A paradicsom az egyik legnagyobb mennyiségben és termőterületen termesztett szántóföldi zöldségfajunk. Mind szabadföldön, mind pedig hajtatásban, nagyüzemekben és kiskertekben egyaránt rengetegen foglalkoznak a termesztésével. Ugyanakkor ez a kedvelt melegigényes növényünk alapvetően nagyon „beteg” is, rengeteg kártevő és kórokozó veszélyezteti a növényt és ízletes termését.
Mivel a paradicsom egy kellően meleg, kiegyensúlyozott időjárású ősz során még rengeteg értékes termést hozhat, így érdemes a növények védelmére még kellő figyelmet fordítani.
Jöhet a paradicsomvész
A paradicsom (és a burgonya) egyik legveszélyesebb, rendkívül gyorsan terjedő betegségé a paradicsomvész, vagy más néven fitoftóra. Ennek a betegségnek a kórokozója a Phytophthora infestans nevű gomba, amely a peronoszpórákkal közeli rokon, azok családjának a tagja. Tipikus biotróf kórokozó, így fennmaradása döntően attól függ, hogy talál-e friss, zöld, megfertőzhető növényi felületet.
Természetesen ennek a nagyon veszélyes kórokozónak is szüksége van valamilyen formában a téli, fagyos időszak átvészelésére, amelyet ivaros szaporodás során létrejött petespóra (oospóra) alakjában tud teljesíteni.
Hogyan fertőz és terjed a kórokozó?
Mivel a jelenlegi, kora őszi időszakban a burgonya lombja már sok esetben csak múló nyári emlék, így napjainkban, illetve a teljes őszi időszakban leginkább a paradicsomra jelenthet reális és nagy veszélyt. Mint minden „rendes” peronoszpóra rokon kórokozó, úgy ez is rendkívül igényli a fertőzéséhez a cseppfolyós víz jelenlétét.
A fertőzést megindító, mozgékony zoospórák csak cseppfolyós vízben képesek mozogni és vagy behatolni a levelek gázcsere nyílásain át a növény szöveteibe, vagy aktívan, az epidermiszt áttörve jutnak el oda. Cseppfolyós víz nélkül ez a kórokozó nem képes érdemi fertőzés kialakítására.
A fitoftóra tünetei a leveleken és bogyókon
Sajnos a kora őszi időszakban egyre gyakoribbak azok az időszakok, amikor a hatalmas napi hőingadozás következtében még csapadék mentes időszakokban is kialakul olyan tartósabb hajnali pára kicsapódás, amely lehetővé teszi a kórokozó fertőzését. A fertőzés bekövetkezése után a gomba melegebb időjárás esetén akár robbanásszerűen terjedhet szét a növényben.
Ennek külső jelei eléggé egyértelműek, a növényzet fonnyad és úgy néz ki, mintha leforrázták volna. A még élő felületeken főképp reggel vastagon borítja a növény felszínét a zoosporangium tartók laza, fehéres színű rétege.
Nyilvánvalóan levelek nélkül a paradicsom bogyók is legfeljebb kényszerérettek lehetnek. Tipikus tünete még a fitoftórás megbetegedésnek a bogyók szürkés, ezüstös elszíneződése. Természetesen az ilyen termés is alkalmatlan a fogyasztásra, vagy az értékesítésre.
Miért nem elegendőek a kontakt készítmények?
A fitoftóra ellen, mint ahogy más, peronoszpóra féle kórokozók ellen rengeteg hatékony növényvédő szer áll a gazdák rendelkezésére. Nehezíti a védekezést, hogy ez a kórokozó tipikus biotróf életvitelű gomba lévén a lehető legfiatalabb részeit támadja a növénynek. Éppen ezért az olcsóbb, kontakt készítmények esetében a legfrissebb növényi növekmény konzekvensen védtelen marad.
Amennyiben a paradicsom állományunkban gyakori a tartós reggeli harmat, úgy még most ősszel is erősen ajánlott a felszívódó hatásmódú készítmények alkalmazása. Ezek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje viszont általában eléggé hosszú, amelyre a termés betakarítása során feltétlenül ügyelni kell!
Gyapottok-bagolylepke: az őszi fő kártevő
A paradicsom rengeteg állati károsítója közül az ősz folyamán leginkább a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) jelenthet reális veszélyt. Ősszel a kártevő legfontosabb és leggyakoribb táplálékának számító kukorica termése már annyira kemény, hogy a kártevő hernyói nem tudják megrágni. Ezekre egyébként a lepkék sem raknak petéket. Ebben az időszakban nagyon felértékelődik az olyan alternatív tápnövények szerepe, amelyeken a hernyók még tudnak táplálkozni és kifejlődhetnek.
Ebből a szempontból egyrészt a másodvetések kerülhetnek nagy veszélybe, mivel termésük még bőven fogyasztható állapotú. Másrészt az olyan kultúrák is veszélyben vannak, amelyeket megfelelő állaguk miatt ez a kártevő eddig is veszélyeztetett, de jelenleg a gyapottok bagolylepke a korábban megszokottnál nagyobb egyedszámban támadja meg.
Miért nő az egyedszám ősszel?
Az egyedszám növekedését pont az okozza, hogy a jelenlegi időszakban a határban alig akad olyan növény, amelyre a kártevő petét rakhatna. A kukorica már túlérett, kemény. A cirok is már döntően túl kemény a fiatal hernyók rágóinak. A napraforgó érett és már aratás alatt áll. Ekkor a nagyon mozgékony, jól repülő imágók (vándorlepkéről van szó!!) igen hamar összegyűlnek azon a kevés, peterakásra még alkalmas táblán, amelyet a tágabb környéken találhatnak. Ezért növekszik meg napjainkban a gyapottok bagolylepke által okozott kártételi veszély is.
Feromoncsapdák és szemlézés: a helyes időzítés kulcsa
A gyapottok-bagolylepke elleni védekezés kulcsa mindenképpen a helyes időzítés. Feromoncsapdával igen jól nyomon lehet követni az imágók mozgását és egyedszámuk alakulását. Ugyanakkor a védekezés időpontjának pontosítását mindenképpen a növényállomány gondos szemlézésével szükséges meghatározni. A kártevő petéit nehéz meglelni, de a fiatal, még nem tarka, a bogyókba még nem berágott hernyók ugyanakkor könnyen észlelhetők. A cél az, hogy minél fiatalabb lárvák ellen irányuljon a védekezés. Ezek még érzékenyek az inszekticidekre.
Mivel a lepkék sokszor a paradicsom héjára raknak petét, illetve a fiatal hernyók is azon tartózkodnak, a termés viaszos, sima héja miatt a minél jobb felületi permetlé borítás végett mindenképpen indokolt a tapadásfokozó adalék használata.
A képek a szerző felvételei.
