A kórokozó

A betegséget kiváltó kórokozó Botrytis cinerea Pers. /Botryotinia fuckeliana (de Bary) Whetzel/ egy valódi kozmopolita, a világ valamennyi szőlőtermesztő országában jelen van. Nem specifikus szőlőbetegség, nem válogatós, polifág, több mint 100 gazdanövénye ismert. További különlegessége, hogy nemcsak élő növényi részen képes megélni, hanem elhalt növényi maradványokon ún. szaprofita módon is fennmarad. Alkalmazkodóképessége egyedi. Szaprofita fázisból parazitává válhat, vagyis az elhalt szöveteken fejlődő konídiumai élő, egészséges növényi részeket támadhat meg. Szaprofita fázisban hosszan lappang, a kínálkozó alkalomra vár, csak tartósan száraz, aszályos körülmények között nem jelent veszélyt. Mint sokgazdás kórokozó, és mint szaprofita, csapadékos körülmények között, már nyár elejétől bőségesen szórja konídiumait, amivel telítődik a környezet, kész a puskapor, adott a járványkirobbanás egyik tényezője.

Gazdasági jelentősége igen nagy; bár a szőlő minden zöld részét fertőzheti, elsősorban az éredő fürtök károsításával okoz jelentős kárt, ami igen rövid idő alatt 50-80 % de akár 100 % is lehet. A vesszőkön megtelepedve az oltványtermesztés jelentős károsítója is lehet.

A fertőzés elindítói a beteg, elhalt növényrészekben képződő áttelelő képletekből (szkleróciumokból) fejlődő, szél útján terjedő konídiumok. A kórokozó legkönnyebb sebzéseken, sérüléseken keresztül (jégverés, szélkár, molyrágás, darázskártétel, lisztharmat miatt bekövetkező bogyófelhasadás, fiziológiás bogyórepedés) juthat be, de a sérülésmentes növényi részeket is megtámadja. Az ép bőrszöveten apresszóriummal, a sztómán és a lenticellákon keresztül csíratömlővel hatol át. A csapadékos, meleg, párás időjárás kedvez a fertőzésnek. A betegség kialakulását elősegíti a mély fekvés, sűrű, zárt lombozat, N-túltrágyázás. A fertőzéshez vizes növényfelület, vagy legalább 15 órán keresztül tartó 90 % relatív páratartalom szükséges. A konídiumok igen széles hőmérsékleti határ között (1-30 ^oC) csírázhatnak, de a hőoptimum értéke 18 ^oC. 25 ^oC-on 7-8 óra alatt csírázik ki, így optimális esetben 15-21 ^oC-on 18 óra alatt létrejön a fertőzés. A konídiumai a szárazságot jól tűrik (25 napig), de kicsírázott állapotban száraz körülmények között 3 óra alatt elpusztulnak.

Tünetek a veszélyeztetett növényfenológiai állapotokban

A kórokozó minden zöld növényi részt képes fertőzni, könnyen azonosítható a megbetegedett növényrész felületén megjelenő szürke, „porzó” konídiumtartó gyep alapján. Az első tünetek csapadékos, párás időszakban, a leveleken figyelhetők meg, egy-egy főértől kiindulva, gyorsan növekvő, szabálytalan, nekrotikus foltok formájában (1. kép).

A fürtök különböző fejlődési stádiumban fertőződhetnek

Az első veszélyes időszak a virágzás-kötődés, amikor a nehezen leváló virágsapkán megtelepedve fertőzi a fürtvirágzatot, vagy a fürtkocsányt, ami részleges, vagy teljes fürtelhalást eredményez (2,3. kép). Érdekes, elgondolkodtató új kutatási eredmény szerint meghatározó jelentősége lehet a korai, a bibén keresztül történő behatolásnak a zsendüléskori fertőzések kiváltásában. Ez a korai fertőzés a fiatal bogyók igen magas fitoalexin termelése miatt a cukrosodás kezdetéig látens marad, a bogyók zsendülése során aktivizálódik.

A növekvő, még zöld bogyót elsősorban sebzéseken, sérüléseken (jégverés, rovarrágás, sok csapadék miatt bekövetkező fiziológiás vagy a lisztharmat nyomán keletkező bogyórepedés) keresztül támadja (4. kép).

A fürtzáródás utáni korai bogyófertőzés „zöld vagy savanyú rothadás” néven ismert (5a,b,c. kép).

