A kutatások eddig kedvező eredményekkel szolgáltak a Paenibacillus baktériumok hatékony növényvédelmi alkalmazási lehetőségeiről a hidropóniás rendszerekben.
Az Agrobacterium rhizogenes 1 biotípusa számos hidropóniás rendszerben termesztett növény (például paradicsom, uborka, padlizsán, kaliforniai paprika) esetében okoz növényegészségügyi problémákat. A kórkép gyökérburjánzás, vagy más nevén szőrösgyökerűség formájában jelentkezik – olvasható az Agronomy szakmai folyóiratban megjelent belga publikációban.
A betegség visszaszorítása érdekében használt hidrogén-peroxidos kezelések hatékonysága a tapasztalatok szerint azonban csökkenő tendenciát mutat a rezisztens törzsek megjelenése következtében (egyes esetekben akár a 600 ppm – a gyakorlatban nem kívánatos – koncentrációjú peroxidos kezelés sem bizonyult eredményesnek).
A szakemberek a biológiai növényvédelmi eljárások kidolgozását fenntarthatóbbnak ítélik a növénybetegség kezelésében a szintetikus biocid termékek környezetre gyakorolt káros hatásainak elkerülése céljából.
A Paenibacillus nemzetségbe számos talajlakó, a növények növekedését, és egészségmegőrzését elősegítő baktérium tartozik. Kutatások igazolták e baktériumok antagonista tulajdonságait, illetve rávilágítottak ezen szervezetekben rejlő biológiai növényvédelmi potenciálra, melyet egyes országokban már a gyakorlat is hasznosít.
Nemrégiben a Paenibacillus xylanexedens ST15.15/027 és AD117 törzsekről kimutatták, hogy antagonista aktivitást mutatnak a Agrobacterium rhizogenes 1-es biotípusával (ST07.18/001 törzs) szemben, melyet a szervezetek előzetes, rövidtávú üvegházi kísérletek során vizsgált, szőrösgyökerűséggel szemben mutatott hatékonysága is alátámasztott. A 107 CFU (colony forming unit – kolóniaképzés egysége)/ml sűrűségű oldattal kezelt termesztőközeg jelentősen csökkentette a fertőzés mértékét. Az eredmények azt is alátámasztották, hogy a termesztőközegként használt kőzetgyapot megfelelő környezetet biztosított a baktériumok fennmaradásához: a kezelést követően 7-9 hónappal később is kimutathatók voltak a gyökérmintákból, és a számuk csökkenése nem volt igazolható, amely azt is bizonyítja, hogy egy szezonon belül nem indokolt a kezelések megismétlése.
A két egymást követő tenyészidőszakban történő Paenibacillus xylanexedens kijuttatásával egyértelműen bebizonyosodott, hogy antagonista hatásuknak köszönhetően a baktériumok képesek alacsony szinten tartani a szőrösgyökerűség előfordulását.
Az eredmények nagy jelentőséggel bírnak a Paenibacillus xylanexedens felhasználásának további optimalizálása és előnyös tulajdonságainak kiaknázása tekintetében.
Források: https://doi.org/10.3390/agronomy11050817
