Szőlő-Bor
Szőlő-Bor

Saját gyökerű szőlő-szaporítóanyag készítése homoktalajokra

Saját gyökerű szőlő-szaporítóanyag készítése homoktalajokra

Agrofórum Online

Az 1875-től a szőlőgyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae FITCH) (1. kép) tíz év alatt tönkre tette a kötött talajokon lévő szőlőültetvényeket. A leghatékonyabb védekezésnek bizonyult ellene az oltvány alkalmazása.

1. kép: Filoxéra gubacsok levélen

Ott, ahol homoktalajok vannak (2. kép) és a talaj kvarctartalma meghaladja a 75 %-ot (3. kép) nem szükséges az oltvány használata, saját gyökéren is termeszthető a szőlő.

2. kép: Filoxérával szemben immunis homoktalaj

3. kép: A homoktalaj kvarc szemcséi

Az ország szőlőtelepítésre alkalmas területének több mint egyharmada gyökeres dugvány telepítésére is alkalmas. Vállalkozásunk a „Filus és Társa Kereskedelmi Betéti Társaság” 1993-ban alakult és 2000 óta foglalkozik szőlő-szaporítóanyag előállítással. Elsősorban a Kunsági borvidékre termelünk, de a Csongrádi és a Hajós-Bajai borvidékről is rendelnek tőlünk ültetési anyagot. A következőkben, a vállalkozásomban alkalmazott termesztéstechnológiát mutatom be.

Alapanyag begyűjtése

Az alapanyagot zömében saját törzsültetvényekről szedjük meg a metszéssel egy menetben. A kévébe kötés után raktárhelyiségbe szállítjuk, ahol elsősorban a kiszáradástól – esetleg a fagytól – védjük. Egyszerre csak annyit metszünk, amennyit kettő nap alatt fel tudunk dolgozni. Természetesen egy időben csak egy fajtával dolgozunk a fajtakeveredés elkerülése érdekében, de így is a biztonság kedvéért minden bejövő kévére címkét teszünk.

A vesszőtisztítás során figyelünk a vessző vastagságra. Igaz, hogy a ceruzavastagságú (8-12 mm) vesszők jól erednek, de kevés bennük a tartalék-tápanyag és nem lesz intenzív a nyár folyamán a növekedésük. Ezért –fajtától függően – a ceruza vastagságnál inkább vastagabb vesszővel dolgozunk. A sima vessző hosszúsága 50-55 cm az alsó és a felső rügy között. Ez a szabványnál hosszabb, aminek két magyarázata van:

  • ha a felső rügyet sérülés éri és csak a másodikról fakad, akkor is eléri a tőgyökér a szabvány szerinti hosszúságot.
  • a másik, azt tapasztaljuk, hogy a mi borvidékünkön előnyösebb a hosszabb gyökeres vessző alkalmazása.

A családom 1997 óta ökológiai gazdálkodást folytat, majd 2004-től a vállalkozás is. A saját törzsültetvényeket az ökológiai feltételrendszer szerint rézzel és kénnel permetezzük. A többszöri réz használata miatt jobb a vesszők beérése, ami az eredésen is meglátszik.

A feldolgozott vesszők tárolása iskolázásig

A feltisztítást a válogatás és kötegelés követi. Százdarabos kötegeket készítünk, ezeket címkézzük, majd téli vermelőben tároljuk. A vermelő helyét úgy választom meg, hogy ott a víz ne álljon meg és tavasszal a nap se érje. Ez utóbbi a talaj felmelegedése elkerülése miatt szükséges. A szabadföldi vermelés munkaigényes, de biztonságos, mert a jól vermelt vessző gyakorlatilag nem száradhat ki. Az őszi-téli csapadék szinten tartja a vessző víztartalmát.

