A romló környezeti feltételek érzékenyen érintik a természeti folyamatok indikátorainak tekintett beporzó rovarokat, főként a házi méheket (Apis mellifera) és az egyéb vadon élő, hártyásszárnyú fajokat. A méhészeti ágazat sok gonddal küzd, a hullámzó terméssel, a szűkülő értékesítési csatornákkal és a méhegészségügyi problémákkal évről évre szembe kell néznie.
A hanyatló élettér azt jelenti, hogy egyre több az olyan időszak, amikor a méhek nem, vagy csak nagyon korlátozottan találnak nektár- és pollenforrást. A táplálékot szolgáltató növények sokszínűségén, biodiverzitásán fontos lenne javítanunk. A szántóföldi mézelő kultúrák közül országos jelentőségű vetésterülettel csak a repce és a napraforgó, az erdei méhlegelők közül pedig az akác rendelkezik. Nemcsak a méhcsaládok tavaszi fejlődésénél, hanem a júliusi-augusztusi periódusban is fontos volna, hogy minél folyamatosabban álljanak rendelkezésre hordást adó növények. A lényeg, hogy minél kevesebb hordástalan időszak legyen a méhcsalád életében.
Az élettér csak összefogással javítható. A kiskert tulajdonosok, kertbarátok (méhbarát kert), a park és kertépítők, a zöldfelület fenntartók, a mezőgazdaság szereplői, a nemzeti parkok, az erdőgazdaságok, a vadásztársaságok együttesen sokat tehetnek. A tavaszi, a tavaszi-nyár eleji vegetációs időszakban széles intervallumban intenzíven mézelő fajok között számos félcserje, cserje is szerepel. Nem mindegy, milyen növényekből állítják össze az út menti fásítások, a szélfogó erdősávok, a közterületek, a városi parkok és a családi házak kertjeinek növényanyagát. Társadalmi és élőhelyfejlesztési szempontból se mindegy tehát, hogy a növényültetéseknél, telepítéseknél magas mézhozamú növényeket választunk-e vagy sem. A fő mézelő szántóföldi és erdei kultúrák mellett egyre nagyobb szerep jut a gabonatúlsúlyos vetésszerkezetben az olyan jól mézelő alternatív növényeknek, mint a bíborhere, a facélia (mézontófű), a mustár, az olajretek és a pohánka.
A kimondottan méhlegelőnek telepített területek vetőmagkeverékei általában egy vagy többéves komponensekből állnak és megfelelnek az Agrár-környezetgazdálkodás (AKG) követelményeinek. A méhlegelőnek vetett sávok legideálisabb összetevői olyan évelő növények, amelyek hosszan virágoznak. A keverékek összetétele változó. Az egyéves keverékekben is igyekeznek önfelújító vagy áttelelve megújuló növényeket használni. A több éves keverékek nagy arányban tartalmaznak évelő pillangósokat, mint például fehér és vörös here, lucerna, szarvaskerep. Az erdők tavaszi és nyári hordásnövényei szintén fontos szerepet töltenek be. Az akácon kívüli fontosabb fajok ritkán erdőalkotók, hazánkban inkább elegyes fafajként találkozhatunk velük. Az erdészeti és méhészeti dendrológia a hárs fajokat, a virágos kőrist, a szelídgesztenyét, a zselnicemeggyet és a vadkörtét emeli ki. A cserjék közül a kökény, a som és a galagonya érdemel említést.
A méhlegelők multifunkciós területeknek tekinthetők. A méhlegelőnek vagy méhlegelőnek is hasznosított területek gyakran szolgálnak más állatok élőhelyéül, táplálékforrásául. A vadlegelők, vadföldek, az egyre nagyobb területen vetett takaró- és zöldtrágyanövények, a mezőgazdasági gyakorlat részévé váló köztesnövények egyre jobb lehetőségeket kínálnak a beporzó rovarok számára. A méhlegelők tájkép kialakításában betöltött szerepe szintén nem elhanyagolható tényező.
A méhek és egyéb beporzó rovarok szerepe a termelésben létfontosságú, nélkülük rengeteg növény termesztése hiúsulna meg. A megporzással létrejött hozzáadott érték fontossága egyre ismertebbé és elismertebbé válik nemcsak a mezőgazdaság, hanem a társadalom számára is. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület érdekképviseleti civil és szakmaközi szervezetként mindig fontosnak tartotta a méhlegelők növelésének, javításának ügyét, az alábbi méhbarát növényeket ajánlja virágzási idő megadásával, főként a kiskertekbe.
Fák:
Szelídgesztenye – Castanea sativa – június-július
Hárs félék – Tilia cordata/Tilia platyphyllos/Tilia tomentosa – június-július
Evódia/Kínai mézesfa – Evodia hupehensis – július-augusztus
Japánakác – Sophora japonica – július-augusztus
Bugás csörgőfa – Koelreuteria paniculata – június-július
Cserjék:
Nyári orgona – Buddleja – június-szeptember
Kékszakáll – Caryopteris – augusztus-szeptember
Sudárzsálya – Perovskia – augusztus-szeptember
Évelők:
Kasvirág – Echinacea – július-szeptember
Levendula – Lavandula angustifolia – június-július
Szarkaláb – Delphinium – június-szeptember
Csillagfürt – Lupinus – május-július
Veronika – Veronica – június-augusztus
Gyógy- és fűszernövények:
Menta – Mentha – július-szeptember
Oregánó – Origanum – július-augusztus
Zsálya – Salvia – június-szeptember
Izsóp – Hyssopus – június-augusztus
Ánizsizsóp – Agastache foeniculum – július-szeptember
