Az őszi káposztarepce talán az egyetlen olyan kultúránk, amelynek növényvédelmében nem a gyomirtás jelentősége és költségei a legnagyobbak, hanem az egyéb károsítóké.
Ezen belül döntően a rovarok elleni védekezés az, amelynek sikeressége általában meghatározza nemcsak a termesztés jövedelmezőségét, hanem sokszor akár az állomány létezését, életben maradását is. Ráadásul a repce sem mentes a különféle növénykórtani jellegű veszélyektől, így azok ellen is szükséges lehet a hatékony növényvédelem.
Foltok a repce levelén
Az ősz és a tavasz folyamán is gyakorta találkozhatunk a repce levelein, főképp az idősebb leveleken kisebb-nagyobb kerek, lilás-pirosas udvarral rendelkező foltokkal. Sok esetben a folt közepén, ahol a levéllemez az ott fellépett kórokozó hatására elpusztult, apró, mákszemnyi méretű kis fekete pontok is felismerhetőek, amelyek általában szabálytalanul, határozott rendszer nélkül helyezkednek el a felületen.
Ezek a tünetek a repce fómás levélfoltosságának és szárrákjának kórokozójától, a Phoma lingam kórokozótól származnak. Ez a kórokozó gomba igen gyakori, ivartalan alakja, amely a repce szinte minden zöld részét megfertőzheti. Ivaros alakja, a Leptosphaeria maculans ugyanakkor csak a repce szártövén szokott kifejlődni az ott kialakult rákosodott felületeken.
Miért veszélyes valójában a levélfoltosság?
A levélfoltosság igazság szerint általában nem olyan mértékű, hogy érdemben visszafogja a repce növekedését. A kórokozónak kedvező, párás, csapadékos időjárás esetén ugyan kialakulhat olyan erős fertőzés a szerencsére már nagyon ritka fogékony fajtákon, hibrideken, amely már számottevő növekedésbeli visszaesést eredményez, de ez a probléma egy fungicides kezeléssel könnyedén orvosolható.
A foltos levelek jelenléte valójában azért problémás, mert a kórokozó fertőző anyagának akár szélsőséges mértékű felszaporodását eredményezi és az így kialakult nagy fertőzési nyomás könnyedén vezethet a tavasz folyamán a szártő fertőződéséhez és a rákos torzulások kialakulásához.
A kórokozó veszélyessége ehhez a szártő fertőzés után kialakuló rákosodáshoz köthető. A fertőzött növények termése töredéke lesz az egészséges növényekének. Nem véletlenül fontos betegsége ez a repcének, amelyet a fajtaelismerés során a legtöbb országban, így hazánkban is vizsgálnak és a fogékonyság a fajta minősítésének fontos része.
Genetikai védelem: rezisztens fajták előnyben
A repce fómás levélfoltossága ellen alapvetően genetikai és kémiai úton tudunk védekezni. A genetikai védelem alapja a rezisztens fajták, illetve hibridek alkalmazása. Szerencsére hazánkban már csak kivételesen lehet találkozni olyan fajta, vagy hibrid szaporító anyagával, vetőmagjával, amely fogékony a kórokozó hazánkban jelenlevő patotípusaira. A rezisztens fajtákon is megjelenhetnek elszórtan kisebb levélfoltok, de az igazán veszélyes tünet, a szártő elrákosodása általában nem következik be.
Kémiai védekezés: a triazolok kulcsszerepe ősszel
A kémiai védekezés még egyszerűbb. A repcéket az ősz folyamán általában szükséges egy, esetleg több alkalommal is regulátoros kezelésben részesíteni. Ez megvéd a növények túlfejlődésétől, az őszi szárbaindulástól és annak következményétől, a kifagyástól. Elősegíti az elsődleges elágazások kialakulását és egyúttal véd a Phoma lingam fertőzése ellen is. A regulátorozásra használt, triazol típusú hatóanyagokat tartalmazó fungicidek használata általában megoldja ezt a problémát.
Mit tegyünk, ha a repce túl kicsi a triazolos kezeléshez?
Előállhat – igaz, hogy igen kis valószínűséggel – az az eset, hogy a későn vetett, fogékony fajtájú repce a kedvező időjárás hatására akár szélsőséges mértékben elfertőződik és ez a fertőzés olyan levélveszteséget generál, hogy a fiatal növény fejlődése megáll. Lehet, hogy sohasem érné el a legalább 4 leveles állapotot, amikor már triazolokkal kezelhető. Ennél kisebb növények triazolos kezelése a növényeket olyan szélsőséges mértékben visszafogja, hogy belőlük egészséges, termőképes növény már sosem lesz.
Nyilvánvalóan ezeket a kis növényeket hagyományos reguláló szerekkel tilos kezelni. A kórokozó ellen viszont mindenképpen fel kell lépni, így ellene más hatóanyagú fungicidek használata szükséges.
Alternatív fungicidek fiatal, fertőzött állományokra
Korábban erre a célra a tiofanát-metil hatóanyagú készítményeket alkalmazták általában. Ezek használata már nem lehetséges, de van helyettük több hatékony készítmény is, amelyek alkalmazásával a fiatal korban súlyosan elfertőződött repcék is megvédhetőek. Fontos tudni, hogy ezek a készítmények reguláló hatással nem rendelkeznek, így később, ha szükséges, akkor még egy triazolos kezeléssel szabályozni kell a fejlődésüket!
A képek a szerző felvételei.