A vermeléshez vizet nem használok, hanem alaposan betaposom a kötegek közé a földet. Vermelési jegyzőkönyv készül a fajtákról, és azok mennyiségéről. Erre azért van szükség, mert a metszést általában nem sikerül az iskolázás sorrendjében elvégezni. A korábbi fakadású fajtákkal kezdjük az iskolázást és a jegyzőkönyv alapján könnyen beazonosíthatóak a fajták. Másik oka, hogy a saját és a vásárolt fajták nem mindig egyszerre érkeznek a vermelőbe. De az iskolázásnál egy fajtát egy tömbbe tesszük.

Iskola helyének előkészítése

Egy helyre három évig iskolázok, majd a talajt minimum három évig pihentetem. Az iskolázási év után somkórót vetek, amit a második év nyarán zölden leszántok. Ősszel kalászos gabona kerül a helyére. Az újabb ciklushoz 100 t/ha istállótrágyát használok, amit lehetőleg novemberben szétszórok és tárcsázás után azonnal leszántok. A szántás mélysége 60-65 cm. Ősszel az elmunkálás a barázda bedolgozásából, a tábla beszegéséből, tavasszal a többszöri kombinátorozásból áll. Az ülepedett talajon tűzöm ki az első sort, majd nyomjelzős résnyitóval nyitom meg a rést ügyelve arra, hogy a mélysége ne legyen több 45-50 cm-nél. A szőlőiskolában speciális, keskeny nyomtávolságú traktorral dolgozom. A sortávolság 210-220 cm.

Iskolázás

A téli vermelőből felszedjük a vesszőkötegeket. Gondos átvizsgálás után a talpalás és a minimum 48 órás áztatás következik. A vesszők a legfelső rügy kivételével teljesen vízben állnak. Az áztató vízbe olyan élő alga tartalmú készítményt használunk, amely makro-, mezo- és mikroelemekkel dúsított és teljes mértékben hasznosul. Egy-egy adag vessző kivétele után a vízfogyással együtt pótolom a készítményt is. Az iskolázás végeztével az áztató vízzel beöntözzük az iskola talaját, mert még sok, a növény számára értékes tápanyagot tartalmaz. A vesszőt pótkocsira rakjuk, ponyvával letakarjuk, így szállítjuk ki a területre. A pótkocsi a sorban együtt halad az iskolázókkal, mert egyszerre keveset terítünk le a vesszőből, hogy ne száradjon. Az előre elkészített résbe kézzel, 5 cm távolságra tesszük az alapanyagot úgy, hogy egy rügy közvetlen a talaj felszínén, egy pedig a talaj fölött legyen.

Ezt követi az alapos beiszapolás és a betaposás, majd a bakhátkészítés. A bakhátat erre a célra átalakított takaró ekével végzem. A vesszőt teljesen betakarom, hogy a böjti szelek ne szárítsák még a hegyét sem. A másik ok, hogy ilyenkor még vannak éjszakai fagyok, és azok se károsítsák a rügyeket. Ez után talajmaróval a talajt elegyengetem, mert, ha később megszárad, az egyenetlen felszínt nehezen tudom művelni. Próbálkoztunk gépi iskolázással is erre a célra átalakított ültető géppel. Az volt a tapasztalat, hogy az egy főre eső teljesítmény sokkal nagyobb, de az iskolázás minősége és majd később az eredés gyengébb volt.

Próbálkoztunk a paraffinos technológiával, ami éves viszonylatban kevesebb élőmunka felhasználással járt, de nem volt lényegesen jobb az eredés, mint a hagyományos technológiánál. A paraffinozás viszont költségtöbbletet jelent. A tábla szélén nem volt áramforrás, ezért otthon végeztük el ezt a műveletet. A paraffint speciális berendezésben melegítettük, nehéz volt az állandó hőmérsékletet biztosítani, szállításkor megsérült, lepattogott a vesszőről. Az iskolázás általában március végén, április elején történik. A korai iskolázást szakmailag jónak tartjuk, mert a főrügy sem szállításakor, sem lerakásakor nem sérül meg a vessző rügypattanás előtti állapotában.

