A repcefénybogár (1. kép) kártevővé nyilvánításán mintegy fél évszázadon át vitatkoztak. Az 1800-as évek derekán és végén, kifejezetten veszélyes kártevőként említették, majd az 1900-as évek elején a szakemberek megosztottá váltak.
1. kép Repcefénybogár (Fotó: Michael Happ)
Egyesek kimondottan hasznosnak vélték, mondván az imágók szerepet játszhatnak a virágok megtermékenyítésében, a lárvák pedig a portokok felnyitásában. Ezt az álláspontot azonban hamarosan revideálni kényszerültek, és bár nem sorolták jelentős kártevők közé, felhívták a figyelmet arra, hogy a bimbók károsításában komoly szerepet játszhat. Eközben több helyen, elsősorban Németországban, alapos vizsgálatokat végezve megállapították, hogy a repcefénybogár kifejezetten bimbókártevő.
Kártételének mértéke pedig nemcsak a betelepülő imágók egyedszámától, hanem a repce fenológiai állapotától is függ. A számos országban elvégzett, beható kutatásoknak köszönhetően mára már nem kérdéses az, hogy mindenütt, ahol repcét termesztenek, a repcefénybogár és lárvája egyike a legjelentősebb kártevőknek, amit csak tovább fokoz a két évtizede kialakult és rohamosan terjedő piretroid hatóanyagokkal szembeni metabolikus rezisztenciája.
Kártétel
A rajzás tömegessé válása a repce zöldbimbós állapotában a leggyakoribb, majd az időjárás függvényében általában elhúzódó jelleget ölt. Ha a bimbós fenológiai állapot a tartósan hűvös időjárás, a növények vontatott fejlődése miatt hosszabbra nyúlik, jelentős kárt képesek okozni.
2. kép Bimbókártétel (Fotó: Angela Kühne)
Az imágók a virágpor keresése közben kirágják a bimbókezdeményeket és a bimbókat (2. kép). A táplálkozás következtében a bimbók elszáradnak és lehullnak, a virágtengely felkopaszodik (3. kép).
3. kép Felkopaszodott virágtengely (Fotó: Dr. Takács András)
A tojásrakás is többnyire a bimbókba, a porzók tövéhez történik. A lárvák a pollenfogyasztás közben megsértik bibeszálat és a bibét is, a károsodott bimbók fejlődése emiatt leáll.
Előrejelzés
A rajzás megindulása, a közhiedelemmel ellentétben, nem pusztán a léghőmérséklet függvénye. Az ebben szerepet játszó legfontosabb tényezők a telelőhely hőmérséklete, nedvességtartalma és a légnedvesség. A repcefénybogár akkor kezdi elhagyni a telelőhelyét, ha annak hőmérséklete tartósan eléri a 8°C-ot és nedvességtartalma nem haladja meg a 28%-ot. Ha az avar nedvességtartalma meghaladja a 35%-ot, az imágók nem képesek előbújni. 8°C hőmérsékleten az imágóknak csak körülbelül a fele hagyja el a telelőhelyet. Tömeges előjövetelükre akkor kerülhet sor, ha a telelőhely hőmérséklete tartósan eléri a 10-11°C-ot.
Amint a feltételek adottak, a bogarak rövid távolságokra repülnek, virágzó növényeket keresnek a telelőhelyük közelében. Az imágók előbújásának napi ritmusa egybeesik a telelőhely felmelegedésének ütemével, azaz a kora délutáni órákban magasabb az előjövő egyedek száma. A hím és nőivar között sem számukat, sem az előjövetelük ütemét tekintve nincs számottevő különbség.
A fénybogár táblába való betelepedésének és rajzásának nyomon követése a gyakorlatban együtt történik szárormányos fajokéval. Az előrejelzés az előző év őszén, a tábla közeli erdőkben vett avarminták zsákos futtatókba helyezésével és ezek szabad téren, fedett helyen való elhelyezésével kezdődik. A zsákos futtatókra erősített üvegedényekben megjelenő első bogarak pontosan jelzik a telelőhely elhagyásának kezdetét. Ekkorra már a sárga tálak (táblánként legalább két darab) kihelyezésének is meg kell történnie, amiket hetente két alkalommal célszerű üríteni. A sárga tálak helyett használhatók sárga ragacslapok is, amik az első egyedek betelepülését is jelzik, és a tömeges betelepülést is gyakran pontosabban megmutatják.
