A „Food forest”-ek ,vagy más néven erdőkertek vagy táplálékerdők a kiskerti haszonnövény-termesztés egyik legújabb irányzata, amely elsődlegesen a kertészetben legdinamikusabban fejlődő országokban kapott új lendületet, mint Nagy-Britannia, valamint az USA, de Európában is egyre népszerűbb, sőt hazánkban is vannak már jó példák.
Ez a permakúltúrán alapuló növénytermesztési módszer több 100, vagy akár 1000 éves múltra tekinthet vissza. Az erdőkkel való gazdálkodás az ember számára ehető hasznuk érdekében ősi gyakorlat. Valójában Afrikában, Ázsiában és Amerikában létező ősi táplálékerdőket találtak. Ilyeneket találtak az Újvilágot gyarmatosítók is, de számukra ezek csak természetes erdőnek tűntek, azonban most már tudjuk, hogy az őslakosok itt táplálék-erdőgazdálkodást folytattak.
A korai stádiumú táplálékerdők azonban csak az erdő pozitív mikroklímáját használták ki. A haszonnővényeket a természetes vegetációba ültették, amelyek így hasznot húznak az erdő pozitív hatásaiból (talajból és mikroklímából). A kívánt növények minden bizonnyal előnyt élveztek más növényekkel szemben. Több táplálékerdőt is találtak a mai tudósok, egyik ilyet Geoff Lawton fedezte fel Marokkóban, ami 2000 éves múltra tekintett vissza. Hihetetlen, hogy jelenleg 800 ember továbbra is gazdálkodik ebben a sivatagi oázisban. Az egyéb ehető növények között megtalálható a datolyapálma, banán, olajbogyó, füge, gránátalma, guava, citrusfélék és eperfa. Hasonlóképpen egy 300 éves táplálékerdő található Vietnámban, amelyet ugyanaz a család művel 28 generáció óta. Ezeket az ősi történeteket szem előtt tartva élettel, és étellel teli kerteket hozhatunk létre, amelyek kevesebb karbantartást igényelnek és pozitívan hatnak a környezetünk mellett az élővilágra is (INT-2).
Pontosan mi is az a táplálékerdő?
A táplálékerdő egy természetes ökoszisztémát, pontosabban egy erdőszegélyt utánzó többszintes növénytársulás, amelynek elemei ehető növények. Az élelmiszer-erdők háromdimenziós kialakításúak, életterük minden irányban kiteljesedik – felfelé, lefelé és kifelé. A fókusz a szintezettségen van, hiszen egyszerre jelennek meg a lombkoronaszint, a cserjeszint és az avarszint képviselői, elősegítve egymás növekedését, fejlődését. A táplálékerdőnek általában 7+1 rétegét ismerjük fel:
- Felsőlombkorona szint: Ez a legmagasabb réteg, amely többnyire nagy gyümölcs- és diófákból áll, mint például pekándió, dió vagy gesztenye. Ebben a rétegben van a legtöbb napfény.
- Alsólombkorona szint: Az alsólombkorona szintet kisebb gyümölcsfák alkotják, amelyek félárnyékot is bírnak, mint a datolyaszilva vagy az alma.
- Liánszint: Szőlő és más árnyéktűrő kúszónövények a liánszintben élnek, támaszként a magas- és alacsonyabb fákat használják.
- Cserje szint: A cserjeszint részleges árnyéka kiválóan alkalmas olyan termőcserjék számára, mint a bodza, és a ribizli.
- Lágyszárú szint: Ebben a rétegben olyan gyógynövényeket találhatunk, mint a rozmaring, a levendula és a menta, valamint egy sor más évelő növényt, mint a rebarbara és a spárga.
- Talajtakaró szint: Ez a réteg vízszintesen elterülő takarónövényekből áll, mint a sóska és a szamóca.
- Rizoszféra (gyökérszint): A gyökérnövények alkotják ezt a réteget.
- Micélium: Ez a föld alatti gombaréteg (INT-4).
Ezekkel a rétegekkel több növényt tudunk elhelyezni egy területen anélkül, hogy a növények közötti verseny negatív hatással lenne a terméshozamra. Nem kell azonban mind a hét rétegnek meglennie ahhoz, hogy szinergiák érvényesüljenek. Mivel egy klimax társulást hozunk létre, a gyomnövényeknek nem lesz tere kibontakozni, mint a fedettlen talajfelszínnel rendelkező veteményesekben. Ha a talajt rendszeresen megbontják, akkor elveszíti vízmegtartó képességét, erodálódik és termőképtelenné válik. Az ilyen erdőkben a talajfelszín fedett, amit vagy a fák lombja vagy mulcs vagy az évelők, talajtakarók fednek, elkerülhető az erózió, hatékonyabb a tápanyagok körforgása, továbbá a komplex ökoszisztéma így termékenységet épít, élőhelyet kínál, és olyan hasznos mikrobákat vonz magához, amelyek nemcsak táplálják a növényeket, hanem a szénmegkötésben is fontos szerepet játszanak. Tehát a táplálékerdők kulcsfontosságú jellemzője az évelő növények, a gyümölcs- és diófák, a cserjék és a virágok, valamint az önmagukat vető egynyári növények együttese, amelyek évről évre megmaradnak, egyre változatosabb ökoszisztémákat építve és táplálékot termelve.
