Az ősz végi, téli időszakban általában már alig találkozhatunk a különböző biotikus eredetű kártételekkel. A kártevők, kórokozók által megtámadható növényi biomassza, azaz a termés java része már betakarításra került.
A szabadban már csak az őszi vetésű, áttelelő kultúrák (őszi kalászosok, repce), valamint az évelő növények (évelő pillangósok) állományai vannak kitéve a károsítók támadásának. Valamint azok a kapás kultúrák (döntően a kukorica), amelyeknek valamilyen okból mostanáig nem sikerült elintézni a betakarítását.
Rágcsálók akcióban
A télen is zöld, elérhető táplálékbázist nyújtó növények közül döntően az őszi káposztarepce van mostanában nagyobb veszélyben. E kultúrában legutóbb augusztusban volt valamilyen talajmunka, így a területek kiváló lehetőséget biztosítanak a különféle mezei rágcsálóknak a megtelepedésre.
A repce kiváló táplálék a számukra, ráadásul a jövő év júliusáig, a betakarítás utáni tarlóhántásig a talaj nem is lesz bolygatva. Nem csoda tehát, hogy az ősz során hatalmasra duzzadt rágcsáló népesség élén a nagyon gyakori és szapora mezei pocokkal (Microtus arvalis) populációjának jókora hányada a repce földeken található.
Közvetlen és közvetett kár
A mezei rágcsálók több módon is képesek károsítani a növény állományt. A közvetlen kártétel, azaz a növényi biomassza elfogyasztása is jelentős, mivel a rágcsálók egyedszáma mostanság, a szaporodási időszak legvégén a legnagyobb. Ráadásul a pockok, egerek sok esetben annyira lerághatják a repcét, hogy a növények egy része elpusztul. Ennek következtében jókora, akár több négyzetméteres foltok alakulnak ki a táblán, ahol nincs kultúrnövény. Ez később gyomosodási gócok formájában fogja megkeseríteni a gazdák életét.
A gyakorta kis területre koncentrálódó rengeteg pocok járat, a pocokvárak környezete kemény hidegben egy közvetett kártétellel is sújthatja a kultúrnövényt. A járatokkal össze-vissza furkált talaj mélyebben átfagyhat, mint a rágcsálóktól mentes területek talaja és ez esetleg a repce állomány súlyosabb fagy károsodását, esetlegesen kifagyását is előidézheti. Éppen ezért a mezei rágcsálók ellen célszerű megtenni mindent, amire csak lehetőségünk van.
T-fák, ragadozók és szükséghelyzeti védekezés
Erősen ajánlott a pocokkal fertőzött területeken a ragadozó madarak tevékenységének segítése céljából T-fák kihelyezése. A rágcsálók ellen ez a legolcsóbb, ugyanakkor hatékony védekezési módszer.
Ha a fertőzés nagyon erős, akkor szükséghelyzeti engedély birtokában rágcsálóirtó szerekkel is felvehetjük a harcot a pockok és társaik ellen. Fontos, hogy ekkor viszont távolítsuk el a kihelyezett T-fákat! A repce esetében ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy a véralvadás gátló hatóanyagok hatékonysága kisebb, mint pl. a gabonákban történő alkalmazás esetében. A keresztes virágú növényekben van K1 vitamin, amely az antikoaguláns hatóanyagok ellenszere. Lesz irtó hatás, de az némileg kisebb lesz, mint más kultúrákban.
Kint maradt kukoricák
Sajnos vannak még az országban olyan területek, ahol valamilyen okból még nem végeztek a kukorica betakarításával. Ezt ráadásul a nem régen lehullott csapadékok is egyre nehezebben kivitelezhetővé teszik. Az ilyen állományok meglehetősen nagy veszélynek vannak kitéve. Mivel a téli időszak időjárása hazánkban egyre kiszámíthatatlanabb, így kicsi az esély arra, hogy egy keményebb fagyokkal bíró időszakban ezeket a táblákat belátható időn belül be lehessen takarítani. Ezzel viszont a szabadban levő termés olyan biomassza tömeget képez, amely táplálékként szolgálhat több károsítónak is.
Nagyvadkár: amit nem esznek meg, azt letapossák
A különféle csülkös nagyvadak meglehetősen hamar felfedezik az ilyen potya lakmározó helyeket. Mivel a mostani, december eleji időszakra a természetben már erősen lecsökkent az általuk kedvelt növényi táplálékok mennyisége, így ha tehetik, akkor a rügyek és az elszáradt fű helyett inkább némi ízletes abrakkal, azaz kukoricával tömik meg bendőiket.
A nagyvadak tevékenysége egy ilyen táblán jókora kártétellel jár. Nem csak az megy veszendőbe, amelyet megesznek, hanem az is, amit ledöntenek és bele taposnak a sárba. Egyik nagyvad sem a kulturált étkezési szokásairól híres, rengeteget pocsékolnak el. Amelyet később, a még szűkösebb téli időszakban lehet, hogy majd elfogyasztanak kínjukban, de ilyenkor, tél elején az őz, szarvas ha teheti, akkor a növényen levő csöveket fogyasztja és a földre levert csöveket maximum a vaddisznók látják szívesen.
Fuzárium és mikotoxinok
A kint maradt kukorica állományok esetében – amennyiben ténylegesen tervezzük annak későbbi betakarítását – célszerű gondoskodni a vadak riasztásáról. Ugyanakkor érdemes lehet megfontolni, hogy valóban megéri-e azt a terményt betakarítani. Ugyanis az őszi csapadéktól visszanedvesedett kukoricatermésre nemcsak a vadak foga fáj, hanem különböző kórokozók is szeretnék ezt a szerves anyag mennyiséget saját céljaikra fordítani. Ezek között a fuzáriumos csőpenészedés a leggyakoribb és a leginkább veszélyes.
A szabadban szinte mindenütt jelenlevő Fusarium fajok számára a gyakorta sérült, nedves szemek kiváló táplálékforrást biztosítanak. Sajnos ezek a gombák egy sor erősen mérgező mikotoxint is termelnek, amelynek megengedhető mennyiségét az EU tagállamaiban meglehetősen alacsony szintben rögzítették. Azok a kukorica állományok, amelyek még most is kinn vannak a szántóföldeken már sokszor jelentős mértékben fertőzöttek és toxinokkal szennyezettek.
Betakarítsuk vagy hagyjuk „vadföldnek”?
A kukorica fuzáriumos csőpenészedése alapvetően egy olyan probléma, amely ellen most, a téli időszakban már semmiféle módon sem tudunk védekezni. Ha mindenképpen a learatás mellett döntünk, mindenképpen érdemes még az aratás előtt mintát venni a termésből és annak mikotoxin tartalmát bevizsgáltatni. Nehogy úgy járjunk, hogy a nem kis költség árán learatott kukoricáról már az aratás (és netán a valószínűleg szükséges szárítás) után derüljön ki, hogy toxin tartalma miatt kereskedelmi forgalomba nem hozható.
Ilyen esetben persze lehet próbálkozni a saját állatállományunk (ha van egyáltalán) takarmányozására felhasználni az ilyen termést, de azt azért jó tudni, hogy ezek a toxinok a haszonállatainkra is éppen olyan mérgezőek, mint ránk, emberekre. Lehet, hogy jobban (vagy legalább is kisebb veszteséggel) járunk, ha az ilyen állományokat meghagyjuk egyfajta „vadföldnek”.
A képek a szerző felvételei.
