A már betárolt, előző évi termésből származó gabonában több olyan nemkívánatos élőlény is lehet, amelyek jelenléte nemcsak szükségtelen és csökkenti az áru értékét, eladhatóságát, hanem egyenesen veszélyes is.
Korábbi cikkeinkben már bemutattunk néhány állati károsítót (aszalványmolyt, zsizsikeket, kis lisztbogarat), amelyek eléggé gyakoriak a betárolt terményekben. Ezek jelenléte kellemetlen ugyan, de nem okoznak közvetlen veszélyt a fogyasztókra.
Vannak ugyanakkor olyan kórokozók is a gabonákban, amelyek jelenléte akár életveszélyes helyzeteket is okozhat a megfertőzött, beszennyezett termény fogyasztása révén.
Fekete, zsíros, büdös, de legalább nem mérgező
Elsőként a kalászos gabonák, köztük is a búzafajok üszögjeit szeretnénk bemutatni. Ezek a kórokozók alapvetően két csoportra oszthatók.
Az első csoportba a kalászosokat a csírázás során megtámadó „kőüszögök” tartoznak. Azért hívják őket így, mert a kemény maghéj és a szemek lekerekített alakja miatt sokszor apró kavicsszemekre emlékeztetnek.
Ugyanakkor a kemény héj alatt nem találunk mást, csak üszögspórák fekete színű tömegét. Ezek igen apró, gömbölyű szaporítóképletek. Olyan érzést keltenek az üszögspórák az általuk bevont felület érintése során, mintha az „zsíros” lenne, mivel rendkívül sikamlós lesz a bevont tárgy felülete. Innen kapták ezek a kórokozók a „zsíros üszög” elnevezést.
A búza esetében hazánkban négy kőüszögfaj előfordulása lehetséges. A Tilletia foetida, Tilletia caries, Tilletia intermedia fajok mellett a növény növekedésének erőteljesebb gátlásáról, a rövid szárhosszúság előidézéséről híres törpe kőüszög, a Tilletia contraversa is előfordulhat.
Életmódjuk hasonló: az üszögspórák a csírákat megfertőzik, majd a kórokozó micéliumos alakban tünetek nélkül együtt él a növénnyel, és csak a szemek kialakulása idején jelennek meg azok helyett a gömbölyded, a pelyvaleveleket szétfeszítő üszögpuffancsok. Ezek még félérett állapotban jellegzetes szagot is árasztanak, ezért sok gazdálkodó „büdös üszög” néven ismeri őket.
A csírafertőző üszöggombák ellen a fungicides csávázás (amely egyébként kötelező is hazánkban) teljes körű védelmet nyújt. Ezzel szemben a porüszögök ellen csak a felszívódó hatású csávázó szerek hatékonyak.
Ezek a fajok, mint pl. az árpa fekete porüszögje (Ustilago nuda hordei) virágfertőzőek, és az általuk megfertőzött szemek jelenleg a raktárakban nem különböztethetőek meg az egészségesektől.
A búza kőüszögjével fertőzött tételek gyakorlatilag eladhatatlanok, mivel még takarmányozásra is alkalmatlanok. Az erősen irritáló üszögspórákkal szennyezett takarmányt egyetlen állat sem fogyasztja el.
Viszont konvencionális termesztésben pont a kötelező csávázás miatt gyakorlatilag nem is fordulnak elő. Biotermesztésben ugyanakkor gyakori a jelenlétük a fungicides csávázás tilalma miatt.
Az a gazda, aki kombájnjával biogabonákat is aratott, vagy azt raktározott, nem árt, ha ügyel erre a veszélyre is és gondoskodik az ilyen tételek után a gép, illetve az érintett raktár maradéktalan kitakarításáról.
Kombájn esetén legegyszerűbb valamilyen más (nem búza) gabonával egy „tisztító aratást” végezni. A kőüszögök alapvetően monofágok, így a búza (Triticum) fajok üszöggombái más gabonafajokat nem képesek megfertőzni.
Színes, gyakori és mérgező
A kalászfuzáriózisról nagy valószínűséggel mindenki hallott már. Ezek a nekrotróf életmódú kórokozók rendkívül gyakoriak, szinte minden növényfajnak van egy, netán több, a Fusarium nemzetségbe tartozó kórokozója. Ezek a gombák a gabonák virágzása idején fertőzik meg a szemeket és abba behatolva részben elpusztítják, részben pedig meglehetősen mérgező toxinjaikkal szennyezik be.