Ami a szemünk elé tárul
Képzelje el az erdő összes függőleges rétegét, amelyek együtt nőnek: magas fák, kis fák, cserjék, gyógynövények és talajtakarók. Magas, széles lombkoronával rendelkező fák nőnek befelé a szélétől. Ennek megfelelően kisebb fák kandikálnak ki a magas fák alól, hogy elkapják a napsugarakat. A cserjék a fák alól kilépnek a napsütésbe, a legnaposabb szélt pedig a gyógynövények, virágok és talajtakarók borítják. Néha szőlő nő fel a fák mellett, és gombák nőnek a legmagasabb fák alatt az árnyékban. Közelről ez a kép mozgalmasnak tűnhet. Az erdő ezen rétegei egymás mellett helyezkednek el, mindegyik a megfelelő napsugárzás érdekében. Összefonódva élénk, produktív, kevés karbantartást igénylő és viszonylag önfenntartó ökoszisztémát hoznak létre (INT-2).
Amiért hasznosabb egy ilyen kiskerti növénytermesztési stratégia, mint bármely másik:
1. A szintezettségnek köszönhetően jobban kihasználja a teret – több ételt tudunk termelni kisebb helyen.
2. Kevesebb munkát igényel – mivel a táplálékerdő, ha eléri a 3-4 éves kort önfenntartóvá válik.
3. Vegyszermentes ételeket tudunk termelni, mivel a diverzitás miatt sokkal kevesebbet kell permetezni.
4. Pozitívan hat az élővilágra – egy diverz közösség létrehozása segít sok élőlénynek, hogy táplálékot és menedéket találjon a társuláson belül.
5. Az ilyen vegetáció az ökoszisztéma szolgáltatások sokkal szélesebb spektrumát nyújtja, mint az intenzív, egy-két fajra korlátozódó kertészeti kultúrák.
Követendő példák a világból
Első példának, a már említett, mai napig fellelhető legősibb táplálékerdőket mutatjuk be, amelyek Marokkóban a Magas-Atlasz-hegységben, a Tamraght folyó mentén helyezkednek el és összesen 65 hektárt foglalnak magukba (INT-6). A modern kor táplálékerdői előszőr Nagy-Brittaniában, Egyesült Államokban és Hollandiában alakultak ki. Az egyik legrégebbi modern kori táplálékerdő Nagy-Brittaniában, Skóciában található, amelyet Graham és Nancy Bell alapított kb. 25 éve. Ez egy magántulajdonban lévő 0,1 ha-os kert, amiben főként saját ellátásra történő termelés zajlik (INT-7). Hazánkban is találhatók táplálékerdők, mint például a Cargonomia által létesített agrárerdő a XIV. kerületben, ahol a helyi közösség gondozza a kertet, amely egy régi, illegális parkoló helyén lett kialakítva (INT-5). Az Egyesült Államok területén kiemelendő az Atlantában található Aglanta táplálékerdő, amely 7 hektárjával a legnagyobb erdők közé sorolandó az országban (INT-8). Emellett forrásokat lehet találni táplálékerdőkről Dél-Afrikában, Ausztráliában, Mexikóban, és Izraelben.
A felhozott példák között jól látszik, hogy szinte az egész világon elterjedt irányzatról van szó. A példák rendkívül különbözőek és sokszínűek. Területük, környezetük, méretük, a termények felhasználása, tulajdonviszonyuk eltérő lehet. A példák között főleg az úgynevezett urban food forest-ek vagy közösségi táplálékerdők dominálnak, mivel ezekről több információt lehet találni az interneten, hiszen gyakran rendelkeznek weboldallal. Ennél a típusnál fontos megemlíteni, hogy a bemutatott pozitív hatások mellett közösségösszetartó, -építő és identitásnövelő hatása is van. A közösségi kerteken túl számtalan magántulajdonban lévő kiskert létezhet a világban, amiről nehéz tudomást szerezni. Ezek a kertek inspirációként és mintaként szolgálhatnak a hazai kiskerti haszonnövény-termesztésben, azok számára, akiknek fontos környezetük, szeretnek a természetben lenni, szeretik a saját vegyszermentes terményüket fogyasztani, de nincsen feltétlen sok idejük kertjükkel foglalkozni.
További példák:
James Prigioni food forest – New Jersey, USA (https://jamesprigioni.com/)
La Food Forest – Plettenberg-öböl, Dél-Afrika (https://lafoodforest.com/pages/press)
Huerto Tlatelolco – Mexikóváros, Mexikó (http://www.culticiudad.org/huerto-tlatelolco/)
Picasso Food Forest – Parma Olaszország (http://www.fruttortiparma.it/foodforest_en.html)
Ashdod Community Food Forest – Ashdod, Izrael
Forrás:
INT-1 https://www.abc.net.au/gardening/factsheets/food-forest-fundamentals/12726464
INT-2 https://www.tenthacrefarm.com/create-food-forest/
INT-3 https://foodforestsgrow.weebly.com/permaculture–food-forest-roots.html
INT-6 https://www.atlasobscura.com/articles/what-is-permaculture-food-forests
INT-7 https://www.permaculture.co.uk/articles/britains-oldest-forest-garden/
INT-8 https://www.aglanta.org/urban-food-forest-at-browns-mill-1/