A kórokozó optimális hőigénye 25 ^oC, ettől alacsonyabb hőmérsékleten erőteljesebb a bogyók rothadása, mert 16-18 ^oC-on intenzívebb a gomba enzimaktivitása. Gazdag enzimrendszere révén 18 óra alatt bontja a kutikulát indítja el a lágyrothadást. Az egymással érintkező bogyókon belülről kifelé haladva gyors a fertőzés terjedése. Párás viszonyok között az érés kezdetén a bogyók teljes rothadását okozhatja. Száraz, meleg időben leállhat a rothadás, de a betöppedt penészes bogyók savanyúak, alacsony cukorfokúak maradnak.

A zsendülő, érőfélben lévő fürtök károsítása a leggyakoribb. Érettebb, magasabb cukorfokú állapotban is veszélyes a folyamat tartósan csapadékos időjárásban (emlékezzünk 2014-re és 2015-re) (6. kép).

Száraz, meleg időben a folyamat lefékeződik, a fertőzés nem terjed át az egészséges bogyókra. Tartósan száraz körülmények között pozitív változás állhat be, mert az emelkedő magasabb cukorszint gátolja a gomba fejlődését. Nem pusztul el, lassul az életműködése, így az anyagcsere-termékei továbbra is bejutnak a bogyóba, beindul a nemesrothadás, melynek végeredménye az aszúbogyó (7. kép).

A bogyótöppedés folyamata termésmennyiség-csökkenéssel jár, de a must minősége jelentősen javul. Az aszúszemek egyedi, jellegzetes botritizált ízvilágát a gomba anyagcsere-termékei, a megnövekedett cukorszint és a savak harmóniája adja. Ez az egyedi folyamat a világ borvidékei közül – sajátos, helyi klimatikus adottsága miatt – Tokajhegyalján a leggyakoribb és legintenzívebb.

Előfordul, hogy nem a bogyók, hanem a fürtnyél vagy a fürtkocsányzat fertőződik. Ilyenkor a szállító edénynyalábok elhalása miatt a fürtrészek és bogyók nem rothadnak, hanem zölden zsugorodnak – ezt nevezzük „fürtkocsánybénulás”–nak. A szürkerothadás miatti fürtbénulás könnyen megkülönböztethető az élettani kocsánybénulástól. A botrítiszes kocsányrészen megjelenő nekrózis, éles barna határvonallal válik el az egészséges szövetektől, nedves, párás körülmények között megjelenhet a gomba jellegzetes szürke könnyen sporuláló telepe is (8a,b. kép).

Az élettani (Ca-Mg-K elemaránytalanság miatt bekövetkező) kocsánybénulás esetén nincs szöveti nekrózis a kocsányon, továbbá a bénult fürtök, fürtrészek lehullanak a földre (9,10. kép).

A fajták érzékenysége a bogyók kutikulavastagságától és a fürtszerkezettől függ. Fokozott veszélynek vannak kitéve a tömött fürtű, vékony héjú fajták (mint pl. Kadarka, Menoir, Portugieser, Leányka, Sárga muskotály, Pinot noir, Olaszrizling, Chardonnay, Ezerjó, Juhfark, Tramini, Hárslevelű, Sauvignon blanc), mert ezek súlyos mértékben károsodhatnak. Könnyen, jól aszúsodó fajták a Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Kövérszőlő, Zéta.

A nyár és ősz folyamán a hajtások fertőződésekor fakóbarna, barnásfehér foltok jelennek meg a nóduszok környékén majd a kifehéredő háncsszövetben fekete kitartó képletek, szkleróciumok képződnek. A hajtás- és vesszőfertőzöttség a szaporítóanyag-előállítás során jelent nagy kockázatot. A beteg vesszőkből készült oltványok már az előhajtatás során elpusztulhatnak vagy gyenge minőségűek, értéktelenek lesznek.

