Sárgul, pusztul – mit tehet a csicseriborsó megmentéséért?

Sok termelő gondolja úgy, hogy az „egzóták” kórokozói, kártevői a kultúra hazai ritkasága miatt nem állnak lesben, és ezáltal tetemes növényvédelmi költségek spórolhatók meg. Sajnos a helyzet sok esetben egyáltalán nem ilyen egyszerű!

A csicseriborsó ismérvei és veszélyei

A csicseriborsó (Cicer arietinum), a sokak által kedvelt hummusz alapanyaga is egy ilyen, trópusi körülmények között is termeszthető, értékes növény. Kevesen ismerik, ráadásul akik igen, azok jelentős része is csak annyit tud a növényvédelméről, hogy a borsózsizsik (Bruchus pisorum) nem károsítja.

Sajnos a kultúra növényvédelme nemcsak a zsizsik elleni védekezésből, vagy annak elmaradásából áll. Mint minden növénynek, ennek a szántóföldi kultúrának is megvannak a maga kártevői és kórokozói. Ha nem figyelünk oda, akkor ezek bizony akár a teljes termését megsemmisíthetik ennek a melegkedvelő, egzotikumnak számító növénynek.

Többféle fenyegetés

A csicseriborsónak – ki gondolná – alapvetően meglehetősen sok betegsége van. Mivel trópusi, meglehetősen forró éghajlatú területeken is termesztik, így nem kell csodálkozni azon, hogy a hamuszürke szártőkorhadás hírhedten melegkedvelő kórokozója, a Macrophomina phaseolina gomba is nagyon kedveli. Ugyanakkor az idei évben észlelt szántóföldi problémák során nem ez a kórokozó jelentkezett helyenként súlyos mértékű tőpusztulással.

A csicseriborsónak – a közönséges borsóhoz (Pisum sativum) hasonlóan – két, a Fusarium nemzetségbe tartozó kórokozója is ismert. A Fusarium oxysporum f. sp. ciceri általában teljes állománypusztulást szokott előidézni, de szerencsére ez a kórokozó hazánkban nem túl gyakori. A növények hervadását e kórokozó esetében nem a gyökérzet elkorhadása okozza, hanem a gomba toxintermelése.

A sárgulás valódi oka

Az idei évben ugyanakkor a Dunántúl területén több biotermesztésű állományban helyenként nagyobb mennyiségben lehetett észlelni egyes növények sárgulását, pusztulását. A pusztulás minden esetben egy–két szomszédos növényt érintett csak. A károsodott növények esetében a gyökérzet súlyos mértékű korhadása volt észlelhető, amely sok esetben a gyökér külső szöveteinek teljes pusztulását, eltűnését eredményezte.

Ezek a tünetek egy másik kórokozó, a Fusarium solani f. sp. ciceri jelenlétéről tanúskodtak. Ez a hazánkban eléggé gyakori kórokozó más pillangós növényeken is megél. Jellegzetessége, hogy csak lokálisan, pár szomszédos növényt megfertőzve jelentkezik, és a növényzet pusztulását az edénynyaláb-rendszer eltömésével (tracheomikózis), illetve a gyökérzet elkorhasztásával idézi elő.

Gyengültségi parazita, amely kedveli a meleg talajokat, illetve azt, ha a növény gyökérzete levegőtlen talajban küzd az életben maradásért. Jelen esetben is a múlt héten lezúdult nagy csapadékok után erősödtek fel a beteg növények tünetei. Azok a növények már rég fertőzöttek voltak, csak a mostani időjárási helyzet (a csicseriborsó alapvetően a meleg, száraz körülményeket kedveli, a vízben ázó, levegőtlen talajokat nagyon nem szereti) segített a kórokozónak.

Mikrobiális védekezési lehetőségek

Ez ellen a kórokozó ellen sem lehet hagyományos fungicidekkel védekezni, ahogy más, talajból támadó kórokozó ellen sem. Ráadásul a Fusarium solani ellen a rezisztencianemesítés eddig más kultúrákban sem járt sikerrel, így a csicseriborsó esetében is hiába keresnénk rezisztens fajtát. Egyetlen lehetőségként a fertőzött talajok mikrobiális kezelése jelenthet megoldást.

A különböző Trichoderma fajok alkalmazása hatásos ez ellen a kórokozó ellen is, de a hatás eléréséhez hosszú időszak, akár több év is szükséges lehet. Ráadásul a talaj kezelését folyamatosan kell végezni. A kórokozó eléggé polifág ahhoz, hogy csicseriborsó hiányában más gazdanövényeken is fenn tudjon maradni, így a vetésváltásra, mint agrotechnikai védekezési lehetőségre csak korlátozottan támaszkodhatunk.

^{A képek a szerző felvételei.}