Az aszályos nyári időjárás miatt bizonytalanná váló termesztési körülmények egyre kevésbé teszik lehetővé szerte az országban a kukorica jövedelmező termesztését. A tengeritől „menekülő” gazdák egy része az alternatív kultúrák közül a tavaszi vetésű kalászos gabonák mellett döntött. Ez már önmagában is rejt magában veszélyeket, mivel ezek alapvetően „kényes” kultúrák.
Fontos, hogy minél korábban talajba kerüljön a vetőmagjuk és kis lombtömegük révén fokozottan ki vannak téve mind a lombozatot támadó kártevők, mind pedig a kórokozók támadásának. E kártevők egyike a gabonafutrinka, amelynek megjelenésére nem mindig gondolnak a gazdálkodók.
Egy pályát tévesztett ragadozó
A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) ahogy a nevéből is látni lehet, a futrinkafélék közé tartozó bogár. E társaság szinte valamennyi tagja igen aktív ragadozó faj. Ennek megfelelően szájszervük, rágóik is ilyen irányba módosultak.
E bogarak rágóin nincsenek a levelek darabolására alkalmas élek, mint pl. egy szöcske, vagy sáska esetében. Viszont vannak hegyes végű nyúlványok, fogak, amelyekkel hatékonyan lehet más rovarok kitinpáncélját bezúzni, megtörni. Szegény gabonafutrinka egy ilyen szájszervvel kénytelen növényt fogyasztani.
Jellegzetes kártételi tünet: fehéres rostgubanc
Mivel ezzel a kártevővel már ősidők óta találkozhatunk, elmondható róla, hogy ez a technikai természetű probléma egyáltalán nem zavarja ezt a kártevőt a táplálkozásban és fennmaradásban. Hegyes rágóival péppé alakítja és elfogyasztja a gabona levelek parenchima szöveteit (amelyek ráadásul a legtöbb tápanyagot tartalmazzák a levélben), míg a rostokat otthagyja a kártétel színhelyén (mivel nem tudja mivel elvágni azokat). Ezek a rostok összeszáradva fehéres gubancot alkotva igen jól jelzik a károsítást.
Talajban telelő, éjjel aktív lárvák
A gabonafutrinka szerencsére évente egyetlen nemzedéket képes csak kinevelni. Különböző fejlettségű lárvák alakjában telel át a talajban, annak felső rétegében kialakított függőleges, félarasznyi hosszúságú járatában. A téli hideget kiválóan tűri, így a téli fagyoktól ne nagyon várjuk a kártevő népességének csökkenését. A lárvák fénykerülőek, így általában csak sötétben, éjjel jönnek elő járataikból táplálkozni.
Ha tehetik, akkor behúzzák a gabonák legalsó leveleit a járatukba. Ha nem, akkor a növény mellett a talajon táplálkoznak. A teljes növényt képesek elpusztítani, így erősebb kártételük nyomán teljesen üres, kultúrnövényektől mentes foltok is kialakulhatnak, amelyek a későbbiekben gyomosodási gócokat is okozhatnak.
Tarlón rakott peték, monokultúra-kedvelő faj
Az imágók nyár elején jelennek meg és a kalászokat rágcsálják. Lényegi kárt nem okoznak. Petéiket nyáron rakják le a gabonaföldek tarlóin. Lehetőleg ott, ahol valamivel puhább a talaj. Éppen ezért a szalmatakarás miatt árnyékos részek sokszor tömeges peterakást indukálnak.
Ez a kártevő életmódja miatt nagyon monokultúra kedvelő, de előfordulhat, hogy az előző évi gabona tarlójáról kiindulva, ha ott nincs számára táplálék, akkor a szomszédos gabonaföldekre is benyomulhat. Az ilyen, frontvonalban fellépő kártételek a nagy kártevő egyedsűrűség miatt általában lokálisan teljes állománypusztuláshoz szoktak vezetni.
Tavasszal nagyobb a veszély
Miért vannak a tavaszi vetésű kalászosok nagyobb veszélyben? Döntően azért, mert ha létrejön a találkozás a kártevő és a növények között, akkor már a telet túlélt, idősebb, nagyobb testű és nagyobb étvágyú kártevők fognak frissen kelő, picike növényekkel találkozni. Ez igen jó eséllyel olyan állománypusztulással is járhat, amely már a termesztés kezdetén sikertelenné teheti a tavaszi kalászos termesztését.
Szinte biztosra vehető a veszély, ha előző évben valamilyen kalászos volt a területen, vagy annak közvetlen szomszédságában. A gabonafutrinka oligofág rovar, csak a fűféléket, a kalászosokat kedveli. Még a kukoricára sem veszélyes, csak a gabonákra.
Bár ez a kártevő a talajban él, de táplálkozásának tünetei közelről jól láthatóak a talaj felszínén. Ha észleljük, hogy a kikelt növények levelei „elfogynak”, vagy találkozunk az összegubancolt rostokkal a táplálkozás nyomán, akkor ne sokáig várjunk a védekezéssel. Ennek a kártevőnek fejlettebb korban nagy az étvágya és pár napos késlekedés már olyan mértékű tőhiányt idézhet elő, amely akár részleges kitárcsázást is szükségessé tehet.
Esti permetezés: a siker kulcsa
A kártevő veszélyességi küszöbértéke alap esetben 2 egyed/m2, de a kelésben levő tavaszi kalászosok esetében azok igen kis mérete miatt négyzetméterenként már egyetlen kártevő is sok. Fontos, hogy a kártevő jelenlétét időben észleljük. Maga a védekezés nem nehéz, ha kihasználjuk a kártevő életmódja által kínált lehetőséget. Mivel a csócsárlók éjjel aktívak, így egy esti permetezéssel közvetlenül le tudjuk permetezni a kártevők testét, amely kiugróan magas mortalitást eredményezhet.
A védekezésre szintre bármelyik, szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticid alkalmas. A kártevő esetében nem ismeretes rezisztencia hazánkban. A védekezés sikeressége alapvetően nem a szerválasztás, hanem a kártevő kellő időben történő észlelésének a függvénye.
A képek a szerző felvételei.
