A szőlőalanyok származása

Laliman francia kutató nevéhez kötik, aki 1869-ben a Beaune-ben tartott kongresszuson hívta fel erre a figyelmet. Ezt követően kezdődött meg Észak-Amerikából az akkor ott már termesztésben lévő, úgynevezett direkttermő szőlőfajták behozatala és kipróbálása. Mivel ezekből a fajtákból – ’Cunnigham’, ’Norton’s Virginia’, ’Herbemont’, ’Taylor’, ’Clinton’, ’Concord’, ’Jacquez’, ’Vialla’, ’York’s Madeira’ – készült borok minősége nem érte el a Vitis vinifera L. fajtáinak a minőségét, más megoldást kellett találni. A francia kormány Pierre Viala professzort támogatta az Egyesült Államokba tervezett útján, melyet az amerikai szőlőfajok jobb megismerése érdekében tett. Ezen az úton T.V. Munson és H. Jaeger amerikai szőlőkutatók és szaporítóanyag-előállítók voltak a segítségére, akiket az európai szőlőkultúra megmentőjének is tartanak. Az Egyesült Államokat végigjárva Pierre Viala leírást készített az egyes szőlőfajok termőhelyéről, azok főbb tulajdonságairól, az őket körülvevő élőhelyről.

Ezek között meg kell említeni a Vitis riparia Michaux, Vitis rupestris Scheele, Vitis berlandieri Planchon, Vitis cinerea Engelmann, Vitis cordifolia Michaux, Vitis labrusca L. fajokat és ezek hibridjeit. Viala 1887-ben írt tanulmányában arról számol be, hogy a Kanadától Texas-ig nyúló területek folyóvölgyeiben található V. riparia erős növekedésű, a levelén található filoxéra gubacs, a fiatal gyökérvégeken is, de ez a növény fejlődésén nem mutat visszaesést. Több kalciumot tartalmazó területeken a levelek sárgulása figyelhető meg. Többféle virágtípus is megtalálható, az egyedek egymással természetes úton kereszteződhetnek. A Vitis rupestris fajt Tennessee, Missouri és Texas államokban figyelte meg, és jegyezte fel formagazdagságukat.

Nagyon erős növekedésűnek és a különböző talajokhoz alkalmazkodóbbnak ítélte a V. riparia-nál. Igazából a Cordifolia x Rupestris, valamint a Riparia x Rupestris hibrideket tartotta jobbnak, melyek vesszőit nagyobb mennyiségben hozták Franciaországba. A Vitis berlandieri fajt elsősorban Texas magas platóin találta, ahol mészkő alapkőzeten, jelentős kalciumot tartalmazó talajokon tenyészett. Kiválónak ítélte a filoxéra levél- és talajlakó alakjával szembeni ellenálló képességét.

Az alanynemesítésben elsődlegesen felhasznált szőlőfajok:

• Vitis riparia Scheel.: Észak-Amerika keleti partvidékének folyóvölgyeiben terjedt el. Legkorábban érleli a vesszőjét, könnyen gyökereztethető, gyökere a filoxérának ellenáll, lombozata fogékony, hidegtűrő képessége kiváló, szárazságra nagyon érzékeny.
• Vitis rupestris Mich.: Texas északi területeiről kiindulva, attól északra a hegyvidéken elterjedt szőlőfaj. Gombabetegségeknek ellenálló, filoxéra-rezisztens, szárazságra érzékeny, mésztűrő képessége gyenge.
• Vitis berlandieri Plan.: Texas délkeleti szárazabb vidékein elterjed faj. Vesszőjét a legkésőbben érleli, a filoxérának, valamint a gombabetegségeknek ellenálló, kiváló a mésztűrő képessége, nehezen gyökereztethető.
• Vitis vinifera L.: Eurázsiai szőlőfaj. Szárazság-, mész- és sótűrő képessége kiváló, könnyen szaporítható, filoxéra kártételére, gombabetegségekre nagyon fogékony.

