Erősödő atkakártétellel szembesülhetünk az elmúlt években a szántókon is, amely a napraforgókat sem kíméli.
A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók között jól ismert jelenség, amikor a szóját, vagy a kukoricát „lepi el” a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae). Száraz évjáratokban gyakran szembesülünk ezzel a jelenséggel, amely sok esetben célzott növényvédelmi védekezést kíván. Az utóbbi években azonban erős fertőzés alakult ki sok napraforgótáblán is (1. kép), amely néha mintha már beavatkozást igényelt volna.
Milyen tüneteket kell figyelnünk, ha a kártételét kutatjuk? Ha ezt keressük, akkor azt minden esetben a füves, gyepes szegélyek, fasorok felől kezdjük meg, ugyanis az esetek többségében a fertőzés onnan indul a tábla belseje felé. A kártevő felszaporodása többnyire foltszerűen történik, de egyes esetekben akár az egész táblára is kiterjedhet. Mindig az alsó leveleken kell kezdenünk a növényvizsgálatot, egy-egy növény megfertőződése azokon indul, majd onnan halad a felsőbb levélemeletek felé, csúcsi irányba. Eleinte sárguló, majd beszáradó foltokat kell keresnünk (2. kép), amelyek először többnyire az érzugokban mutatkoznak.
Ezek mérete a későbbiekben növekszik, erős fertőzésnél az egész levélfelületre kiterjed (3. kép) és végül a levél száradásához vezethet (4. kép). A tüneteket mutató levél fonáki részén fogjuk megtalálni magukat a kártevőket, egy nem túl erős nagyítóval is könnyen megláthatjuk őket. Maga a gazdasági kár a növény gyengülése, a levelek száradása miatti asszimilációs felületvesztés miatt alakul ki. Erős fertőzésnél a terméskiesés igen jelentős is lehet.
Milyen hajlamosító körülmények segítik a kártevő felszaporodását? Az első és legfontosabb a megfelelő időjárási körülmények megléte. A kétfoltos takácsatka egyértelműen a meleg, sőt extrém meleg, száraz, sőt extrém száraz évjáratok kártevője. Ilyen körülmények között igen nagy egyedszáma tud kialakulni, amely már napraforgóban is képes gazdasági kárt okozni. Mindenképpen elősegíti a felszaporodását a gyomosodás, különösen kedvező számára a libatop- és disznóparéjfélék jelenléte a területen. Bár bármilyen kondíciójú növényen képes felszaporodni, mégis inkább a valamilyen ok miatt stresszelt, gyengült növényeken történik ez meg először.
Növényvédő szeres beavatkozásra, célzott védekezésre napraforgóban egyelőre az esetek legnagyobb részében nincs szükség, bár az 5. képen látható kártételi szintnél már el kellene gondolkodnunk rajta.
Különösen igaz lenne ez pl. vetőmagelőállítási céllal vetett állományokban. Tudnunk kell, hogy eredményesen kizárólag speciális atkaölővel lehet védekezni a takácsatka ellen, amelyek közül sajnos egyik sincs engedélyezve napraforgóban. Létezik olyan növényiolaj-alapú készítmény, amely elsodródásgátlás céljából hivatalosan alkalmazható -igaz, nem az ideális dózisban- az rendelkezik gyérítő hatással a kártevővel szemben. Azonban komolyabb baj esetén, speciális atkaölő készítmény legális felhasználásához szükséghelyzeti engedély beszerzése szükséges. Nehezíti a dolgunkat, hogy a permetlevet a levelek fonáki részére kell juttatnunk, mivel a kártevő ott tartózkodik. Ehhez megfelelő kijuttatástechnikára van szükség, amely biztosítja ezen a részen is a megfelelő fedettséget. Mint minden növényvédelmi beavatkozásnál, az időzítés itt is kulcsfontosságú. Érdemes a védekezést már a kártevő táblán való megjelenésekor, az első tünetek észlelésekor elvégezni, nem szabad megvárnunk a kártételi szintre való felszaporodását. Ha ezzel megakasztjuk a felszaporodás folyamatát, elkerüljük a nagyobb kártétel kialakulását.
A fentiekben látható összes fényképfelvétel az idei évben készült, szinte minden napraforgótáblán megtalálhatók már a kártétel tünetei. Jön fel a kártevő, érdemes tehát figyelemmel kísérni a fertőzés alakulását!
