Magyarország melegebbre és szárazabbra fordult klímája nem kedvez a málnatermesztésnek. Jelentős a munkaerőigénye, amelynek döntő hányada a szedési időszakban jelentkezik. Ezekre a gondokra visszavezethetően a hazai gyümölcs árban nem versenyképes az importból származó termékkel. Ezeknek a kedvezőtlen hatásoknak a következménye, hogy a málna országos termőterülete folyamatos csökken. 2022-ben Magyarországon az ültetvényben termesztett málna termőterülete csak 101 hektár volt.
A házikerttel rendelkezők körében azonban a málna termesztése továbbra is népszerű és a család friss gyümölccsel történő ellátásában továbbra is fontos szerepe van.
Egy európai szintű kigyűjtés szerint a málnán élő szervezetek száma kb. 220 faj. A mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok, gombák) fajszáma 30 körül van. Az állati kártevők a növény minden részén (gyökér, hajtás/vessző, levél, rügy, virág, termés) előfordulhatnak.
Az egyes fajok gazdasági jelentősége különböző. Vannak a termesztést rendszeresen gazdasági kárral fenyegető kártevők (amelyekre a növényvédelmi technológiát kell alapozni) és alkalomszerűen fellépő károsítók, de vannak olyan fajok is, amelyek adott helyen folyamatosan jelen vannak, de észlelhető kárt nem okoznak, sokszor nem is tudunk a jelenlétükről.
Ebben a rövid dolgozatban egy ritkán észlelt és alig ismert kártevőt, a málna-viaszos pajzstetűt mutatjuk be.
Röviden a pajzstetvekről: Szívó szájszervvel rendelkeznek, és valamennyi fajuk élő növényeken szívogat. A fajok többsége külsőleg annyira elváltozott, hogy a felületes szemlélő nem is gondolná, hogy rovarral áll szemben. A pajzstetvek váltivarúak, de sok faj képes szűznemzéssel is szaporodni. Nemzedékszámuk eltérő, számos esetben a hőmérséklettől függően változik.
Közvetlen kártételük a növények nedveinek szívogatása, amitől azok legyengülhetnek, de el is pusztulhatnak. Közvetett kártételük a vírusterjesztés.
Élettani és morfológiai tulajdonságaik alapján csak lassú terjeszkedésre képesek. Terjedésükben legnagyobb jelentőségű a növényi szaporítóanyagok általi elhurcolás.
Magyarországon 10 családba sorolt 276 pajzstetű fajt ismerünk, ezek közül a málnán 4 faj fordul elő.
2020. augusztus 27-én Szadáról (Pest vármegye) magánkert tulajdonostól kaptunk értesítést, hogy a letermett és kiöregedett málnatövek kiásása során, a gyökereken és a talajrögök között apró fehéres rovarokat láttak mozogni. Mivel kertjükben új telepítést is terveztek, kérték a rovarok meghatározását.
A kérésnek eleget téve a helyszínen frissen kiásott málnatövek gyökérzetéről készítettünk felvételeket. Egyidejűleg talajt, gyökereket és a rovarok egyedeit is tartalmazó mintákat is gyűjtöttünk a beltéri fényképezéshez és az identifikáláshoz.
A mintában vizsgált pajzstetveket málna-viaszos pajzstetűnek (Atrococcus bejbienkoi Kozár & Danzig 1976) határoztuk meg, a Szerzők által szerkesztett határozó segítségével. A fajt a Szerzők mint a tudományra nézve új fajt a magyarországi Velencefürdőről 1976-ban írták le.
Jelenleg csak 2 országból, Magyarországról és Oroszországból ismert.
A fajhoz kapcsolódó hazai irodalmi kutatás csak egy további eredménnyel zárult. A 2001-2002 között Nagyrédén málnaültetvényekben a vesszőpusztulásért felelős kártevők és természetes ellenségeik vizsgálatáról készült dolgozat Szerzői említették, hogy az ott azonosított kártevők közül az Atrococcus bejbienkoi nem járult hozzá jelentős mértékben a vesszőpusztuláshoz.
A SCALENET (pajzstetű-specialista) internetes adatbázis (elérés: 2023. november 4.) szerint a faj gazdanövénye Magyarországon a málna, Oroszországban (Szibéria) a medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) és a Pedicularis langsdorffii.
Az alábbiakban néhány képet mutatunk a Szadán, 2020. 08. 27-én készült helyszíni és beltéri felvételekből.
A fertőzött növények gyökérnyakán viaszos bevonatban nőstény egyedek láthatók.
A közelképeken a fényképezett egyed elülső testvége (a fej) a bal oldalon helyeződik.
A tojásrakó nőstények rendszerint ovális vagy megnyúlt ovális alakúak, olykor közel párhuzamos oldalakkal. Testhosszuk 2,5-4 mm. A hátoldal általában mérsékelten domború, a hasoldal lapos vagy enyhén homorú. Testük normálisan viaszporból álló váladékkal takart, amelyet mirigyek termelnek. A test szelvényezettsége jól látható.
Testük kültakarója rugalmas. A test fő anatómiai egységei (fej, tor potroh) a 6. képen láthatók legjobban.
A faj biológiájáról keveset tudunk. A gyökérlakó pajzstetvek minden fejlődési alakja a gyökereken él.
Az 1976-os Velencefürdőn történt védekezés óta újabb kártételről és kényszerű védekezésről nem tudunk.
A dolgozat elkészítéséhez felhasznált irodalmak jegyzéke a Szerzőnél elérhetők.
