Ülünk a teraszon, előttem a Balaton egyik, ha nem a legszebb panorámája, és hallgatom a történetet az egykori álmodozó ősről, a megtartó utódokról, na meg a cédrusokról, ciprusokról, fenyőkről, szőlőtőkékről. Beszélgetünk elköteleződésről, szerepvállalásról, tervekről. Körülöttünk az énekeskabócák valószínűtlenül hangosan ciripelnek. Badacsonyörsön a Folly Arborétum és Borászatban jártam, beszélgetőtársam Folly Réka, az ország legismertebb magánkézben lévő arborétumának a tulajdonosa volt.
Ami nem teljesen magától értendő, hiszen a feladat, az örökség megóvása generációkon keresztül apáról fiúra szállt. Bő száz év után először történt meg az, hogy erre a testvérek közül egy lány, Réka jelentkezett.
„Úgy éreztem, hogy nem hagyhatom veszni, semmisé válni azt a rengeteg munkát, amelyet édesapám, nagyapám elvégzett. Édesapám figyelmeztetett, hogy nagyon nehéz lesz, el sem tudom képzelni, hogy mi vár rám. Igaza volt, de ezzel együtt nem bántam meg, hogy így döntöttem.
Az arborétum és annak története
Az arborétum ma mintegy 10 hektáron helyezkedik el, fele kert, a másik szőlőültetvény. Kiépített sétautakon haladva lehet megközelíteni a több, mint 300 fajta fenyőt, láthatjuk a világon ismert valamennyi ciprusfaj képviselőit és cédrusokat, melyek sziluettje a borok címkéin is visszaköszön. Sorolhatnám oldalakon keresztül a faritkaságokat, illatozó levendulát, cserjéket, virágokat. A kert tervezői amellett, hogy tudományos szempontok irányították őket, szem előtt tartották azt, hogy az látogatóbarát legyen. A játszóterek mellett lehetőség van csendes félrevonulásra azoknak, akik egyszerűen csak szemlélődni szeretnének. Amikor körbesétálok úgy tűnik, mintha ez az egész mindig is létezett volna. Ez azonban közel sem így van, mint azt Réka elmeséli, az arborétum magán hordozza mindegyik generáció lenyomatát: a kert a négy generáció alatt mindig más-más szempontok szerint fejlődött, manapság a látogatóbarát fejlesztések dominálnak.
Kanyarodjunk hát vissza, a XX. század első évtizedébe. Akkoriban, ha némileg különc dolognak is tűnt messzi vidékről származó növényeket ideplántálni, de közel sem volt teljességgel meglepő, hiszen akkor is volt egy saját értékrenddel rendelkező csoport, amely könyveket, festményeket, vagy mint adott esetben is, egzotikus növényeket gyűjtött. A két világégés előtt teljes joggal hihette azt Dr. Folly Gyula Mátyás, a pécsi Zsolnay gyár orvosa azt, hogy a fák, ha kibírják a zord telet, utódainak is árnyat adnak. Így a felesége, Csigó Elza révén örökölt területen, mindössze 0,4 hektáron, telepített is mintegy 50 egzótát a Kisörsi-hegy oldalába.
A birtokrész egyéb területein szőlő volt, a mai napig kivehető teraszos művelésben. Az, hogy a korábban Párizsban, Bécsben tanuló Folly Gyula Mátyás mikor szerelmesedett bele a botanikába az nem tudható, de az biztos, hogy a kis földdarabra rövidesen, a környéken soha sem látott délszaki növények érkeztek. Valószínűleg kevesen hittek abban, hogy ezek megmaradnak a kemény hazai telekben, de az alapító egy olyan mikroklímára talált itt, amely lehetővé tette ezt. Fia, Dr. Folly Gyula már nem tulajdonosként, hiszen ez lehetetlenné vált 1949 után, de tulajdonosi szeretettel, gondozta tovább a kertet. Ő volt az, aki először telepített nagyobb állományú cédrust Magyarországon, igazolva, hogy a faj itt is életképes. Az ország első cédruserdejét (22,1 ha) Agostyánban Folly arborétumi magból Kiss Miklós és Barabits Elemér 1955-ben telepítette. A magyarországi, erdő jellegű (17,5-24,5 ha) Cedrus atlantica állományok (Neszmély, Agostyán, Gödöllő) mind a Folly arborétumi magból származnak.
