Hogyan indult az együttműködésetek a Väderstaddal?

Az első svéd gépeket még édesapám vásárolta 2015-ben és 2016-ban. Ezek vetőgépek voltak. Úgy gondolta, hogy a legmagasabb szintű technológiát, a legjobb gépeket kell alkalmaznia a gazdálkodás, azon belül a vetés során. Ezért egy 6 méteres Rapid, majd egy 12 soros Tempo érkezett hozzánk.

Bevallom, kicsit meglep, hogy nem konkrétan a talajvédelemmel kezdődött, hiszen a Lajtamag-koncepció fontos eleme a fenntarthatóság. A különböző keverékeitek között jócskán találni olyat, ami kifejezetten a földterületek állapotának javítását célozza meg.

Pedig tényleg a vetőgépekkel kezdődött. Aztán persze egyre inkább nyitni kezdtünk a forgatásnélküli technológiák irányába. Csökkenteni kezdtük a menetszámokat, amire a Rapid is kiváló eszköznek bizonyult. Megkezdődött tehát a szemléletváltás, ekkor pedig már én is bekerültem a körforgásba. Bíró Sándor növénytermesztő kollégánkkal kerestük a megfelelő lehetőségeket, és bár a Väderstad volt a legdrágább ezek között, végül a gazdatársak véleményét elfogadva, 2018-ban egy 4 méteres TopDown mellett döntöttünk.

Nemrég voltam nálatok egy jubileumi, a cégalapítás 30 éves évfordulóját ünneplő rendezvényen, ahol Väderstad gépbemutató is lett volna, ha a program előtt nem zúdul le 100 milliméter csapadék. Ugyan az eseménynek ez nem tett jót, annyira talán nem bántátok a dolgot. Nálatok tehát volt égi áldás, de gondolom, hogy így is érzékelitek a csapadékhiányt, akár az elmúlt hetekben is…

Érezzük, tapasztaljuk, éppen ezért a saját gazdaságomban el is indítottam egy no-till kísérletet, ahol 5 hektáron a vetést leszámítva nulla talajbolygatás mellett próbálok minél sikeresebben növényt termeszteni. Tavaly a learatott gabona után már nem műveltünk talajt. Az akkor betakarított Antonius nevű búzánk olyan nagy mennyiségű szártömeget hozott, hogy azt még báláznunk kellett, és lehordani a területről, mert nem tudtunk tőle dolgozni. Érdekes, hogy ez a tevékenység teljesen ellentétes a kísérlet céljaival, de rámutatott az első fontos tényezőre: a fajtaválasztás fontosságára. A területen tavasszal csak egy gyomirtást végeztünk, mielőtt a Tempo-val a tábla egyik felére kukoricát, a másikra cirkot vetettünk.

Ezek szerint a Tempo megoldotta a direktvetést.

Ezért is kiváló a Tempo. Egy műveletlen talajba nem egyszerű vetni, megfelelő csoroszlyanyomás kell hozzá, és a sorokat is tisztítania kell a gépnek. Hozzáteszem, hogy végül a kelésünk elég össze-vissza lett, de ez nem a Väderstad hibája. Ez volt az első no-till próbálkozásunk, és még sok hibát vétettünk. Ha valaki ebben a technológiában gondolkodik, akkor az első, de a még a második évből sem szabad következtetést levonnia. Ahogy nézem a kísérleti táblát, sokszor vakarom a fejemet, hogy mi lesz belőle, de mindig azzal nyugtatom magamat, hogy „oké, még csak az első évben vagyunk”.

Tapasztalt no-till termelők is azt szokták mondani, hogy nagyjából 5 év után vonhatók le az első valódi tapasztalatok…

Én is ebben gondolkodom, hiszen most még a gyomokkal, a talaj rossz szerkezetével küzdünk. Mindenesetre az lesz a következő lépés, hogy a kukorica és a cirok betakarítása után egy viszonylag késői vetéssel rozs kerül a területre takarónövényként.

Azt mivel vetitek majd el?

Mindenképpen a Rapiddal. A terv, hogy egy magasabb magnorma mellett a rozs jól fedje a talajt. Ezt később vagy hengerrel fogom terminálni vagy glifozáttal kezelem le, ami után a szója vetése következne Tempo-val. Arra számítok, hogy a Väderstadnak nem okoz gondot a jelentős mennyiségű biomassza. Nyitottan állok a no-till technológiához, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredményeket hoz a kísérlet. Az is a terveim között szerepel, hogy a gazdatársaktól érkező kérdésekre választ tudjak adni a tesztsorozatnak köszönhetően. Emellett pedig legalább ugyanennyire fontosnak tartom a min-till rendszer alkalmazását, amire a TopDown lehetőséget is biztosít. A mosoni síkon fekvő területeink nagyon csekély termőréteggel rendelkeznek, így annak megőrzése érdekében próbálunk minél kevesebb művelettel dolgozni. Ez spórolásnak is jó, de fontos a vízmegőrzés szempontjából is. Facélia után például az őszi búza vetése előtt kizárólag a TopDown megy végig a területeinket, más művelet nincsen a két főnövény között.

Ez a megoldás a számításaid szerint nagyjából hány műveletet vett ki a korábban megszokott technológiai sorból?

Nyilván évjárattól függ, és számos más tényező is befolyásolja, de a TopDown megérkezése előtt hozzávetőlegesen három művelettel számolhattunk.

Összességében viszont a szántást nem hagytátok el, ugye?

