Porcos levélsodrat az ibolyán – az ibolya gubacsszúnyog 

A fajok és hibridek egy részét szabadföldön illetve termesztő berendezésben termesztik (pl. árvácskák), többségük azonban vadon nő. A vadon növő ibolyák megtalálhatók az erdőkben, mezővédő erdősávokban, ruderális területeken, de ültetés nélkül is betelepednek az arborétumok, parkok, városi zöldterületek és a házikertek gyepes területeire is.

Egy európai kigyűjtés szerint a Viola nemzetségen élő szervezetek fajszáma kb. 150, amelyből 80-85 faj állati kártevő. Az ibolyán a gubacsszúnyogok családjából 5 faj előfordulását jegyezték fel, amelyek közül az egyik – az ibolya gubacsszúnyog – Magyarországon is előfordul. 

Rövid közleményünk célja, hogy e gyakori, de gazdaságilag nem jelentős faj életmódját, a helyszíni és „házi-laboratóriumi” képeink egy részének bemutatásával segítséget nyújtsunk az ibolyán okozott gubacsok habitusának, szerkezetének és az egyes egyedfejlődési stádiumok megismeréséhez.

Néhány szó a gubacsszúnyogokról: (Cecidomyiidae)

Világszerte több mint 6000 fajuk ismert, Magyarországon kb. 400 fajuk él, de csak egy részük okoz gubacsokat.

A kifejlett egyedek apró termetű (1-5 mm), vékony, törékeny testű, redukált szárnyerezetű kétszárnyúak (Diptera). Csápjaik hosszúak, gyöngysor szerűek. Az egyes fajok imágóit szabad szemmel biztonságosan nem lehet azonosítani.

A lárvák fehér, sárga vagy vörös színűek, egyes szelvények hasi részén kitüremlő mászó dudorok vannak. A torlábak sem ízeltek. Elülső („feji”) testvégük kicsiny, kúp alakú. A szájszervek csökevényesek, rágni nem tudnak, mert rágóik szúrósörtékké redukálódtak. A csáp dudorok 2 ízűek, kiállanak.

A lárvákon nemcsak mászó dudorok, hanem hátoldali kinövések, hosszú sörték is lehetnek. Az előtor hasoldalán – többnyire sötét színű – T alakú mell-lemez (spatula sternalis) található, melynek többféle funkciója is lehet, pl. az elcsökevényesedett szájszervek pótlására szolgál, segít a földben bábozódó fajoknál az utolsó stádiumú lárváknak a gubacs elhagyásában és a talajba történő beásásában.

Tapasztalataink szerint a preparált példányokon a mell-lemez gyakran nem látható. (Megjegyzés: egyes források szerint a spatula sternalis a szájnyílásból kiölthető.) Bábjuk sok faj esetében az utolsó lárva bőrön belül kialakult pupárium. 

• 1. Macrodiplosis pustularis BREMI – tölgylevél gubacslégy, Budapest, 2016.04.28., kocsányos tölgy levégubacsából 
• 2. Harmandiola globuli, RÜBSAAMEN, Halászi, 2016.05.03., rezgő nyárfa levélgubacsából (Populus tremula)
• 3. Lasioptera eryngii, VALLOT, Bősárkány, 2018.08.12., mezei iringó levélnyél gubacsából (Eryngium campestre)
• 4. Rabdophaga salicis, SCHRANK, Lébény, 2020.07.20., füles fűz rügygubacsából (Salix aurita)

A gubacsszúnyogok életmódja igen változatos. A fajok kis részének lárvája zoofág, ragadozó életmódot folytat. Egy példa: lásd az 2. képen.

A felső képen a nyű dorzális, az alsó képen laterális nézetben látható. A kifejlett alakok mézharmattal, a lárvák levéltetvekkel táplálkoznak. A megfigyelések szerint mintegy 60 levéltetű faj szerepel az „étlapjukon” Fejlődésük során 10-100 prédaállatot pusztítanak el, melynek zömét az utolsó stádiumú lárvák fogyasztják el. A biológiai védekezésben a levéltetvek ellen használják, tömeg tenyésztéssel előállított (bábokat tartalmazó) készítménye a KOPPERT APHIDEND^®

A növényevő (fitofág) fajok mellett vannak korhadó anyaggal, mikroszkópikus-gombákkal táplálkozók is. Lásd a 3.-4. képeket.