Ápolási munkák

A frissen trágyázott talaj intenzíven gyomosodik, ezért a gyommentességéről gondoskodni kell. Időjárástól függően április végén, május elején az iskola sorközeit megtárcsázzuk, de előtte a bakháton lévő nagyobb göröngyöket és a kelő gyomokat kézzel eltávolítjuk, ezzel is segítjük a fakadást. Ezt követi körülbelül három hét elteltével, kézi kapával a bakhát gyomtalanítása. Ilyenkor a talajt még „felfelé húzzuk”, hogy a rügyek környékéről ne koptassuk le a talajt. Ez a munka nagy odafigyelést igényel, mert a fakadó rügyek nagyon sérülékenyek.

A következő sorközművelés tárcsával történik és ettől az időponttól váltogatva használjuk a tárcsát és a kultivátort. Ahogy a külső hőmérséklet emelkedik, a hajtások megjelennek és szépen „sorolnak” a bakhátban, ekkor kezdjük meg annak koptatását. Ezt a munkát csak borult időben, vagy a kora reggeli és délutáni órákban végezzük, mert a bakhátban fejlődő etiolált hajtások a napfényre érzékenyek és könnyen perzselődnek. Először a bakhát egyik oldalát bontjuk meg, ezzel is védjük a kis hajtásokat a napsugárzástól. Csak olyan vékony földréteget kapálunk le, hogy a hajtások fehér töve ne látszódjon ki. Augusztus közepére, végére a teljes bakhát le lesz bontva.

Május végére beszereljük az önözést. Csőkutakból öntözünk, és csepegtető szalagot használunk, amit minden évben cserélünk. Ugyanis hiába szűrjük a vizet, a finom iszap eltömíti a kifolyónyílásokat. Az öntözés általában június végén, július elején indul időjárástól függően. Ha korábban kezdjük az öntözést, akkor a talaj lehűl, és ez akadályozza a gyökérképződést. A munkafolyamatot egész nyáron, igény szerint végezzük 35-40 mm víz egyszeri kijuttatásával.

Ezután az öntözést leállítjuk, hagyjuk, hogy a talaj ismét visszamelegedjen. A két kékcsíkos amerikai szalagot használjuk, 20 cm-es osztással. Júliusban az ammónium-nitrátot fejtrágyaként műtrágyaszóróval közvetlen a sor mellé szórjuk, amit vagy alapos beöntözés, vagy talajmunka követ. A tenyészidő folyamán fajtatisztaságra kétszer szelektálunk, mivel a cégünk másoktól is vásárol alapanyagot, elképzelhető némi fajtakeveredés. Negatív szelekciót alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy a fajtaidegen egyedeket vagy kihúzom, vagy metszőollóval tőből kivágom.

A szőlőiskola legfontosabb és meghatározó ápolási munkája a növényvédelem. Korán kezdjük a permetezést, akkor, amikor már van olyan levélfelület, amelyen a vegyszer megtapad. A védekezés első sorban szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola /Berk.et Curt./), szőlőlisztharmat (Uncinula necator /Schw./ Burr.) és szőlőlevélatka (Callepitrimerus vitis Nal.) ellen irányul, de a nyár folyamán zöld cserebogár (Anomala vitis F.) ellen is egyszer-kétszer kell védekezni.

A növény a fejlődése kezdetén még az elraktározott tápanyagaiból él és a gyökérképződés csak később indul. Nem engedhető meg, hogy a peronoszpóra és a levélatka károsítsa a leveleket, mert ha csökken az asszimiláló felület, súlyosan kihat a dugványok későbbi növekedésére. Ha a gombafertőzés miatt a dugványnak új leveleket kell hoznia, azt még a tartalék-tápanyagaiból képezi és ez által tápanyagveszteség éri. Peronoszpóra ellen olyan készítményt használunk, ami közvetlenül a gombaszervezetet felépítő sejteket támadja meg és ezáltal a sejtfaluk felreped, és így a gomba elpusztul.