Beszélgetőtársam felidézi édesapját, nem értette annak idején gyermekfejjel, hogy apja miért fektet időt és energiát az állam területébe:
„Hétvégéket, nyarakat töltöttünk itt, mikor ezt szóvá tettük, édesapám azzal nyugtatott bennünket, hogy ez az örökségünk, miénk lesz majd egyszer.”
Aztán eljött az az egyszer. Folly Gyula (az alapító unokája) a rendszerváltozást követően visszavásárolta az egykor a család tulajdonában lévő területeket, bekerítette a kertet, faiskolát alapított és megnyitotta a kertet a látogatók előtt. Mindezt természetesen lépésről lépésre tette. Az utódlás kérdése sokáig nyitott volt: élete utolsó évéig abban bízott, valamelyik gyermeke majd átveszi a stafétát, végül az akkor Budapesten élő, fogorvosként dolgozó Réka jelentkezett a testvérek közül a feladatra. Férje közgazdász végzettsége, gyakorlata nélkül azonban, mondja Réka, mindez nem lett volna elég. 10 éve történt mindez. Azóta kiépült a borászat, létrejött egy étterem és egy kávézó is. Mindez azonban, hangsúlyozza Réka, mind az arborétumért vannak.
„A borok, a gasztronómiai kínálatunk, a kertészetünk, mind-mind egyfajta névjegyek, amelyek annak a hírét viszik.”
A borászat
A Folly Arborétumhoz közel eső birtokelemeken folyik a szőlőtermesztés, amely, akárcsak az arborétum szeretete és gondozása, generációról generációra szálló örökség a Folly családban. Borászatukban évente 45.000-50.000 palack bort állítanak elő. A szőlőtermesztés felvirágoztatása a szépnagypapához köthető, aki a XIX. század közepén vette meg a jelenlegi arborétumot is magába foglaló birtokot a rajta álló épülettel és pincével együtt.
Amikor a borvidékről kérdezem, Réka elmondja, hogy nemcsak a mikroklíma, a Balaton lokációja, a talaj tekintetében is más ez a borvidék. De mindez nem lett volna elég a Folly család munkája és elkötelezettsége nélkül.
„Általában a bazalt a meghatározó, de mint például az Arborétum ültetvényeinek esetében, mészköves, vörös permi homokköves talajjal is találkozhatunk. A borászat a badacsonyi történelmi borvidék hagyományaihoz híven főként fehérborokat készít, azok közül is a környékre jellemző fajtákat részesíti előnyben, mint a szürkebarát, muscat ottonel, budai zöld, olaszrizling és a rajnai rizling, amely egy „nemesebb” rizling, mint a magyarok által rizlingként ismert olaszrizling. Boraink többsége reduktív technológiával készül. Fehérboros kínáltunkat néhány évvel ezelőtt csendes és gyöngyöző rozéval, míg 2021-ben vörösborral bővítettük.”
Étterem
Mint azt beszélgetőtársam mondja, manapság már nem meglepő, sőt inkább jellemző a hazai gasztronómiában is, hogy helyi előállítású alapanyagokat használnak.
„Vászolyról szerezzük be a sajtot, a halkolbászt pedig Ozsvárt Gábor kolbászműhelyéből vesszük. Saját fűszerkertünk van, szörpjeink alapanyagát pedig a helyi termelők biztosítják. A nyár egyik slágere a halkolbász, amely harcsából készül, friss kevert salátával, édesköménnyel és narancsos vinegrettel együtt tálaljuk. Ezzel a fogással csatlakoztunk a Volvo Recharge kampányhoz, minden eladott halkolbász után 500 Ft-ot ajánlunk fel új fecskefészek telepek létrehozását támogatva.”
Amellett, hogy a kert gazdasági pilléreit helyezi le a negyedik generáció, a kert formálásában is aktívan részt vesz, illetve birkózik a nehézségekkel, amelyek közül az egyik a klímaváltozás miatt szélsőségessé vált időjárás.
Ahogy mindenki rajta hagyta a kézjegyét az örökségen, úgy Réka is – többek között a virágok ültetésében, ezzel is közelebb hozva az emberekhez a komor örökzöldek szépségét, és megismertetve a magyar közönséggel a kiváló magyar évelőkertészetek újdonságait, amelyekből az arborétumlátogató vásárolhat is a kijáratnál lévő növényárudában. A selyemmirtuszok, zsályák, provance-ból hozatott sokféle levendula, pisztácia mellett számtalan faj színezi az örökzöldeket. Úgy, mintha mindig is ott lettek volna.
