Szőlő-Bor
Szőlő-Bor

A kacs, a szőlő indája (2/1.)

A kacs, a szőlő indája (2/1.)

Agrofórum Online

A szőlő a különleges kúszó és futó növényi csoporthoz tartozik, amely tagjai sajátos szerveikkel a fény felé kapaszkodnak, támaszkodnak és rögzítik hajtásaikat.

Mozgásrendszert alakítanak a kapaszkodásra és kuszásra alkalmas szerveikkel. Így a fákon magasra futnak árnyékot vetve az erdő széli utakra, a talajon több méter távolságra elkúsznak a talaj nedvességét védve. Ha termesztik tőkéit, a vesszőket visszametszve, hajtásaik egymáshoz vagy támaszaikhoz rögzülnek.

A kacs kifejlődése

A szőlőnek ez a különös funkciót végző szerve a kacs (cirrhi), népiesen inda, formája ágkacs, ami kapaszkodásra módosult hajtásrész, szárképlet (Kárpáti et al, 1968). Ez a szárból úgy módosul, hogy a hajtás oldalsó rügyéből keletkezik. A kacs nem a levélből, hanem a hajtástengelyből képződik, nem oldalelágazás, hanem a hajtás oldalra eltolódott folytatása (Hegedűs et al., 1961), tehát nem sympodialis szerveződésű. Breider (1953) a szárszerveződést szomatikus mutációnak tartja. A kacs kezdeményei már a téli rügyekben megtalálhatóak a fürtkezdeményekkel együtt.

A hajtások nóduszain a kacs mindig a levéllel szemben képződik. Ugyancsak a nóduszon képződik a virágfürt is. Az alsó nóduszon vagy hajtáseredetű kacsok vagy virágzatok képződnek. Rügyfakadás után a termő hajtások nóduszain a levelekkel szemben a hajtások alapjától felfelé, először a virágfürtök jelennek meg. A fölöttük lévő nóduszokon már csak kacsok képződnek. A kacs és a virágzat a hajtáson sohasem fejlődik váltakozva. Ha a hajtás alsó szárcsomóin nem fejlődik virágzat (meddő hajtás) akkor a felsőbb szárcsomókon sem, ott mindig kacs képződik, függetlenül attól, hogy a kacs és a virágzat egymással homológ szervek.

A hajtások növekedésének intenzív szakaszában (május-júniusban) a kacsok is intenzíven növekednek. Képződésük a hajtás hosszában folytonos, szaggatott vagy rendszertelen. A folytonos kacsképződés (1. kép) elsősorban az Izabella és az Othello fajhibridekre (Vitis labrusca) jellemző.

1. kép Folytonos kacsképződés a hajtáson

A szaggatott kacsképződés a legtöbb fajta tulajdonsága, és főként a nagyfürtű fajtáknál figyelhető meg (pl. Éva, Pannónia kincse, Palatina stb.). A rendszertelen kacsképződés is gyakori, több fajta jellemzője.

A kacsok vagy elágaznak, vagy nem. A Muscadinia alnemzetséghez tartozó fajok kacsai nem ágaznak el, a Vitis alnemzetséghez tartozó fajok (nemes fajták) kacsai viszont elágazóak.

Van, amikor a kacs végén tapadókorong is fejlődik, amivel a támasztó anyaghoz (fa, fal, beton) szorosan rákapaszkodik, s úgy tartja meg saját hajtásait. A tapadókorongos kacs, pl. a Parthenocissus tricuspidata, a falakra, kerítésekre futó, díszítő értékű vadszőlőre jellemző.

Kacs és a virágfürt

Szőlőnél a kacs és a virágfürt egymással homológ szervek. A kacs az ontogenezisben a virágzattal azonos módon alakul ki, azaz a szár monopodialis (közalapos) szakaszának befejeződéseként, a hajtástengely dudorának oldalra tolódásával, miként a fentiekben már erről szó volt. Tehát a kacs a főhajtásnak nem oldalelágazása, hanem oldalra eltolódott folytatása. A virágzat és a kacs között számos átmenet van, ami igazolja homológ eredetüket. A homológia bizonyítéka a virágzó vagy fürtös kacs (2. kép).

