Triviálisnak tűnő, ám kevéssé kutatott és ismert megállapítás, hogy a szőlőtermesztők által megválasztott talajművelési gyakorlatok befolyásolhatják a szőlő gyökérzeténél élő, mikroszkopikus élőlényközösségek összetételét és ezáltal a talajegészség állapotát. Ezt a kérdést járta körül Kovács Barnabás, a Szent István Egyetem Georgikon Campus fiatal kutatója, aki kollégáival a Szent György-hegy három szomszédos szőlőültetvényén végzett talajbiológiai vizsgálatokat.
A kutatók a szőlősorok alól vett mintákban talajlakó fonálférgek jelenlétét mérték fel, melyek egyedszámukat tekintve az állatvilág messze legnépesebb csoportját alkotják, fajgazdagságuk és széles tűrőképességük miatt pedig csaknem bármilyen környezeti állapot mellett képesek megélni. Egy grammnyi talajban akár száznál több is lehet belőlük, ám jelen vizsgálat során nemcsak az volt fontos, hogy milyen mennyiségben vannak jelen, hanem az is, hogy a fonálférgek milyen táplálkozási csoportba sorolhatók. Egyes növényi táplálkozású fajok ugyanis megsebezhetik a szőlő gyökérzetét, ami gomba- vagy vírusfertőzést, vitalitáscsökkenést és végső soron terméskiesést vagy akár tőkepusztulást is okozhat.
A kutatók a sebzéseken keresztül potenciálisan bejutó és károsító gombák jelenlétét is vizsgálták a gyökérzónában, hogy megtudják, ezek fajösszetételére és arányára hatással van-e a talajfelszínen alkalmazott gazdálkodási forma. A vizsgálatok részleteit többek között az Agriculture svájci szaklap novemberi számában közölték.
A három vizsgált szőlőültetvény kizárólag az ott folytatott talajművelési eljárások tekintetében különbözött, minden más körülmény, így a meteorológiai és talajtani sajátosságok, valamint a szőlőtőkék életkora és az ültetett fajták is egyformák voltak. Ezen feltételek meglétével lehetett ugyanis biztosítani, hogy a fonálférgek és gombák jelenlétében tapasztalt különbségek valóban az eltérő művelési eljárások okozta hatásokra legyenek visszavezethetők. A három Balaton-felvidéki szőlőültetvény egyikén tehát intenzív, míg a másikon alacsony intenzitású, extenzív mechanikai talajművelést alkalmaztak, a harmadik terület pedig felhagyott volt, csupán kaszálást végeztek rajta.
A kapott eredmények szerint minél intenzívebb volt a talajbolygatás mértéke, annál jobban csökkent az egyedszám és annál magasabb szintet mutatott a fonálférgek közül a baktérium-fogyasztók aránya, ám évszakos eltérések is megmutatkoztak. A gombaközösségek tekintetében ugyanakkor az derült ki, hogy azok diverzitása a felhagyott ültetvényben volt a legmagasabb, az intenzíven művelt területen pedig a legalacsonyabb. Emellett az intenzitás növekedésével emelkedett a talajban a kórokozó gombatörzsek aránya az egész közösséghez viszonyítva.
Mindez arra enged következtetni, hogy az intenzív talajbolygatás nyomán azon gombatörzsek aránya mutat növekedést, melyek károsíthatják a szőlőtőkéket, a növénykárosító fonálférgek száma azonban nem csökkenthető hatékonyan csupán a művelési eljárás megváltoztatásával.
