A szőlő hazánk egyik kiemelten fontos kertészeti kultúrája. A belőle készült, világhírű magyar borok méltán híresek és keresettek. Ugyanakkor ez a növény meglehetősen „beteg” is, mivel több olyan kórokozója is van, amelyek önmagukban is képesek megsemmisíteni a teljes termést.
A szőlőt korábban három olyan kórokozó veszélyeztette, amelyek ellen akár több alkalommal is védekezni kellett. A nedvesebb időjárásban a szőlő peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzése okozhat súlyos lomb- és termésveszteséget. A már beérett termést sok esetben a szürkerothadás (Botrytis cinerea) tizedelheti meg.
A meleg, száraz időjárási körülmények között viszont a szőlőlisztharmat (Uncinula necator) fertőzése jelenthet komoly veszélyt. E három, önmagában is durva kártételek okozására is képes kórokozó mellé egy évtizede betársult a szőlő fekete rothadása (Guignardia bidwellii) is, amely a peronoszpórához hasonlóan szintén a nedvesebb időjárási körülmények közt képes súlyos károkat előidézni.
A fertőzés biológiája és terjedése
A jelenlegi időjárási körülmények egyértelműen a szőlőlisztharmat terjedését segítik. Ez a kórokozó ivaros termőtestek, kazmotéciumok alakjában telel a szőlő fás részeire lemosódva. Innen kezdi meg a fertőzést aszkospórák kiszóródása útján. A legelső fertőzések még kis leveles korban, a törzs vagy a kordonkarok közvetlen közelében levő kisebb leveleken szoktak megjelenni.

Korábban ez a kórokozó döntően a szőlő rügyeiben telelt át micélium alakjában. Ezek a „gyertyás vesszők” a fehér micéliumbevonat miatt könnyedén felismerhetők voltak. A kórokozónak ez az életmód-váltása kb. fél évszázada kezdődött, és napjainkra már a kazmotéciumos áttelelés messze dominánssá vált.
Miért veszélyes különösen virágzáskor?
A szőlőlisztharmat első komoly fertőzési hulláma általában a virágzó állományokat sújtja, amikor komplett fürtkezdeményeket képes napok alatt elpusztítani. Veszélyes időszak még a virágzás vége, amikor is a fejlődésnek induló bogyók levetik magukról a virágzat maradványait. Ezzel az összes, addig oda kijuttatott fungicid hatóanyagtól is sikeresen „megszabadul” a növény. A virágzás végén tehát mindenképpen érdemes valamilyen hatékony fungiciddel közbeavatkozni, akár preventív kezelés formájában is.
Védekezési lehetőségek meleg időjárásban
A jelenlegi időjárás nagyon kedvez a lisztharmatnak. A napközben uralkodó meleg erősen kedvez a kórokozónak, a nagy napi hőingadozás pedig biztosítani tudja számára azt a minimális nedvességet, amelyet igényel. Ráadásul a magas nappali hőmérsékletek miatt néhány hatóanyag nem, vagy csak nagyon körültekintően alkalmazható. Ilyen például a kén, amely a nyári melegben igen könnyen okozhat perzselést.
Tippek a permetezés hatékonyságához
Mivel a jelenlegi időszakban nagyon alkalmasak a környezeti feltételek a lisztharmat járványszerű terjedéséhez, ezért célszerűbb valamilyen felszívódó hatóanyagú készítménnyel védekezni a kórokozó ellen. Mivel igen sok szőlőfajta levele nagyon sima, így a kezelés során minden lehetséges módon igyekezzünk meggátolni a permetlé lefolyását a kezelendő növényi felületekről. Erre a célra a minél apróbb permetlé-cseppméret kialakítása, valamint a tapadásfokozó adalék használata lehet a leginkább előnyös.
A képek a szerző felvételei.