2. kép Virágos kacs

A homológiát különösen a szaggatott kacsképzésű fajtáknál lehet tanulmányozni. A hajtás alsó nóduszain jelennek meg a virágfürtök. A legfejlettebb virágfürt a termőhajtás legalsó nóduszán fejlődik. Felette, a második nóduszon kinövő virágfürtben már kevesebb virág található, mint az alatta képződött virágfürtben. Még feljebb haladva a hajtáson, a fentebbi nóduszokon kifejlődő harmadik, majd a negyedik virágfürtben csökken a virágok száma, sőt a virágfürt alapi ága kacsággá alakul, amin nincs virág. Következésképen a legfejlettebb, legnagyobb fürt az alsó nóduszon képződik, majd felfelé a virágfürtök mérete csökkenő tendenciát mutat egyre kevesebb virágszámmal. Ezek fölötti nóduszokon a hajtáscsúcsig (a vitorláig) már csak kacsok fejlődnek. A nagyon termékeny rügyű fajtáknál (pl. Kövidinka, Piros tramini, Zalagyöngye) és a napsütésben gazdag évjáratokban termőhajtásonként 3-4 fürt fordul elő. Egyébként a legtöbb fajta termőhajtásán 1-2 fürt, maximum 3 fürt képződik.

A virágzat ágának kaccsá alakulása, a kacsvirágzat. Több ilyen példát láthatunk a szőlőtőkéken. A kacson kifejlődő virágok megtermékenyülnek, és fürtös kacsokká alakulnak. A kacs tagozódik, az elágazásainál pálhalevél fejlődik. A kacs és a virágzat anatómiai, morfológiai és a fiziológiai azonosságuk miatt hasonló. Ezt igazolják a kacs és a virágzat között létrejövő, átmenti formák.

A kacs morfológiája és szöveti felépítése

A kacs dorsiventralis felépítésű, de jellege nem olyan kifejező, mint a szőlő hajtásaié. A hajtások nem teljesen hengeresek, míg a kacs majdnem hengeres. A dorsiventralis felépítés azt jelenti, hogy a kacsban, mint ahogy a vesszőkben is, a hosszában futó edénynyalábok nem egyformán fejlettek a kacs különböző oldalain (hasi – háti, és a lapos – barázdás oldalon). Az edénynyalábok fejlettségében lévő különbözőség a kacs keresztmetszetén jól látható, nem teljesen hengeres (Currle et al. 1983).

A dorsiventralis felépítés miatt a kacságak vége ívesen, meggörbülten hajlik, nutál. Felül van a háti, alul a hasi oldal. A hátoldal erőteljesebben, míg a hasi oldal gyengébben növekszik, és ezért görbül, majd tekeredik, csavarodik különböző formákban (3-6. kép).

3. kép Kacs a barátság jegyében

4. kép Önmagát mintázó kacs

5. kép Kacs motívum

6. kép Kunkorodó kacs

A kacs az alapi részétől csúcsa felé fokozatosan vékonyodik. A kacsvég a támasz keresése közben kör alakú (nutációs) mozgást végez. Kb. 2 óra alatt ír le egy kört (Kozma, 1967). Ha a kacs érzékeny csúcsi része valamilyen tárgyhoz ér (fal, fa, beton, oszlop, huzal, másik tőke), az érintési inger hatására a hasi oldalával a tárgyhoz hajolva és simulva, az óramutató járásával egyező irányban a tárgy köré csavarodik (7-9. kép).

7. kép A huzal érintése nasztiás mozgással

8. kép Fához, betonhoz kapaszkodó kacs

9. kép Karót ölelő kacs

A tárgyhoz kapcsolódó csúcsi rész és a hajtás között a kacs általában spirál formában marad, amivel segíti a hajtás rögzítését, de egyben annak rugalmas mozgását. Ugyanakkor a már rögzült kacs statikailag úgy alakítja az eredőit, hogy olyan erővel kapaszkodik a tárgyhoz, ahonnan még a viharok sem tudják a hajtásokat elhajlítani. Ez csodálatos módon a szőlő életben maradását szolgálja.

A kacs hossza, elágazása, színe, szőrzete ampelográfiai bélyeg. Ezek a jellemzők eligazítást adnak a fajta felismerésében. A hajtás szártagjának, azaz a két nódusz közötti ízközének hossza pozitív korrelációban van a kacs hosszával. A hosszú ízközű fajtáknak hosszú kacsa képződik (pl. Csilla), a rövid ízközű fajtáknál rövid kacs képződik (Karát). Ugyanígy korrelál a kacs hossza a fürtök méretével. A hosszú fürtű (pl. Hárslevelű) fajtáknál hosszú kacs, a rövid fürtű fajtáknál (pl. Kövidinka) rövid kacs fejlődik.

A kacs hossza lehet rövid (10-15 cm), középhosszú (16-25 cm) és hosszú (26-40 cm). A rövid kacs pl. a Bianca, a Cserszegi fűszeres, a Duna gyöngye, a Göcseji zamatos, a Karát, a Kövidinka, a Nero, a Nektár; a középhosszú kacs pl. a Furmint, a Korai bíbor, a Refrén, Trilla, a Zenit; a hosszú kacs pl. az Arany sárfehér, a Cirfandli, a Hárslevelű, a Kósa, a Leányka, a Szirén, az Orpheus fajták jellemzője.