A szürkerothadás elleni védekezés az egyik legnehezebb feladat

Megbízható előrejelzése nincs. Ez a kórokozó kizárólag csapadékos időjárás esetén jelent veszélyt. Miután a botrítisz spórái mindig és mindenütt jelen lehetnek a levegőben, ezért a számára kedvező tartósan csapadékos, párás körülmények között szürkerothadás fertőzésre biztosan számítani lehet! Azt sem árt szem előtt tartani, hogy állandósult, vagy gyakran ismétlődő kedvezőtlen viszonyok között a kórokozó gyors, erőszakos támadása gyakorlatilag megfékezhetetlen. Rendszeres védekezésre nincs szükség. A szürkerothadás elleni védelem kulcsa, a kórokozó életmódjából fakadóan, a megelőzés, a fürthigiénia, a fertőzés létrejöttének megakadályozása virágzástól a szüretig minden lehetséges eszközzel.

A legfontosabb alapszabály és egyben hatásos agrotechnikai eszköz valamennyi járványos szőlőbetegség elleni eredményes védelemben a fürtzóna szellős, légjárható állapotban való tartása. Kevesebb gondunk lesz, ha a teljes vegetációs időszak alatt azt az elvet követjük, hogy „a fürtöknek látniuk kell a napot”.

A szürkerothadás elleni védelem sikerét megalapozhatja a sebzések, sérülések elkerülése, lekezelése, a szőlőmolyok és a lisztharmat elleni hatékony védekezés. Fontos szerepet játszik a harmonikus tápanyag-ellátottság, termőegyensúly. Az érés időszakában végzett lelevelezéssel „ablakot nyitunk a fürtökre” azon túl, hogy kritikus helyzetben csökkenthető a megbetegedés kifejlődése, terjedése, pozitívan befolyásolható a bogyók érése, cukrosodása, színanyagképződése, a szüret közelsége esetén felér egy fürtzónás vegyszeres kezeléssel.

Biológiai védekezésre két biológiai készítmény áll rendelkezésre elsősorban a biotermesztők számára. Aureobasidium pullulans élesztőgomba-spórákat tartalmazó Botector. A fertőzés előtt, preventíven kijuttatott élesztőgomba kolonizálja akár a sérült, repedt felületet is, ezáltal ún. védőpajzsot képez a bogyókon. A Pythium oligandrum oospórákat tartalmazó Polyversum pedig mikoparazitizmus és indukált rezisztencia révén fejti ki hatását.

A kémiai védekezéseket az időjárás függvényében, a kártétel szempontjából legkritikusabb növényfejlettségi állapotokra – virágzás, fürtzáródás, zsendülés, érés – kell időzíteni. Kifejezetten csapadékos, hűvös időjárású évjáratban fordulhat elő, hogy mind a három fejlettségben komoly a fertőzés veszélye (2010). Az eredményes védekezés alapfeltétele az okszerű szerválasztás, a permetezés(ek) jó időzítése, a megfelelő minőségben elvégzett kezelés. A szerválasztásnál figyelembe kell venni a fertőzési veszély nagyságát, a készítmény hatásmódját (kontakt, felszívódó vagy gázosodó) környezetvédelmi besorolását, a várakozási időt és a musterjedésre gyakorolt hatást.

Csapadékos időjárás esetén a virágzáskori védekezésekre a peronoszpóra, vagy lisztharmat elleni hatással is rendelkező kontakt, vagy felszívódó hatóanyagú készítményeket, kombinációkat részesítjük előnyben. Hazánkban nem jellemző virágzás idején a specifikus botríticidek alkalmazása, mert igen ritka a súlyos fürtbotrítisz-fertőzés.

Véleményem szerint ennél a védekezésnél lenne szükség szemléletváltásra a védekezési stratégiát illetően. Figyelembe véve a legújabb kutatási eredményeket – a virágzás idején bekövetkező és az érés kezdetéig a bogyókban lappangó fertőzés kockázatát – érdemes lenne a későbbi fertőzések megelőzése céljából már ekkor is nagyhatású, specifikus készítményt alkalmazni. Francia vizsgálati eredmények bizonyították, hogy a végső fürtfertőzöttség mértékére a virágzáskori kezelésnek van a legjelentősebb hatékonysága. Vizsgálataikban a virágzás idején végzett botrítisz elleni védekezés hatékonysága 52 % volt, a fürtzáródáskorinak 30 % és az érés idején végzett már csak 18 % hatékonyságot biztosított. (Talán érdemes lenne hazai körülmények között megvizsgálni az új elmélet működését.)

