Javában tart a palántázási szezon. A legtöbb helyen a paradicsompalánták szépen fejlődnek, de ha mi mégsem vetettük még el őket, még nem késtünk el.
Ahogy egyre melegebb van, a palánták fejlődése is jobban felgyorsul. Érdemes a kiültetés tervezett időpontjától visszaszámolni. Ha biztonsággal megvárjuk a paradicsom palántákkal az utolsó talajmenti fagyokat, ami május második fele is lehet, akkor még időben lehetünk.
A vetéstől számítva a paradicsom palánták 6-10 nap között kikelnek, és mikor kiterültek a sziklevelek, 10-20. napon tűzdelhetjük a növényeket. A vetéstől az ültetésig 6-8 hetet számoljunk.
Ha tűzdelni fogjuk a palántákat, a magvetés történhet szaporítóládába. Ennek előnye, hogy több magot vethetünk egyszerre, és eleinte kevesebb helyre lesz szükségünk. Vethetünk nevelőtálcába is, amelyek cellákra vannak felosztva: ha ezek elegendő nagyságúak, akkor akár a kiültetésig is maradhatnak ebben a palánták. Elegendő 1-2 szem magot egy cellába vetni. Ha kikel mindkettő, az egyiket áttűzdelhetjük egy hiányosba, vagy távolítsuk el.
Ha vetés előtt 12 órára be tudjuk áztatni a magokat, gyorsabb és egyenletesebb kelésre számíthatunk. Fél-egy centiméter mélyre vessünk, és fontos, hogy utána jól tömörítsük a közeget, mert ez is segíti az egyenletes kelést. A paradicsom magja 20-22 °C-on már jól csírázik, de 25 °C-on a leggyorsabb ez a folyamat. Kelés után, ha a hőmérséklet meghaladja a 22 °C-ot, szellőztessünk. Öntözzünk minden nap.
A palántanevelés során az egyik legfontosabb, hogy elegendő fény érje a növényeket, ezért is biztosítsunk elegendő teret a palántáknak, hogy leveleikkel ne árnyékolják egymást. Fény hiányában, és magas hőmérséklet esetén a növények megnyúlhatnak. Ezért is fontos, hogy például borús időben szellőztessünk, és kerüljük ekkor a magas hőmérsékletet.
A megnyúlt palánták később egy mélyebb kiültetéssel korrigálhatóak, mivel a föld alá helyezett szárrész járulékos gyökereket tud fejleszteni. Azonban a már megnyúlt növénynek lazábbak a szövetei, és így fogékonyabb is lehet a betegségekre.
Ha a magvetés szaporítóládába történik, és később tűzdelni fogunk, nincs szükség még tápanyagdús földre, mert eleinte elegendő tápanyagot biztosít a sziklevél a növénynek. Ha viszont osztott nevelőtálcába vetünk, és a növények a kiültetésig ottmaradnak, használjunk tápanyagdúsabb közeget. A tőzeg a legelterjedtebb termesztőközeg, laza a szerkezete és jó a vízmegtartó képessége. Ha virágföldet használunk, vulkanikus eredetű kertészeti perlitet keverhetünk hozzá, amely szintén lazítja, és jól megköti a tápanyagokat és a vizet. Számolni kell azonban azzal, hogy pont ezen tulajdonságaik miatt a palánta számára kezdetben nehezen hozzáférhetővé tehetik a tápanyagokat.
Ökológiai gazdálkodásban műtrágyák, tápoldatok nélkül kell biztosítanunk egy megfelelő tápanyagtartalmú termesztőközeget. Keverjünk a termesztőközeghez komposztált vagy pelletált trágyaféléket (maximum 30 %-ban). A legjobb, ha a gazdaságban termelődő komposztot vagy szerves trágyát fel tudjuk használni. A jó gyökeresedést elősegíthetjük magasabb foszfortartalom biztosításával, például baromfitrágyával, amelyek pelletált formában kereskedelmi forgalomban is kapható, és hőkezelt, így nem égeti meg a gyökereket. Keverhetünk bele gilisztahumuszt is, amelynek magas a magas makro-, és mikroelemtartalma, és gazdag egyéb hasznos mikroorganizmusokban is. De kaphatóak már előre bekevert, természetes eredetű tápanyagokkal jól ellátott termesztőközegek is.
A Nébih oldalán a termésnövelők adatbázisában ellenőrizhetjük, illetve az ökológiai gazdálkodást ellenőrző szervezetek oldalán is megtaláljuk, hogy az adott termesztőközeg, komposzt, humuszkészítmény engedélyezett-e ökológiai gazdálkodásban, de minden esetben ellenőrizzük a termékhez tartozó, hatályos engedélyokiratot is.
Sokan félhetnek a palántadőlést okozó gombás megbetegedések miatt, amikor több kórokozó faj is megtámadhatja a palánta száralapi részét. Ez egy diszpozíciós betegség, amely a meggyengült, nem jó körülmények között lévő palántát tudja megtámadni. Ha jó a vízelvezetés, megfelelő a szellőztetés, a páratartalom nem túl magas, és elegendő a fény, az nem kedvez a kórokozóknak, és a növényeink gyorsan és egészségesen fognak fejlődni.
Kiültetés előtt pár nappal szoktassuk hozzá a növényeket a szabadföldi körülményekhez. Öntözzünk ritkábban, csökkentsük a hőmérsékletet, és szellőztessünk gyakrabban. Ha nincs túl sok növényünk, ki is vihetjük a termesztőberendezésből naponta pár órára őket a szabad levegőre.