A búzafajok alapvetően a kikalászolástól egészen a tejes érés végéig fogékonyak a fertőzésre. Ez leginkább akkor következik be, ha a fogékony időszak alatt a kalászok felületi vízborítása huzamosabb ideig fennáll.
A búzaszemeken a fuzáriózis gyakran töppedt, léha, kifehéredett szemek alakjában észlelhető, a kórokozók által termelt aurofuzarin és egyéb rózsaszínes-lilás pigment jelenléte már ritkább. A kórokozó toxinjaira kötelező határérték van az EU valamennyi tagállamában.
Elméletileg a raktározás során a toxintartalom már nem változik, mivel a kórokozó Fusarium fajok közül egyedül a ritkább Fusarium poae képes raktározás alatt is tovább fertőzni a szemeket.
Mivel a toxintartalom a gabona forgalomba hozatala esetén gátló tényező, így sokszor csak akkor derül ki a magas toxinszint, amikor egy adott tétel eladásáról döntés születik. Viszont a toxinokkal szennyezett termény állati takarmányozásra is alkalmatlan! Amennyiben nagyobb mennyiségben találunk a betárolt gabonánkban ilyen Fusarium-fertőzésre gyanús szemeket, úgy mindenekelőtt mielőbb vizsgáltassuk be a terményt toxintartalomra!
Ha a terményünk toxintartalma magas, úgy még van lehetőségünk annak tisztítás útján történő csökkentésére. A töppedt, fehéres színű, fertőzött szemek könnyebbek az egészségeseknél, így egy jó tisztítóval eltávolíthatóak a terményből. Ez ugyan mennyiségi veszteséget jelent, viszont eladhatóvá, felhasználhatóvá varázsolhatja a korábbi szennyezett, forgalomképtelen tételt.
Nagy, fekete és nagyon mérgező
Van még egy meglehetősen ritka kórokozója a hazai gabonaféléknek, amely előfordulhat a raktározott gabonafélékben. Ez az anyarozs (Claviceps purpurea), amely nevével ellentétben a rozson kívül a búzát (különösen egyes hibridbúzákat) és a tritikálét is képes megfertőzni.
Ezt a gombát nem véletlenül hívják anyarozsnak, ugyanis a középkorban a különféle alkaloidákban gazdag szkleróciumait gyakorta használták magzatelhajtásra. Ilyenkor elég gyakran az anya is belehalt a „kezelésbe”.
Az anyarozs szaporodásához alapvetően szkleróciumokkal szennyezett talaj, vagy vetőmag kell, illetve csapadékosabb tavasz végi, nyár eleji időjárás. A kórokozó a talajban elfekvő, a talajfelszínhez közel levő szkleróciumaiból képez nyitott termőtesteket, apothéciumokat, amelyekből a kilökődő aszkospórák fertőzik a virágzásban levő rozs- és más gabonakalászokat.
Az ott képződő új szkleróciumok csúcsi részén ugyanakkor konídiumok is képződnek és ezzel az ivartalan szaporodási mechanizmussal a kórokozó további szemeket, kalászokat fertőzhet meg.
Az anyarozs szaporodásához, fertőzéséhez nedves környezet szükséges, amely az utóbbi években már egyre kevesebb alkalommal van jelen természetes úton a gabonaállományokban. A rozs ráadásul a száraz, extenzív területek gabonája, amelyet nemigen szoktak a gazdálkodók öntözni.
Viszont sok helyen pl. a burgonya, vagy gyökérzöldségek váltónövényeként a rozs az intenzíven öntözött kultúrák közvetlen szomszédságába is kerülhet, ahol elegendő a nedvesség és a páratartalom a fertőzés bekövetkezéséhez.
Ha anyarozs-szkleróciumokat találunk a betárolt terményben, akkor azt mielőbb alá kell vetni egy gondos tisztításnak. A szkleróciumok java része jóval nagyobb a gabonaszemeknél, így könnyedén eltávolíthatóak.
Mivel a törött szkleróciumok azonos méretűek és sűrűségűek lehetnek a gabonaszemekkel, ezért a tisztítás nem nyújthat teljes értékű megoldást. Az ilyen terményt már semmiképp se használjuk emberi fogyasztásra vagy állati takarmányozásra. Legjobb vetőmagnak felhasználva, zöldtrágyának elvetni, ahol a kórokozó életciklusa megszakadhat és erősen mérgező hatását sem tudja kifejteni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