A fenti fajok keresztezéseivel kerültek előállításra az alanyaink. Jelenleg közel 50 alanyfajtából választhatnak a világ szőlőtermesztői. Keresztezési partnerenként a nagyobb jelentőséggel rendelkezőket Schaffer és munkatársai (2004) által készített 1. ábrán tüntettük fel.

Magyarországon elsősorban a Berlandieri x Riparia származású szőlőalanyokat részesítjük előnyben. Ennek a legfőbb oka, hogy Teleki Zsigmond szőlőalany nemesítő munkássága révén ezeket választotta ki mint a meszes talajokhoz leginkább alkalmazkodóakat. Az első és második szőlőültetvény-rekonstrukciók alkalmával az 1950-es évek végén, az 1960-as években született kutatási eredményeket figyelembe véve uralkodó szőlőalannyá vált a Berlandieri x Riparia Teleki 5C és a Berlandieri x Riparia Teleki Kober 5BB (2. ábra).

Magyarországon termesztett és oltványkészítésre használt szőlőalanyfajták rövid leírása

Teleki 5C

Tőkéje erős növekedésű, vesszői középvastagok, világosbarna színűek, Hajtásai gyorsan fejlődnek és hosszúra nőnek. Sok hajtást nevel és azok minden évben jól beérnek. A filoxéra gyökérlakó alakjával, lisztharmat- és peronoszpóra-fertőzéssel szembeni ellenállósága kiváló. Mésztűrése jó. Levélfiloxéra-ellenállósága közepes. Szárazságtűrése jó, de igen száraz, meszes talajokra nem ajánlható. Adaptációs képessége jó (1. kép).

Klónjai: Gm 6-52, Gm 10 K74, Gm 6 K64, K20, GK40, Wed K103,

Teleki Kober 5BB

Tőkéje erős növekedésű. Vesszőhozama azonos a Teleki 5C-vel. Vesszői középvastagok, csokoládébarna színűek. Hajtásai gyorsan fejlődnek és hosszúra nőnek, melyeket a legtöbb évben be is tud érlelni. Filoxéra-tűrése jó, levélfiloxéra-ellenállósága közepes. Lisztharmat-ellenállósága megfelelő. Peronoszpóra-ellenállósága jó. Jó az adaptációs képessége, jól gyökeresedik, jó szárazságtűrő és a magas mésztartalmú talajokhoz is jól adaptálódik (2. kép).

Klónjai: Gm 13-5, AU 1, Cr.2-K18, K21, N101

Teleki Fuhr SO4

Erős növekedésű, jó vesszőhozamú. Fekvésben kevésbé, talajban jobban válogat. Szárazságtűrő képessége közepes/jó. Mésztűrő-képessége jó. Jól gyökeresedik, a legtöbb nemes fajtával kiválóan él együtt. Filoxérával szemben a gyökérzete ellenálló, a lombozatának fogékonysága közepes. Toleráns egyes fonálférgekkel szemben, a lombozatot károsító gombabetegségekkel szemben jól ellenáll.

Klónjai: Op 31, AU 3, Gm 60, K 133, N. 201, Wü 18

Teleki Kober 125 AA

Erős növekedésű, jó vesszőhozamú, fekvés és talaj iránt kevésbé igényes. Mésztűrése a Teleki hibridek közül a leggyengébb. Magyarországon a Balaton déli partján terjedt el. Lisztharmat kivételével jól ellenáll a gomba kórokozók általi megbetegedéseknek. A levélfiloxéra közepesen károsítja. Kompatibilitása jó. Jól gyökeresedik.

Klónjai: Gm.5, Fr 26, Gm 1, Gm 3, K147

140 Ruggeri

Olasz nemesítő állította elő Szicíliában a Berlandier Resseguier 2 és a Rupestris du Lot keresztezésével. Rendkívül buja növekedésű, nagy mésztűrőképeséggel és kiemelkedő szárazságtűréssel rendelkezik.

