Az elmúlt hetek forró nyári időjárásán sokat enyhített a hónap második dekádja végén érkezett csapadékos periódus. Az erős szelekkel, helyenként özönvízszerű esővel érkező csapadékfrontból szinte az egész országban hullott eső, de kiszámíthatatlan eloszlásban. Ahol nem okozott károkat, ott rengeteget segített a növények fejlődésében. A kukorica, a napraforgó és más kapásnövény számára a legjobbkor érkezett az égi áldás. A kisebb mértékű lehűlés és a nedvesség kedvezően hat a virágzó növények fejlődésére és megtermékenyülésére, valamint az aratás utáni tarlóhántás minél jobb minőségű elvégzésére. A jéggel sújtott területeken, elsősorban a gyümölcsösökben és a szőlőültetvényekben a sebfertőző kórokozók terjedésének megakadályozása érdekében azonnali vegyszeres beavatkozás szükséges.
A kukorica táblákon az amerikai kukoricabogár imágók rajzása a napokban érte el a csúcsot. A címerek és levelek rágása után már elsősorban az előbújó csőkezdeményeket, kukorica bibeszálakat (bajuszt) károsítják. Ezzel párhuzamosan a kukoricamoly L2-L4-es lárvastádiumú hernyói szintén elérték a csövek közelét.
A kiugróan magas fertőzöttségű déli tájegységekben a gyapottok-bagolylepke hernyók szintén a generatív részek károsítására tértek át. A kártevő hernyói eltérő fejlettségűek, L2-L6-os lárvastádiumban vannak, tehát egy részük a közeljövőben bábozódni fog, de így is bőven a kártételi veszélyszint feletti a fertőzöttség. A csőkezdemények megrágása miatt fokozódik a csőfuzáriózis fertőzésének veszélye.
A napraforgó virágzására és nektárképződésére kedvezően hat a párásabb klíma, de ezzel együtt fokozódik a szár- és levélfertőző gombák terjedési veszélye. Eddig elsősorban az alternária levéltünetei jelentkeztek a növény alsó részén, de most a bőséges esők elősegítik a többi betegség (fóma, makrofomina, diaporte, és a botrítisz, valamint a másodlagos szklerotíniás fertőzés) terjedését. A fertőzés legkisebb esélye most a makrofomina esetében igaz, mert a kórokozó a száraz, forró időszakot kedveli, de ugyanakkor nagyon sok gazdanövénye miatt fertőzöttek a talajok a kórokozó mikroszkleróciumaival.
Az igen jelentős betegség megjelenési veszély mellett több tájegységben ugrásszerűen megnőtt a különböző poloskafajok egyedsűrűsége a napraforgó virágzatán. Az eddigi szerény lucerna- és mezei poloska fertőzöttséget megemelte a betelepült zöld vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska populáció. A kártevők a kaszatkezdemények, valamint a szár és levélnyél szívogatásával még érzékeny károkat okozhatnak. Úgy tűnik, hogy ez a két poloskafaj, kiszabadulva a házi kertekből, már szántóföldön is képes nagyobb mértékű károkozásra.