Ehhez a készítményhez lisztharmat ellen egy klasszikus kén mikro-granulátumot használunk, ami nem perzsel, mert benne a kisebb-nagyobb kénszemcsék aránya optimális. Levélatka ellen környezetkímélő, speciális atkaölő készítményt juttatok ki, de legtöbbször elégséges a kén használata is. A permetezést ezekkel a készítményekkel 5-6 naponként ismétlem a szezon elején. Később, augusztus elejétől-közepétől, amikor a lomb már nagy (4. kép), három-négy napos fordulót alkalmazunk.

4. kép: Egy éves saját gyökerű szőlőiskola

Ennek oka, hogy szert váltunk és a felszívódók helyett kontakt réztartalmú készítménnyel védekezünk. Gyakran a peronoszpóra még mindig támad mozaikos tünetet képezve és a vitorlák fiatal leveleiben súlyos károkat okozhat. Ha ezen időszak alatt jelentősebb csapadék érkezik, akkor eső után azonnal védekezek. Munkánkat segíti a magyar mérnökök által szőlőperonoszpórára, szőlőlisztharmatra, valamint szürkerothadásra kifejlesztett előrejelző rendszer. A rendszer adatait elsősorban a termőültetvények védelménél vesszük figyelembe. A szőlőiskola permetezését „túlbiztosítjuk” a rövidebb permetezési fordulók alkalmazásával. Mivel augusztus közepén a lomb akadályozza a hatékony növényvédelmet és a talajmunkát, ezért a hajtásokat enyhén visszacsonkázzuk.

A védekezés kezdetétől minden második alkalommal augusztus közepéig a permetlébe beletesszük az áztatásnál említett élő algát tartalmazó koncentrátumot. Ritkán, de előfordul, hogy zöld cserebogár ellen is védekezni kell. A felszívódó, környezetkímélő szerek sem hatékonyak, mert a bogár egy éjszakát táplálkozik, és továbbrepül. A másnap érkező egyedek ugyanígy tesznek, de ha esznek a levélből, egy részük elpusztul. Gombabetegségek ellen a védekezés gyakorlatilag az első fagyokig tart segítve a vesszők minél hosszabb beérését. A kora őszi fagyok beállta előtt az öntöző berendezést szétszedjük, téliesítjük, az öntöző szalagokat feltekerjük, könnyítve ezzel a szaporítóanyag kitermelést.

Gyökeres vessző felszedése

Miután a dér a levelet októberben megcsípte, akkor indul a kitermelés. Bár van olyan évjárat is, amikor csak novemberben jön a fagy, akkor a szőlőiskola kitermelése előtt a levelet kézzel le kell tépni. Ez a munka plusz költséget jelent és sokszor a tépéssel a gyengébb vessző is leszakad. Alternáló mozgású kiemelő gépet alkalmazunk, ami megkönnyíti a vessző felszedést azzal, hogy a gyökeres dugványokat a kivágás után megemeli, ezáltal a gyökereken lévő talaj nagy részét lerázza és kézzel könnyen fel lehet szedni azokat. Ez a gép nagy vonóerő igényű, 100 lóerős traktor kell hozzá, a talpgyökér alatt 15-20 cm-rel mélyebben vágja el a gyökereket, így egységesen kötegelhető.

Ezután a dolgozók kézzel kiszedik, majd durván válogatják a talajból kiemelt dugványokat. Ez azt jelenti, hogy a meg nem eredtet a sorban hagyják kisebb kupacokban, a megeredtet kévébe rakják. Ha kedvező az időjárás, akkor a táblán, ha szeles és hideg, akkor egy raktárhelyiségben történik az osztályozás. A szabvány szerinti vesszőket ötvenes kötegekbe tesszük, felcímkézzük, és két kötéssel megkötjük. Tavasszal termeltetési szerződést kötünk a termelőkkel, és felszedés előtt egyeztetjük velük a szállítási időpontot. Erre azért van szükség, hogy a felszedést és a szállítás időpontját a vásárló (telepítő) szállítási idejéhez szervezzük, kikerülve a dugványok, főként annak gyökereinek vízvesztését, kiszáradását.