Binova

A Teleki Fuhr SO4 mutáns változata hímnős virágokkal. Jól gyökeresedik, nemes fajtákkal kiváló az affinitása. Szárazság- és mésztűrő képessége közepes. Erős tőkéket nevel.

Klónja: Op 1

Börner

Vitis riparia és Vitis cinerea fajok hibridje. Rendkívül erős növekedésű, sok vesszőt termő szőlőalany. A filoxérával szemben mind a gyökerén, mind a lombozatán teljesen ellenálló, szinte immunis. A magas mésztartalomra és a szárazságra érzékeny. Kórokozókkal szemben teljesen ellenálló. Nemes fajtákkal affinitása jó, de gyökeresedő képessége gyenge.

Klónjai: Gm 1, Kt 14

Fercal

Pouget állította elő Franciaországban a Bordeaux-i Kísérleti Állomáson. A Berlandieri x Colombard hibridjének és a 333 EM keresztezéséből származik. Mivel ez útóbbi Cabernet sauvignon x Berlandieri keresztezés a Fercal Vitis vinifera x Vitis berlandieri összetételű alany. Gyökeresedő képessége jó, gombás betegségeknek ellenálló, a levélfiloxéra azonban megtámadja. Mésztűrő képessége rendkívül kiváló (3. kép).

Klónja: K 25

Georgikon 28

Bakonyi Károly és munkatársai állították elő, származása nem ismert pontosan valószínűleg egy összetett hibrid, mely V. vinifera genomot is tartalmaz. Tőkéje erős növekedésű sok vesszőt nevel. Vesszői vastagok, hosszú ízközüek, világos csokoládébarna színűek. Hajtásai gyorsan fejlődnek, hosszúra nőnek. Sok hajtást nevel, amit majdnem minden évben be is érlel. Filoxératűrése jó, levélfiloxéra-ellenállósága jó. Affinitása kiváló (4. kép).

Richter 110

Erős növekedésű, hosszú vegetációjú alany és ezt a tulajdonságát a nemes fajtákkal együttélve is mutatja. Kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Mésztűrő képessége közepes. Filoxérával szembeni ellenálló képessége kiváló, gomba kórokozók általi betegségekre egyáltalán nem fogékony.

Rupestris du Lot

Erős növekedésű alany és indukálja a nemes növekedését is. A vegetációt kitolja. Kiválóan gyökeresedik és affinitása nagyon jó. A szárazságot jól tűri, magas mésztartalmú talajokat közepesen tolerálja. A tömörödött, levegőtlen talajokat nem szereti. Filoxérával szembeni ellenálló képessége jó, a Meloidogyne fonálférgekkel szemben fogékony (5. kép).

Milyen alanyt válasszunk?

Magyarországon az utóbbi évtizedben némileg kibővült az alanyfajta-használat. Ma már az Európában általánosan termesztett szőlőalanyok hozzáférhetőek a hazai szőlőtermesztők részére is. A következő alanyokat találhatjuk elsősorban az ültetvényeinkben: Berlandieri x Riparia T. 5C, Berlandieri x Riparia T.K. 5BB, Berlandieri x Riparia T. 4A SO4, Berlandieri x Riparia T. 125AA, Georgikon 28, Fercal, 140 Ruggeri, Börner, 3309 C, 101-14 Mgt.

A fontosabb alanyfajtáink tulajdonságait az 1. táblázatban foglaltuk össze.

A szőlőgyökértetű (filoxéra) mindig jelen van ültetvényeinkben. Ugyanúgy megtalálható az oltvánnyal telepített ültetvényekben, mint az alanyültetvényekben, csak eddig még nem okozott gazdasági kárt. Mindezek ellenére lehet saját gyökéren telepíteni európai nemest, ha a talajunk jelentős szilikáttartalommal rendelkezik, a teljes agyag+humusz+alluviális összetevők aránya kisebb, mint 5 %. Ennél magasabb %-ban jelenlévő összetevők esetében, illetve ha a talaj agyagtartalma eléri a 7 %-ot a szőlőgyökértetű képes a talajban a gyökeret fertőzni, tehát alanyt kell használnunk!

