Mi kell ahhoz, hogy egy heidbergi német jogásznő, akinek a hobbija a ló és a lovaglás, Pécsdevecserben telepedjen le, és szőlészetbe-borkészítésbe kezdjen? Leginkább erre kerestem a választ, amikor Susann Hanauertől interjú időpontot kértem. A magyarázat egy részét szinte azonnal meg is kaptam, hiszen férjével, Ralf Waßmann-nal közösen vállalkoztak a beszélgetésre… Ennek ellenére maradt még bőségesen témánk, mint azt látni fogják.
Nem volt szőlész-borász a felmenőink között, de Ralf a Geisenheimi Egyetem italtechnológiai mérnöki szakán végzett, és engem is érdekelt a bor és a borkészítés, amit mi sem tükröz jobban, mint az, hogy végzést követően egy borkereskedő cégnél helyezkedtem el. Itt történt, hogy a cég kicsi könyvtárában a kezembe akadt Hugh Johnson brit borszakíró könyve, amelyben az állt, hogy a világ legjobb portugiesere Villányból való.
Mielőtt azonban tovább haladnánk Villány felé, időzzünk még egy kicsit Németországban: Ralf – meséli Susann – a Harz-hegységből származik, amely ugyan sok mindennel büszkélkedhet, de szőlőtermesztéssel vagy borkészítéssel nem. Ennek ellenére a férfit kamaszkorától kezdődően foglalkoztatta az, hogy miképp tud bort előállítani a különböző fellelhető gyümölcsök segítségével. Így készült el az első bora csipkebogyóból, amit követett a málna, alma, sőt a rebarbara is. A végzést követően a fiatal párnak nem volt lehetősége ahhoz, hogy saját szőlőterületekhez jusson, az anyagi lehetőségiek sem tették ezt lehetővé, de ha bővelkedtek volna anyagiakban, akkor is kemény dió lett volna. Heidberg környékén, de jellemzően máshol is, szinte kizárólag öröklés útján lehetett szőlőterülethez jutni, a zárt borászközösség nem fogadta be a kívülről érkezőket. Azért, hogy mégis kapcsolatba kerüljenek a szőlővel, egy barátjuk pár soros szőlőültetvényét művelték, és mint azt mosolyogva felidézik, egy garázsban készítettek szürkebarátból saját bort.
Így hát érthető, hogy mennyire lelkesedtek, mikor meghallották, hogy egy barátjuk ismeri a Villányi borvidéket, járt ott és a közeljövőben újabb látogatást tervez. Nem volt kérdés, hogy vele tartanak… Ekkor 1997 novemberét írták. Susann és Ralf 1998 márciusában pedig már egy öreg parasztházban laktak a kicsiny Pécsdevecserben, és művelték a saját tulajdonú szőlőjüket. De visszaadom a szót házigazdáimnak, meséljenek ők a kezdetekről:
Hihetetlen élmény volt a kirándulás, a terroir és a bennünket vendégül látó borászok is. A villányi borászok meghatározó része sváb gyökerekkel rendelkezik, így tökéletesen beszéltek németül, nem jelentett gondot a kommunikáció. Hamar meggyőztek bennünket – ami nem volt nehéz –, hogy települjünk le, vásároljunk házat, birtokot.”
*
Villányi terroir
Magyarország első borútján a déli fekvésű kiterjedt szőlőskerteket mandula-, füge-, kajszi- és őszibarackfák tarkítják, kihangsúlyozva a környék mediterrán éghajlatát. A villányi dombok magasából egy ideális mikroklímával rendelkező vidék terül szemünk elé. A napok kellemesen melegek, az éjszakák hűvösek, és mindig jár annyi szél, ami hamar újra felszárítja a levelekről az esőcseppeket. Az éves átlaghőmérséklet 11,5 °C, 2300 óra napsütés mellett. Az itteni löszös és agyagos talaj mindig is híres volt kiváló borairól.
*
a birtok
Közel kétezer négyzetméteren kezdtük el a munkát. Siklóson, egy déli fekvésű domboldalban vásároltunk egy csodálatos, mandula- és barackfákkal tarkított ezer négyzetméteres parcellát, ahol Chardonnay és Olaszrizling terem, valamint még 1000m2-nyi Oportót. Ezt a fajtát a legújabb rendeletek szerint Portugieser néven lehet forgalmazni. Számunkra ezek új fajták voltak, tanultuk őket, lassan akartunk növekedni. 2002-ben megalapítottuk a Wassmann Pince Bt-t. és a biominősítés elérését tűztük ki célul. 2003-ban sikerrel bejelentkezhettünk az EU-jog szerinti ellenőrző- és tanúsító hatóságnál, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nél. 2004-ben szőlőskertjeink mellé egy félhektárnyi területet béreltünk, Merlot, Kékfrankos (azaz Lemberger), Portugieser és Olaszrizling szőlővel, és akárcsak az összes további területet, ezt is bejelentettük a Biokontrollnál. 2005-ben szereztük be az első parcellánk felett az újabb 2.600 m2-t amelyet Kékfrankos-tőkékkel ültettünk be. 2006-ban készül az első villányi biobor, a WASSMANN Portugieser. 2006-ban, ahogy az élet drágult Magyarországon, rákényszerültünk, hogy terjeszkedjünk, hiszen a gazdálkodás csak így volt immár rentábilis. A megvásárolt területen Cabernet franc és Cabernet sauvignon fajtákat ültettünk. 2011-ben bejelentettük a DEMETER INTERNATIONAL-nál és hivatalosan átállítatunk biodinamikus gazdálkodásra, mint első pincészet egész Dél-Magyarországon. 2012-ben pedig megjelentünk az első certifikált DEMETER-/ biodinamikus-évjáratunkkal.