Ha a vevő végképp nem tudja elszállítani az előre megbeszélt időben a szaporítóanyagot, akkor vagy ideiglenesen, vagy tartósan, elvermeljük a kötegeket. Az értékesített szaporítóanyagot dokumentumok kísérik. A szállításkor szállítójegy, vagy számla és származási bizonyítvány készül. Kikötés, hogy az évszakhoz képest akármilyen kedvező is az időjárás, nyitott járművel a szaporítóanyag nem szállítható. Ellenkező esetben a szaporítóanyag, főként a gyökere, kiszárad. A kiszáradt dugványok eredése lecsökken. Mire minden a helyére, a vermelőbe, vagy a vevőhöz kerül, november közepe van és indul a következő szezon a szaporító alapanyag begyűjtésével.

Különleges szőlők a pécsi gyűjteményben

Termesztett növényeink közül a szőlő az egyik legformagazdagabb. Variabilitásának kialakulásához a több évezredes termesztése is hozzájárult. A pécsi gyűjtemény számos olyan különleges szőlővel is rendelkezik, amelyek külső megjelenési formájukban a közismert fajtákhoz képest jelentősebb eltéréssel rendelkeznek. A cikk ezen érdekes, különleges szőlők közül mutat be néhányat.

Értéknövelő szelekció és fajtafenntartás

A szelekció, mint nemesítési eljárás a szőlőfajták fenntartását, legértékesebb tőkeállományainak és tőkéinek kiválasztását, fenntartását, továbbszaporítását teszi lehetővé. Eredménye a genetikai értéktöbbletet hordozó klón. A cikk áttekintést nyújt a szelekció módszeréről, az intenzíven szelektált szőlőfajtákról és a klónok szaporításáról.

A szőlőfürt, a szőlőbogyó és a szőlőmag - gazdasági hasznuk van

A szőlő valódi bogyótermésében neveli magvait különböző fejlődési szakaszokon át. A szőlő virágzatának és virágainak kialakulásáról, a termésről, benne a bogyók és a magok fejlődéséről, hasznosságáról, ezeket veszélyeztető betegségekről, rendellenes tápanyag-ellátásáról olvasható az írásban.

Szalmatakarás a szőlőben

A szőlőültetvények talajának takarására az egyik jól bevált anyag a szalma. A takaróanyag felhasználási módjáról, alkalmazásának lehetőségeiről, valamint a szalmatakarás előnyeiről és hátrányairól szóló összeállítást ajánljuk Olvasóink figyelmébe.

Hamarosan megjelenhet a kertészeti ültetvénytelepítést célzó pályázat módosítása

Néhány héten belül megjelenhet a kertészeti ültetvénytelepítést célzó vidékfejlesztési pályázat módosítása, amelynek köszönhetően szőlőtelepítésre is kérhetnek majd támogatást a termelők.

2017. április 24. 15:38

Április 1-jétől változott a szőlőtelepítési támogatás igénylése

A múlt évben meghirdetett lehetőségre az idén várhatóan többen pályáznak majd, mint tavaly.

2017. április 3. 19:02

Saját gyökerű szőlő-szaporítóanyag készítése homoktalajokra

Az 1875-től a szőlőgyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae FITCH) tíz év alatt tönkre tette a kötött talajokon lévő szőlőültetvényeket.

2017. január 5. 18:40

Fokozatosan bővülnek a szőlő termőterületek

A 2000-es évek tömeges szőlőültetvény-kivágásai után mára megfordult a trend és fokozatosan bővülnek a termőterületek.

2016. december 1. 17:15