Igyekszünk kevesebbet forgatni, de az aprómagvak alá még általában szántunk. Ennek egyik oka a gyomok elleni küzdelem, hiszen a forgatásnélküli rendszer az első években kedvez a gyomosodásnak. De szeretnék erre is konkrét tapasztalatokat szerezni, így tervezem, hogy a korábban már említett no-till kísérlet harmadik évében valamilyen aprómagot vessek.

Egyébként például a facélia esetében kiemelten törekszünk a jó minőségű magágyra. Ha nagyon rögös és egyenetlen a talaj, akkor a vetésbe még egy profi géppel is csúszhatnak hibák, az pedig sok gondot okoz a kaszálásnál. Ha például egy táblán belül eltérő időpontban virágzik a mézontófű, akkor nem tudunk optimális időben betakarítani, és biztosan szemveszteséggel számolhatunk. Úgyhogy jelenleg ezeknek a növényeknek finom magágyat készítünk, de a jövőben mindenképpen végzünk kísérleteket azzal kapcsolatban, hogy miként lehet elhagyni műveleteket, akár magát a szántást is.

Ez egyébként mekkora területet érint? Hány hektáron foglalkoztok aprómagvakkal?

Eddig 300-400 hektáron, de miután a repcét kivettük a vetésforgóból, és bővítettük a bíborherével, ez 400-450 hektárra is növekedhet.

Akkor tehát van hol bizonyítania a Rapid vetőgépnek, főleg, ha a kalászos vetésterületet is hozzászámoljuk.

Van egy másik gabonavetőgépünk is, ez a két eszköz évente 700-800 hektáron vet, ami mellé társul további 100-200 hektár szolgáltatás is. Ősszel a 6 méteres Rapid szinte megállás nélkül dolgozik másfél hónapon keresztül. Azzal vetjük az összes kalászost, a bíborherét, tavasszal a mustárt, az olajretket, a facéliát… Sőt, ha az időjárás miatt összecsúsznak a munkák, akkor még a Tempo-nak is besegít, és bár a szóját alapvetően szemenként vetjük, ha erre nincsen lehetőségünk, akkor megoldjuk a feladatot a Rapiddal.

Egyik évben még zöldtrágyát is vetettünk a segítségével, ami ugyan drágább megoldás, mintha csak tárcsázás közben elszórtuk volna a vetőmagot, de a kelési eredmények sokkal jobbak lettek. Ezen a technológián talán érdemes elgondolkodni ilyen magas műtrágya-árak mellett. A Rapid nagyon megbízható, precíz gép, főleg, ha van egy jó gépkezelő, akinek a szívéhez különösen közel áll a svéd márka.

Mik a tapasztalatok a 12 soros Tempo vetőgéppel?

A Tempo is egy nagyon jó gép. Van mellette két másik szemenkénti vetőgépünk is az évi 500-600 hektárra, de a Väderstad a vezérgépünk, ezzel dolgozunk legtöbbet. Nagy előnye, hogy átszerelhető 45 centiméteres sortávról 75 centiméteresre. Gyakran említik a Tempo előnyei között a nagy vetési sebességet, de őszintén szólva én nem szeretek gyorsan vetni. Nem vagyok ennek a híve, még akkor sem, ha a Tempo ezt tudja is. Mi inkább visszafogottan használjuk, a kiemelt precizitást fontosabbnak tartom, mint azt, hogy napi 5-10 hektárral többet vessünk.

A TopDown kapcsán már beszéltünk arról, hogy a menetszámot csökkenteni tudtátok a segítségével. Milyen előnyei vannak még?

Amit látok, hogy az elmúlt években alig tudtunk szervestrágyát szerezni. Az állattartók keresik ugyan a szalmát, de egyre kevesebben adnak érte tápanyag-visszapótlásra például marhatrágyát. Én pedig így nem szívesen bálázom be, és viszem le a területeinkről a szármaradványt. Egyre több gazdálkodótól hallom, hogy aki ilyen műtrágya-árak mellett eladja a szalmáját, az bolond. Főleg akkor, ha van egy TopDownja, ami azt gyönyörűen bekeveri a talajba.

Hozzátenném, hogy nemrégiben beszélgettem gazdálkodókkal egy kimondottan talajközpontú rendezvényen, ahol azt is láthattam, hogy a marhatrágyát sem kell feltétlenül szántással beforgatni, elég egy TopDownnal bekeverni, és működik a technológia.

A jövőben tervezitek bővíteni a Väderstad gépparkot?

Elmélet szintjén már fölmerült, hogy a két másik vetőgépünket eladnánk, és helyette egy újabb Tempo-t vásárolnánk. Az egyikkel fixen 45 centiméterre, a másikkal pedig 75 centiméterre vetnénk, és csak a legszükségesebb esetekben szerelnénk át a vetőkocsikat. A Väderstad gépek tényleg drágák, így kellenek a közgazdasági számítások, hogy mikor éri meg azokat választani, de eléggé meggyőző, hogy svéd gyártóról beszélünk. A skandináv országok mindig is szimpatikusak voltak számomra, és a termékeik kiemelkedő minőségűek.

Mindennek fényében a szerviz- és alkatrész-ellátásról milyen tapasztalataitok vannak?

A használat során a gumi elemeket, kopóalkatrészeket kellett cserélni, de mindeddig nem költöttünk komoly összegeket a gépeinkre. Amikor ezek a kisebb, általános problémák előjöttek, a szervizesek mindig elérhetőek voltak, azonnal segítettek. Nem véletlenül említettem korábban is az előnyök között a megbízhatóságot.