Az alanyok között a filoxéra-tűrésben jelentős eltérések mutatkoznak. A Vitis vinifera L. felhasználásával előállítottak között vannak fogékonysággal jellemezhetők – a vinifera-rupestris hibridek közül az ’1202 C’, az ’Aramon-Rupestris Ganzin No.1’; a vinifera–riparia hibridek közül a ’26 Geisenheim’, a ’143 Millardet’; a labrusca–riparia származású ’Vialla’ alanyok – és vannak viszonylag magas rezisztenciával rendelkezők, elsősorban a berlandieri–vinifera származékok, mint a ’Chasselas x Berlandieri 41 B’, a ’Fercal’, a ’Georgikon 28’. Ez utóbbiak nagy jelentőséggel bírnak a magas mésztartalmú területeken történő telepítések esetében.

Mivel Magyarország prémium szőlőtermelő területei nagyon sok esetben magas mésztartalmú talajokon találhatók, ez az egyik legfontosabb tényező az alany megválasztásánál. Az aktív mésztartalom alapján lehet eldönteni, hogy milyen alanyfajtát kell használnunk a területünkön. Galet (1947) által készített skála alapján az aktív mésztartalom figyelembe vételével érzékeny, közepesen mésztűrő, magas mésztűrő csoportokat képezhetünk az alanyokból.

Néhány szőlőtermő területen a talaj nem, vagy csak kis mértékben tartalmaz meszet, a talajunk savas, alacsony pH-val jellemezhető. A pH-értéket meszezéssel mindenféleképpen 5,8 érték felett kell tartanunk, hogy szőlőt termeszthessünk. Az alacsony pH-val rendelkező területeken a ’196.17 Cl’ díszlik a legjobban, míg a legérzékenyebb a ’99 Richter’.

A szárazságtűrő képesség egyre fontosabb lesz az alanyfajták megválasztásában. A legszárazabb talajokra elsősorban a berlandieri x rupestris hibrideket ajánlhatjuk, a ’110 Richter’, a ’140 Ruggeri’, az ’1447 Paulsen’ ilyen alanyok, valamint a berlandieri x vinifera hibridek közül a ’Georgikon 28’ alanyfajtát. A szárazságra a legérzékenyebbek a riparia x rupestris hibridek, a ’3309 Couderc’, a ’101-14 Mgt’ és a ’Schwarzmann’.

Míg a berlandieri x riparia hibridek általános tűrőképességgel rendelkeznek a szárazságra vonatkozóan, mint a ’Teleki 8B’, a ’Teleki-Kober 5BB’, a ’420 A’, a ’Teleki 4A SO4’, a ’Teleki-Kober 125 AA’ és a ’Teleki 5C’. Mivel az alany mellett a nemes a másik komponens, érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy azokon a területeinken, ahol az aszálykár gyakorisága nagy, a nemes is szárazságtűrő legyen.

A szőlő nem szereti a „lábvizet”, a magas talajvíztartalmú területek nem alkalmasak szőlőtermesztésre. Ha mégis előfordul a területen egy-egy ilyen kedvezőtlen tulajdonsággal rendelkező talajfolt, elsősorban meliorációval tudunk rajta segíteni. Az alanyok közül a sekélyen gyökerező ’Riparia portalis’, a ’3306 Couderc’ és az ’1616 Couderc’ alanyok segíthetnek, de feltétlenül kerüljük a ’Rupestris du Lot’, a ’3309 Couderc’, a ’420 A’, a ’Chasselas x Berlandieri 41 B’ használatát.

A tápanyagok felvételében az alanyoknak nagy szerepük van. Hazai ültetvényeinkben a Mg-hiány nagyon gyakran előfordul, melynek elsődleges oka a helytelen K:Mg arány kialakulása. Természetesen ezt az állapotot helyes tápanyag-utánpótlással tudjuk megszüntetni. Az alanyokkal is van lehetőségünk az ilyen körülményekhez történő alkalmazkodásra. A Mg-hiányra rendkívül érzékeny a ’Teleki-Fuhr SO4’, a ’Fercal’ valamint a ’Teleki 5C’.