A legtöbb fitofág gubacsszúnyog faj gazdaspecifikus vagyis egyetlen vagy rokon növénynemzetségekhez kötődnek, soktápnövényű faj nincs közöttük. Petéiket a gazdanövény bizonyos szervére rakják (szervspecifikusak).

A család fajai a gubacsszúnyog magyar elnevezést a lárvák táplálkozása során kialakuló gubacsokról kapták. A gubacsokat a növények minden részén (gyökéren, hajtáson, levélen, levélnyélen, rügyön, bimbón, virágon, termésen) okozhatnak.

A gubacsok morfológiája/szerkezete is nagyon változatos, a levélen fejlődő gubacsok közül felsorolunk néhány típust: levélszél-sodrat, a levélszélek behajtása által kialakított gubacs, levélnyél és levélér-gubacs, zacskós gubacs, lencseszerű gubacs, stb. A felsoroltak közül néhány típust az 5. képen bemutatunk: 

• 1. levélszél-behajtás: Macrodiplosis pustularis BREMI – tölgylevél gubacslégy, Budapest, 2016.04.28., tölgyön (Quercus robur)
• 2. levélér gubacs: Putoniella pruni KALTENBACH – zsákos gubacsszúnyog. Halászi, 2016.05.03., kökényen (Prunus spinosa)
• 3. lencseszerű gubacs: Sackenomyia reaumurii BREMI – Budapest, 2019.06.06., ostorménbangitán (Viburnum lantana)
• 4. zacskószerű gubacs: Contarinia subulifex  KIEFFER – Budapest, 2016.05.27., cserfán (Quercus cerris) 

A gubacsszúnyogok évente általában több – a fajtól, földrajzi helytől és az időjárástól függő – nemzedékben fejlődnek. 

Az alábbiakban az ibolya-gubacsszúnyog – Dasineura affinis KIEFFER, 1886 okozta tüneteket, a gubacsok szerkezetét és a gubacsokban fejlődő lárvákat és pupáriumokat az általunk készített fényképeken mutatjuk be. 

A faj egész Európában és Észak-Afrikában is elterjedt. Magyarországon mindenütt megtalálható. A bemutatott kültéri képsorozatot Mosonmagyaróváron házikertben (2013.03.02.) és Budapest, XI. ker.-ben parkosított zöldfelület árnyékos fekvésű gyepszőnyegében spontán megtelepedett ibolyákon-2020.03.08.-án készítettük. Utóbbi helyen a gubacsos levelekből mintákat gyűjtöttünk azok további „házi-laboratóriumi” vizsgálatához. 

A növény ebben az állapotban telelt, a tavaszi új levelek fejlődése még nem kezdődött meg. A levélnyél megrövidült, a levéllemezek két oldalról a főér irányába, fölfelé besodródott, porcosan megvastagodott és rendellenes sűrű szőrzettel fedett. Az előzőleg felsorolt gubacs típusok száma ezzel 5-re emelkedett, de továbbiakat is megfigyeltek a különböző növényeken.

A növény alsó levelei rendszerint mentesek a fertőzéstől, vagy ha fertőzöttek is, az elváltozás nem terjed ki az egész levél lemezre. A tő belső levelei rend-szerint mind fertőzöttek, és a gubacsosodás az egész levéllemezre kiterjed. 

Irodalmi adatok szerint az ilyen erősen fertőzött növények nem virágoznak.

A metszetet a levéllemezre és a középérre merőleges síkban készítettük. A metszett felületeken látható, hogy a besodródott levélszélek megvastagodtak, mindkét felületükön sűrű rendellenes szőrzet fejlődött. Tapintásra porcosan kemények, ezáltal a sodrat belsejében élő – csoportosan élő nyüveknek – mechanikai védelmet és táplálékot is biztosítanak. A kialakított sodrat nem „hajtogatható” ki, merevsége miatt a levéllemez eltörik.