Repcefénybogarak esetében a védekezés szükségességének megítéléséhez biztosabb alapot nyújt a fűhálózás és/vagy a növényvizsgálat elvégzése. Átlagosan 3-5 db repcefénybogár növényenként, vagy 10 hálócsapás átlagában 50 db-nál több imágó esetén szükséges a kezelés. Sokan használják a növényvizsgálatok során, a károsodott bimbók százalékos arányának megállapítását. Ha ez eléri a 10%-ot, a kezelés indokolt. A védekezés időzítéséhez figyelembe kell venni azt a jellegzetességet, hogy ha még bimbós állapotú az állomány, és hosszabb távon hűvös időjárás várható, a fénybogár alacsonyabb egyedszám mellett is jelentős kárt tud okozni (1-2 imágó/növény vagy 30 db bogár/10 hálócsapás).
Védekezés
A repcefénybogár ellen a legalább egyszeri rovarölő szeres kezelés nélkülözhetetlen része az őszi káposztarepce növényvédelmi technológiájának. A legolcsóbb, gyors hatású piretroidok túlhasználatának következményeként, Kelet-Franciaországban, már 1999-ben megjelent a piretroid rezisztens repcefénybogár. Az Európai Unióban, a 2007-2016 közötti időszakban a rezisztens fénybogár populációk gyors növekedését tapasztalták, egészen 2010-ig, majd onnantól a rezisztens populációk 85-90%-os arányban állandósultak. Az IRAC legfrissebb adatai szerint (2018-as adatok), a legtöbb országban már a rezisztens fénybogár populációk dominálnak (70% feletti arány).
Európa szerte, a tesztelt fénybogár populációk többsége még érzékeny a neonikotinoidokra, de a csökkent érzékenységű populációk terjedésének egyértelmű trendje látható az utóbbi négy évben, ami szükségessé teszi a rezisztencia kialakulása elleni stratégiák kidolgozását ezen hatóanyagcsoport esetén is, az érzékenység további csökkenésének megakadályozására.
A szerves foszforsav észterek és az indoxakarb esetén még nincs bizonyítható változás a fénybogarak érzékenységét illetően.
Míg Magyarországon, 2008-ban még nem találtak rezisztens populációt, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Az IRAC 2017-es adatai alapján, a hazai 19 megmintázott populációból származó bogaraknak csupán 4-5%-a volt érzékeny, mintegy 20%-a közepesen rezisztens, több mint 70%-a rezisztens, amin belül a kifejezetten rezisztens fénybogarak aránya közel 35%.
A piretroid rezisztencia országos szintű megtörése és terjedésének megakadályozása miatt, alapvető fontosságú az eltérő hatásmechanizmusú indoxakarb és pimetrozin hatóanyagok zöldbimbós állapotig, rotációban történő használata. Utóbbi hatóanyag csak ez év szeptember 30-ig rendelkezik engedéllyel. Jelenleg hazánkban 16 hatóanyag 29 készítményben engedélyezett a repcében fénybogarak elleni védekezésre (1. táblázat).
| Piretroidok | Szerves foszforsav észterek | Kloronikotinilek | Oxadiazinok | Kombinációk |
| alfa-cipermetrin (alfametrin)* | klórpirifosz | acetamiprid | indoxakarb | deltametrin + tiakloprid* |
| béta-ciflutrin | klórpirifosz-metil | tiakloprid | klórpirifosz + cipermetrin | |
| cipermetrin | foszmet | klórpirifosz-metil + cipermetrin | ||
| gamma-cihalotrin* | ||||
| deltametrin* | ||||
| zéta-cipermetrin | ||||
| lambda-cihalotrin* | ||||
| etofenprox | ||||
| tau-fluvalinát | ||||
| eszfenvalerát* |
1. táblázat A repcefénybogár ellen repcében engedélyezett hatóanyagok * A méhkímélő technológiával engedélyezett növényvédő szerek
Hirtelen kitavaszodás, a kártevők korai, gyors betelepedése esetén, hosszabb hatástartamú készítmények alkalmazása javasolt (szerves foszforsav észterek és kombinációik, de csak a rejtett bimbós állapotig), így a szárormányosok és a fénybogarak egyedszáma egyidejűleg gyéríthető a kártételi küszöbérték alá.
Ha a fénybogarak tömeges betelepedése a repce virágzásának kezdetére esik, a méhek védelme is kardinális szemponttá válik. Ha a kezelés feltétlenül indokolt, két lehetőség kínálkozik kémiai védekezésre. Az egyik a méhekre nem jelölésköteles rovarölő szerek használata. Erre jelenleg két tiakloprid, három acetamiprid és egy tau-fluvalinát hatóanyagú készítmény engedélyezett, de egy tiakloprid- és egy acetamiprid-tartalmú készítmény engedélye április 30-án lejár. A másik lehetőség a méhkímélő technológia alkalmazása, méhekre mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználásával. A méhkímélő technológiával engedélyezett növényvédő szereket az 1. táblázatban (*) jelöli.