Ezekkel ellentétben a ’Georgikon 28’, a ’Georgikon 103’, a ’140 Ruggeri’, az ’1103 Paulsen’ tűrik a legjobban a Mg-hiányt. A nemes fajtának, csakúgy, mint a szárazságtűrő képesség esetén, nagy szerepe van a hiánytünetek kialakulásában, ezért a fokozottan érzékeny fajtákat (’Olasz rizling’, ’Sauvignon blanc’, ’Piros tramini’, ’Fűszeres tramini’, ’Cabernet sauvignon’, ’Cardinal’) célszerű az előbb felsorolt, jó abszorpcióval rendelkező alanyokra oltani.

Az alanyok növekedési erélyében jelentős eltérések vannak, azonban ezek a különbségek nem feltétlenül jelennek meg a szőlőültetvényben, mert nagymértékben függ a nemes fajtától és az ültetvény más adottságaitól is. Termékenyebb talajon, ideális tápanyag-ellátottsági körülmények között a szőlőtőkék növekedése erőteljesebb, mint sekély, tápanyagban szegény talajon. Az erőteljesebb növekedési eréllyel rendelkező nemes fajta a különböző alanyokra oltva is erőteljesebb növekedésű lesz, mint egy gyengébb növekedésű.

Mindezek ellenére az alanyaink növekedési erélyre gyakorolt hatásában különbséget tudunk tenni. Rendkívül erőteljes növekedést indukál a ’Rupestris du Lot’, a ’99 Richter’, a ’110 Richter’, az ’1103 Paulsen’, a ’Fercal’, a ’Teleki-Kober 5BB’, átlagos növekedési erélyű tőkét kapunk a ’3309 Couderc’, a ’Teleki 5C’, a ’Teleki 4A SO4’, a ’140 Ruggeri’, a ’Börner’ alanyokon, míg gyengébb növekedést indukál a nemes fajtán a ’Teleki 8B’, a ’101-14 Mgt’ és a ’Georgikon 28’.

A termés mennyiségét elsősorban a termesztett nemes fajta, a művelésmód, a metszésmód és a terület adottságai határozzák meg. Azonos rügyterhelés mellett a generatívabb nemes fajta nagyobb termésmennyiséget eredményez, mint a kisebb rügytermékenységgel jellemezhető. A termésmennyiségi eredményeket figyelembe véve az az adott évjárat hatásaitól nagyon nagymértékben függ. Mindezek ellenére az alanyok kismértékű befolyásoló hatását tapasztaltuk és megállapítottuk, hogy alany-nemes kombinációnként eltérően ugyan, de lehet termésfokozó hatásuk. A ’Teleki-Kober 5BB’, a ’140 Ruggeri’, a ’Fercal’ és a ’Georgikon 28’ mutatott ilyen hatást.

A termésmennyiség és -minőség közötti összefüggéseket részletesen tanulmányozták szőlőültetvények esetében és leegyszerűsítve két fő megállapítás körül csoportosulnak a kutatók. Az egyik szerint, ha a termésmennyiséget növelem, akkor a minősége csökkenni fog, míg a másik szerint nem a növekvő termésmennyiség a minőséget befolyásoló elsődleges tényező. Véleményünk szerint a termésmennyiség és -minőség közötti összefüggés nem állandó a szőlő esetében.

A szőlő minősége növekvő termésmennyiség és csökkenő termésmennyiség mellett is lehet behatárolt. A nagyon sok tényező közül, ami a mennyiség és minőség harmóniájának a kialakítását teszi lehetővé, említhetjük a szőlőültetvény földrajzi elhelyezkedését, a dűlőválasztást, az évjáratot, az alkalmazott termesztéstechnológiát, a betakarítás idejét, a szőlő egészségi állapotát és az oltványt, ami a legtöbb esetben az alanyból és a ráoltott nemesből áll.