Demeter, avagy élővé tenni a földet
Amikor Magyarországra érkeztünk, és bio birtokot alapítottunk, úgy néztek ránk, mintha más bolygóról jöttünk volna
– idézik fel a beszélgetőtársaim az akkori jellegzetes hozzáállást a megszokottól eltérő művelési módhoz.
2011-ben úgy döntöttünk, hogy teljességgel a biodinamika elemeit fogjuk alkalmazni. Egyszerűen azt gondoljuk, hogy a mezőgazdaság egészében ez lenne a megfelelő művelési mód, de egy olyan szegmensén, mint a bor előállítás, amely véleményünk szerint luxuscikk, ez az egyetlen elfogadható út. Ahogyan a görög Déméter termékenység istennő neve is utal rá, a biodinamika alapvető célja, hogy újra termőképes legyen a talaj. Ez a motiváció hajt bennünket is a szőlőművelés és borkészítés mindennapjaiban. Az köztudott, hogy a kőolaj, földgáz, vagy éppen a tiszta víz készletei végesek, de az nem kap elég nyilvánosságot, hogy Magyarország termőtalajai rohamos ütemben romlanak, erodálódnak. Elfogy a lábunk alatt a humusz, ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. Amilyen gyorsan végbemegy a leépülés, sajnos olyan lassú a visszaépítés (a legfontosabb természetes ’humusz-gyárnak’, az erdőnek is 100 év kell, hogy megemelje a humusztartalmat), ezért minden gyakorlat, ami ennek a megóvását célozza, az különösen fontos.
jelen, jövő
Ralf szerint, mióta borászként dolgoznak, ez a legnehezebb évük:
Villány nagyszerű borvidék, a talaj képes nagyon sok vizet megtartani, de, ha egész évben nem esik, akkor hiába mindez. Két milliméter eső jön legfeljebb, amely mindössze csak a levelek lemosására elég. A Kékfrankos nagyon szép jelenleg, de Cabernet franc-nak a Cabernet savignon-nak most kellene kékülni, de ehhez hiányzik az az energia, amelyet a talajból kellene felvennie. Ezekkel a fajtákkal nem tudom mi lesz. Mi már most nagyon jó alanyokkal dolgozunk, amelyek igen mélyre gyökereznek, de itt már olyan mélységben van csak valamennyi nedvesség, hogy a dűlőnkben lévő negyvenéves cseresznyefa sem éri el és kiszárad. Ezenkívül az UV sugárzás káros hatása is ott van, a kék szőlőt kevésbé károsítja, de a fehéret annál inkább, aromája is változik a kitettség miatt.
Kérdésemre, hogy mi jelentette számukra az itt töltött bő két évtized alatt a legnagyobb nehézséget (hogy kicsit az árnyoldalról is essen szó) gondolkodás nélkül a hazai bürokráciát nevezik meg. Ennek útvesztőivel találkozva a nehézségektől egyébként nem igazán megriadó német házaspár is már-már feladta a magyarországi életet.
Szerencsére mára sok mindent magunk mögött tudhatunk, és számos tapasztalattal rendelkezünk.
Az ügyintézést igencsak megkönnyíti, hogy mindketten igen jól, Susann pedig anyanyelvi szinten beszél magyarul. Ebből fakadóan az adminisztratív feladatok leginkább rá hárulnak, amelynek nem annyira örül, hiszen szívesebben töltene több időt a szőlőben, illetve házuk kertjében, amely szintén bővelkedik gyümölcsben.
Kialakult a munkamegosztás kettőnk között, van amit egyikünk, van, amit másikunk végez el. Az én feladatom javarészt a kézimunka a szőlőben. Van egy kicsi traktorunk, Ralf pedig készített egy saját fejlesztésű lombvágó kaszát, amelyet erre ráépített. Ezek karbantartása, az ezzel végzett munka az ő feladata. A borkészítés szintén, bár ezzel közel sincs annyi feladat egy biodinamikus borászatnál, mint egy konvencionális esetében, hiszen ritkán fejtünk, nem szűrünk, nem derítünk. Ként használunk időnként, de normál esetben ez sem szükséges. A mi boraink erjesztett szőlőlevek, natúrborok. Szerencsére ezeknek a boroknak igen komoly felvevő piacuk van, a csúcsgasztornomiában is. A Covid átrajzolta az értékesítési piacot, így a mi lehetőségeinket is, egyre meghatározóbbá válik a külföld, azon belül is Skandinávia, Svédország, ahol a közeljövőben csak a biocertifikációval rendelkező borokat lehet majd exportálni.
Természetesen ahhoz, hogy a Wassmann bormanufaktúra boraival találkozzunk nem kell eddig utazni, online értékesítés is működik, de természetesen örömmel fogadják azokat is, akik betérnek pincészetbe…
Díjak és díjazottak
2013: WASSMANN Portugieser 2011 Villányi borversenyen fődíjat nyert és Champion-díjat a „PORTUGIESER DU MONDE” nemzetközi borversenyen Pécsett.
A Wassmann Pince TERRA HUNGARICA (igaz borok Európa szívéből) tag lett.
2014: Osztrák, német és magyar kékfrankosokat hasonlított össze októberben az egyik legismertebb német nyelvű bormagazin, a Vinum. A legmagasabbra értékelt magyar kékfrankos a villányi Wassmann 2011 lett.
2017: Borkiválóságok Könyvébe bekerült a Wassmann Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 2014.
2018: Borkiválóságok Könyvébe bekerül a Wassmann Kékfrankos 2014.