A megnyíló gubacs üregben láthatók a lárvák. Irodalmi adatok szerint egy gubacsban 30-40 lárva is élhet. Egy hazai megfigyelés során azt tapasztalták, hogy a lárvák a gubacsban az általuk kialakított gubóban (kokon) telelnek. Saját vizsgálatainkban a gubacsokban szabadon telelő lárvákat és kokonokat/gubókat találtunk. A 9. és a 10. képen a gubacsokból kivett idősebb és fiatalabb lárvákat mutatjuk be. 

A felső képen egy L2-es nyű laterális-, az alsó képen ventrális nézetben látható. A fejlett lárvák kb. 2 mm hosszúak. narancssárga színűek. A ventrális (hasi) felületen szelvényenként mászó dudorok találhatók. Az elülső („feji”) testvég a test bal oldalán helyeződik.

Az utolsó stádiumú (L3) lárvák szövik a hártyás falú kokonokat, majd a bábozódás a lárva bőrön belül történik meg, ez az ún. pupariálódás. A szorosan vett bábtípus a fedett báb. A kokon illetve a lárvabőr miatt „ránézésre”, preparálás nélkül nem lehet eldönteni, hogy az éppen látott pupáriumban még lárva, vagy már báb található. Egy rokon faj fedett bábját mutatjuk be a 13. képen. 

1. dorzális, 2. laterális, 3. ventrális nézet, nyári nemzedék, kokont nem készít 

Az ibolya gubacsszúnyog áttelelt nemzedékének imágói áprilisban rajzanak. A nőstények – kinyújtható tojócsövükkel – a még ki nem bomlott fiatal levelekbe rakják petéiket. A 4-5 nap múlva kikelő lárvák táplálkozásának hatására a levelek nem terülnek ki, hanem összesodrott állapotban maradnak, és a vastagodás már a nyolcadik-kilencedik napon megfigyelhető.

Nyáron 30-40 nap alatt fejlődik egy nemzedék. Hazánkban a nemzedékek száma pontosan nem ismeretes, feltehetően 4 nemzedék fejlődik szabad földön, de üveg alatti növényállományokon valószínűleg több is kialakulhat. Az utolsó nemzedékek lárvái telelnek át. A száraz, forró nyár és a hideg tél akadályozza a kártevő elszaporodását. Dél-Európában 5 nemzedék is kifejlődhet.

Természetes ellenségek:

Hazánkban a Systasis encyrtoides parazitoid fajt mutatták ki (Sugaras fémfürkészek – Pteromalidae).

Védekezés:

A fajjal foglalkozó hazai források a múlt század közepén lokálisan előforduló kártételeket jegyeztek fel, elsősorban a hidegágyi ibolya hajtatásában. Az azóta eltelt időszakban okozott károkról nincs tudomásunk. A faj latin/magyar nevének internetes keresésére kapott magyar találatok csak a faj házikerti előfordulásához kötődtek.

Agrotechnikai védekezésként javasolható a tüneteket mutató növények megsemmisítése. 

A kémiai védekezés házikertben, közterületen nem indokolt. Nagyobb felületű ibolya hajtatás esetén, nedvesítőszer hozzáadásával, szisztemikus inszekticidekkel végzett permetezés javasolható. A tavaszi első védekezés pontosabb időzítéséhez (többnyire április első fele) a gubacsos levelek vizsgálata szükséges.

Amennyiben azt találjuk, hogy a kokonokból megkezdődött az imágók kirajzása, akkor 1-2 napon belül célszerű védekezni az imágók ellen. A kialakult gubacsokban élő lárvák csak a felszívódó hatású hatóanyagokkal érhetők el.

Az évi több nemzedék miatt egész évben fennáll a szomszédos területekről az ismételt betelepedés veszélye.