltalán nem dőlhetünk nyugodtan hátra a téli fagyok csodatévő hatásában bízva. Jó pár kártevő és kórokozó képes ideig–óráig, akár nagyon sokáig is dacolni a téllel.
Kitartó levéltetvek
A kalászosokban károsító levéltetű fajok – akárcsak a levéltetvek úgy általában – meglehetősen érzékenyek a környezeti tényezők iránt. Kedvezőtlen környezetben meglehetősen hamar elpusztulnak. Túlélésük, fennmaradásuk záloga nem a környezethez való alkalmazkodás képességében rejlik, hanem hatalmas egyedszámukban. Ezek a kártevők a „jut is – marad is” elv alapján még durván kedvezőtlen környezeti feltételeket is átvészelhetnek oly módon, hogy a populációjuk egy része az átlagtól eltérően mégis kedvező, vagy legalábbis élhető környezeti feltételek között marad. Ez leginkább természetesen a véletlen műve, de kellően magas egyedszámnál már jó esély van arra, hogy a véletlen az ilyen túlélési stratégiát követő fajokat segítse.
Napjainkban az őszi kalászosokban, illetve a kalászos és rokon gabonafélék (köles, cirok) árvakeléseiben élő levéltetvek esetében is hasonló a helyzet. Az őszi búza, de még inkább az őszi árpa fővetések a déli országrészek kivételével nem igazán dúsak. Hőszigetelő képességük gyakorlatilag nulla. Így a több hullámban is jelentkező téli fagyok az ősz folyamán betelepült és felszaporodott vírusvektor levéltetű állományokat hatékonyan el tudta pusztítani. Egyes árvakelések esetén azonban már nem ez a helyzet.
A gondozatlan, hatalmasra nőtt, sűrű és dús árvakelések hőszigetelő képessége meglehetősen nagy! Az eddig előfordult fagyok néhány kivétellel az ország jelentős területein nem érték el a -5 oC – -7 oC hőmérsékletet, vagy az annál hidegebb értékeket. A nagyon dús, magas árvakelések subaszőnyeg szerű növényállománya rendkívül jó hőszigetelő képességgel rendelkezik, így az enyhébb fagyok esetében megvédheti a benne rejtőző levéltetű-populációkat a fagyhaláltól.
Nyilvánvalóan a szigetszerűen elhelyezkedő ilyen típusú árvakelések, mint levéltetű-rezervátumok csak az első ténylegesen durva fagyig (-10 oC és alatta) nyújtanak védelmet a bennük tenyésző és szaporodó levéltetű-kolóniáknak. Az első ilyen kemény fagy után az áttelelő levéltetű-populációk már nem fognak létezni és nem jelenthetnek potenciális veszélyt a tágabb környezetben elhelyezkedő gabonákra.
Egyre szélsőségesebbé váló teleink során egy tényleg erős fagy nélkül könnyedén előfordulhat ugyanis az, hogy a hidegebb periódusok között tavasziasan meleg az időjárás és ha maradtak még levéltetű-kolóniák a túlfejlett árvakelésekben, akkor azokban fejlődhetnek szárnyas, migráló alakok akár egy melegebb januári, februári időszakban is. Az árvakelések sűrűjében rejtőző levéltetű-kolóniák képesek lehetnek átvészelni az enyhébb fagyos periódusokat, ahogy azt november utolsó napjaiig meg is tették. Ha nem lesz erős fagy, akkor még messze nincs vége a vírusvektor rovarok támadásának. Ennek kiterjedése nyilvánvalóan nem lesz országos szintű és leginkább a közelben elhelyezkedő vetésekre lehet veszélyes.
Kórokozók a télben
Az őszi vetésű kalászosokra a gondozatlan árvakeléseken felszaporodott és az ősz folyamán a fővetésekre korábban áttelepült különböző kórokozók is veszélyt jelentenek. Az ősz november első dekádjáig az ország jelentős részén az átlagosnál melegebb és szárazabb volt, bár közben azért két fagyos időszak is bekövetkezett. A meleg, napsütéses időjárás leginkább a gabonalisztharmat (Blumeria graminis), a búza levélrozsdája (Puccinia recondita), valamint az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) számára nyújtott igen kedvező feltételeket a felszaporodáshoz.
A november eleje óta esős, hűvös időjárás ezeknek a kórokozóknak nem igazán kedvez, de a korábbi időszakban már jelentékeny fertőzések alakultak ki szerte az országban árvakeléseken és fővetéseken egyaránt. Mivel mindhárom kórokozó biotróf, így egy igen erős faggyal járó lehűlés a megfertőzött levélzettel együtt a fővetések eddig kialakult fertőzéseit is elpusztíthatja. Ugyanakkor a túlfejlődött árvakeléseken még jelenleg is aktívan sporulálnak, szaporodnak ezek a kórokozók, így számukra kedvező időszakban elméletileg bármikor újrafertőzhetik a búza és árpa állományokat.
Nyilvánvalóan a csapadékos, esős időjárás nem kedvez sem a rozsdáknak, sem a lisztharmatnak. A konídiumok és uredospórák lemosásával erősen gátolja ezen kórokozók szaporodását, ráadásul a hidegben a fejlődésük és szaporodásuk is rendkívül lelassulhat, meg is állhat. Ugyanakkor ennek az időjárásnak is vannak haszonélvezői.
Az árpa barna levélfoltossága (Bipolaris sorokiniana) nem éppen melegkedvelő kórokozó. Bár alkalmazkodó képessége rendkívül nagy, de ez a kórokozó döntően a nedves, hűvös időjárást kedveli. A számára kedvező időjárás az elmúlt hetek során érzékelhetően hozzájárult e patogén gomba elterjedéséhez az őszi árpa állományok lombozatán. Ennek a nekrotróf életmódú kórokozónak nem okoz gondot a fagy sem, a téli fagy által elpusztított növényi részeken is életben marad, sőt ezeken a részeken szaporodik.
Nyilvánvalóan a jelen időszakban senkit sem biztatunk arra, hogy a gabonákon esetleg jelen levő kártevők, kórokozók ellen védekezést foganatosítson. Ugyanakkor ne hagyjuk magukra gabonáinkat a télen. Szükséges időnként a szemlézésekkel felmérni a növények állapotát és egyúttal tájékozódni az állományok növény-egészségügyi állapotáról is. Ez szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben a szükséges védekezési döntést megalapozottan és a lehető legjobb időzítéssel hajthassuk végre.
Hertelendy Péter
Her-Ba Kft.