Amíg ez nem történik meg, továbbra is kulcsfontosságúnak tartjuk a közvetlen fürtzáródás előtti kezelést. Ezt a rothadásra kifejezetten érzékeny tömött fürtszerkezetű, vékony héjú fajtáknál aszályos időjárás esetén se hagyjuk el, mert ekkor lehet utoljára tökéletesen bepermetezni a fürtök belsejét. A fürtzáródáskori és a zsendüléskori kezelésekre használhatók a kontakt hatóanyagok is (pl. folpet), de eredményesebben védekezhetünk a nagyhatású és hosszú hatástartamú speciális botrítisz elleni készítményekkel ciprodinil (Chorus 50 WG), ciprodinil+fludioxonil (Switch 62,5 WG), pirimetanil (Pyrus 400 SC), fenhexamid (Teldor 500 SC), fenpirazamin (Prolectus). Ez a permetezés legyen bármennyire költséges, a későbbiekben csapadékosra forduló időjárás esetén sokszorosan megtérülő befektetés lesz.

Zsendülés, érés idején induló fertőzés ellen, csapadékos időjárás esetén, kulcsszerepe van a fürtökre való ablaknyitásnak, lelevelezésnek (ha még nem tettük meg). Termésmentő lehet, a jól időzített ún. fürtzónás kezelés is (a várakozási idő szigorú figyelembevételével). Szomorú tény, hogy sok esetben nincs más választás csak a halaszthatatlan ún. termésmentő szüret. Ez történt 2010-2014-2015-ben és sajnos már 2016-ban is itt tartunk.

A szürkerothadás elleni védekezés esetében rendkívül hangsúlyos a fungicid-rezisztencia kérdése is. A Botrytis cinerea sokgazdás volta, rendkívül nagy spóraképző hajlama miatt egyike a legmagasabb rezisztenciakockázattal rendelkező kórokozóknak. A populációk heterogén összetétele, változatos gazdanövényköre miatt hatványozottan gyorsabb a szerekkel szemben ellenálló egyedek kiszelektálódása, ezért nem véletlen, hogy a Botrytis cinerea esetében alakul ki a legtöbb kultúrában, a legrövidebb idő alatt a legtöbb hatástalanság. Sajnos a szőlőbotrítisz esetében szinte megoldhatatlan a valódi értelemben vett megelőző védekezés, jellemzőbb a fertőzés megtörténte utáni kezelés, ami viszont valódi melegágya a rezisztencia kialakulásnak. A szőlőben jelenleg használható hatóanyagok többségénél is magas a rezisztenciakialakulás veszélye, ezért nagy figyelmet kellene fordítani erre a tényre. Valljuk be, nagy bajban, a termésmentés lázában bizony könnyen megfeledkezünk a fenyegető rezisztenciakockázatról.

Felhasznált irodalom:

• Lehoczky- Reichart (1968): A szőlő védelme Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968
• Roger C. Pearson and Austin C. Gohen (1994): Compendium of Grape Diseases The American Phytopathological Society, St. Paul, Minnesota, USA
• Dula Bencéné, Voigt Erzsébet, Szendrey Lászlóné és Makó Szabolcs (2004): A szőlő védelme II. Növényvédelem 40 (5) 251-263
• Dula Bencéné (2007): A fungicid rezisztencia kérdésköre, különös tekintettel a lisztharmat gombákra. Növényvédelem 43 (6) 253-260.
• Sárospataki György (2009): Balatonbogláron Makó Szabolcs emlékére rendezett emlékülésen elhangzott „Amit a botrítiszről tudni érdemes” c. előadásról készített jegyzet.
• Sárospataki György (2009): Áldás és átok – a sikeres védekezés alapjai a botrítisz ellen Agrofórum november 63-65.
• Dula Bencéné, Lucza Zoltán (2011): A szürkepenészes rothadás elleni védelem szőlőben, másképpen. Kertészet és szőlészet. 19.
• Dula Bencéné, Hegyi Tamás, Horváth Csaba, Németh Imre, Mikulás József, Kürti Antal (2012): Diagnosztikai és szőlővédelmi kézikönyv – gyakorló szakembereknek. (5-108) Budapest. ISBN 978-963-08-3546-6 DuPont Magyarország Kft. Budaörs.
• Dula Bencéné, Lázár János, Kölber Mária (2016): A szőlő Védelme II. Betegségek Technológia Növényvédelem 77 (52:5), 2016 221-262.

Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Dr Dula Bencéné: Áldás vagy átok A szőlő szürkerothadása (2016. 10. szám. 140. old.) című írása alapján