A kacs elágazása: kétszeres (Aletta, Kövidinka, Trilla), háromszoros (Göcseji zamatos, Orpheus) vagy többszörös (Éva, Királyleányka).

A kacs színe zöld (Csillám, Palatina, Pátria), bronzoszöld (Kozma Pálné muskotály, Melinda, Nóra), lila-liláspiros vagy vörös (Cegléd szépe, Kármin, Mathiász Jánosné muskotály).

A kacs szőrzete csupasz (Csaba gyöngye, Esther, Narancsízű, Pozsonyi fehér), pókhálós (Attila, Boglárka, Kéknyelű, Kövidinka) serteszőrös (Börner).

A kacs vastagsága (vékony, vastag) és mintázata (mintázatlan, csíkos) is fajtabélyeg.

Rendellenes kacsképződés

A szőlőtőkéken gyakran találunk rendellenesen fejlődött kacsokat. Ezek általában betegségek jelzői. Előfordul, amikor a kacs nem a nóduszon, hanem szabálytalanul a hajtás ízközében (internodiumon) képződik. A Kocsis Irma fehérbort adó szőlőfajtánál találunk ilyen képződményt. Ezt először morfológiai jellegzetességnek ismerték el az ampelográfusok. A víruskutatás fejlődésével azonban megtudtuk, hogy a szártagon és nem a nóduszon fejlődött kacs bizonyítottan vírustünet. Tehát a hajtás ízközén (nem a nóduszán) megjelenő kacs képződését vírus (Court noue) idézi elő, s ahol megjelenik, az a szőlőtő beteg.

A fajta nemesítője, Kocsis Pál még nem ismerte a vírusos betegségeket, ezért nem is gondolhatott a jelleg vírus általi eredetére, s így jellemezte a Kocsis Irma fajtáján megjelenő kacsot: „sarkantyúja van és a bajusza a vessző derekán áll.” De vannak olyan kacsok is, amelyeken levél képződik (10. kép).

10. kép Leveles kacs

Ez a rendellenesség szintén vírusfertőzöttségre vezethető vissza. Leveles kacsot találtunk már a Cegléd szépe, de más csemegeszőlő-fajták tőkéin is.

Trichoderma-készítmények alkalmazása a szőlő metszési sebeinek védelmére

A WINETWORK az Európai Unió Horizon 2020 kutatási keretprogramjában támogatást nyert projekt. A célja egy nemzetközi kutatóhálózat létrehozása, amely az európai bortermelő vidékek közötti innovatív tudás cseréjét és átadását teszi lehetővé szem előtt tartva a termelékenység és a fenntarthatóság kritériumait is. Az elmúlt két év együttműködésének eredményeként elméleti és gyakorlati ismeretek, valamint jó gyakorlatok gyűltek össze a szőlő tőkebetegségeivel és a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmával kapcsolatosan. A tőkebetegségekkel szembeni védekezés egyik sarkalatos pontja a metszési sebek kezelése.

Metszésmód a szőlő optimális nedvkeringésének fenntartásával

A szőlő tőkebetegségeivel szembeni védekezési eljárások egyik alappillére a helyes metszés. A WINETWORK projekt keretében összegyűltek a szőlő tőkebetegségeivel és a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismeretek, illetve azok a jó gyakorlatok, melyek alkalmazásával az európai szőlő- és bortermelést nagyban fenyegető két betegség megfékezhető. Ezek közé tartozik a metszés is.

A csemegeszőlő öntözése

A csemegeszőlő biztonságos hozama érdekében elengedhetetlen a fenofázisokhoz illeszkedő vízellátottságról történő gondoskodás.

Balla Géza: hagyományos fajtákkal érdemes csak ringbe szállni!

A borászatban nem lehet megállni, folyamatosan fejleszteni kell, figyelve a piaci körülményekre, elvárásokra. Ez az a szakma amit vagy úgy csinál az ember, ahogy kell, vagy ne is csinálja!

Rekordokat döntenek az olaszok!

Olaszország szőlőtermése 15 százalékos volumennövekedést mutat a tavalyi évhez képest.

2018. november 22. 11:01

Zárlatot rendeltek el Pécsen aranyszínű sárgaság fertőzése miatt

A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet.

2018. november 6. 15:16

Goёmar BM 86 a növénykondicionáló készítmény

A készítményről bátran elmondhatjuk, hogy a kiváló minőségi termés előállítását megcélzó, intenzív termelést szolgáló technológia fontos eleme.

2018. április 26. 09:59