A Diósgyőri Acélművek (DAM) Miskolcon belül helyezkedik el, a 23365/43-as HRSZ alatt, összesen 158,65 hektárnyi területen (1. ábra). A település barnamezős területei közül ez a legnagyobb, és egyben a leginkább funkcióvesztett terület is. Ez az oka annak, hogy ezzel a barnamezővel foglalkozom a cikkemben.
Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a barnamezős területek megújításának, nem véletlenül. Egy elhanyagolt állapotú, részben működő iparterületről beszélünk, melynek megújítása és funkcióváltása számos lehetőséggel kecsegtet.
Barnamezős területekről általánosságban
Barnamezőknek nevezzük azokat a területeket, amelyeket korábban ipari vagy kereskedelmi célokra használtak, és alacsony koncentrációjú veszélyes ipari hulladékkal vagy szennyezéssel voltak terhelve. Mindezek ellenére mégis lehetséges a terület újrahasznosítása, a megtisztítását követően. Vannak olyan esetek is, amikor akkor használják ezt a fogalmat, hogyha felhagyott a terület és nem feltétlenül szennyezett. A barnamezős területek a város ipari körzetében találhatók, vagy régebbi lakónegyedek környékén. A rehabilitációjuknál nagy előny, hogy helytakarékosak, az infrastruktúra már kiépített és számos támogatási forrás is igényelhető ezek helyreállításához.
Diósgyőri Acélművek története
A Millenium kori Magyarország egyik legjelentősebb vállalata, mely több mint 130 éves. 1871-ben indult meg a termelés a Diósgyőri Vasműben, mely állami tulajdon volt. 1880-ban a Magyar Királyi Államvasutak gépgyára irányítása alá helyezték, melynek neve Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélmű lett. Fő profilja, a vasúti sínek voltak. 1882-től fejlesztések következtek be. A Milleniumi évben indult a lövedékgyártás a hadsereg számára. A századfordulón épülő új Erzsébet híd nagy teherbírású lánctagjait, és az Andrássy út alatt épült milleniumi földalatti vasút állomásainak szegecselt acéloszlopait is itt készítették. Országos szakmai műhelyként is működött a gyár.
A világháború alatt a teljes kapacitását a haditermelés tette ki. Az épületek, építmények és a munkástelep házai is téglából épültek, melyet az ott felhúzott Téglagyár látott el alapanyaggal. Az épületek tetőszerkezetei különlegesek. Másik neve a Lenin Kohászati Művek volt, ahol 19.000 ember dolgozott. A kormányzat 1997-ben adta el a Diósgyőri Acélműveket. Privatizálták, jelenleg osztatlan közös tulajdonban van a terület, és több mint 100 tulajdonossal rendelkezik. Az utóbbi három évtizedben halmozottan hátrányos, elhagyatott vidékké vált. Jelenleg néhány cég működik a területen. A régi Csavargyár épületében pedig a Factory Aréna működik, sportolási és szórakozási lehetőségekkel (2. ábra).
Területén megjelenő problémák
Az egyik problémát a már említett rendezetlen tulajdonviszonyok adják, ugyanis bármilyen változtatáshoz, fejlesztéshez minden tulajdonos belegyezése szükséges, ami szinte egy lehetetlen küldetés. A sárgával jelölt rész DAM terület, a szürkések az ISD Power tulajdonában vannak, a fehérrel jelöltek pedig körülbelül 130 tulajdonos között oszlanak meg (3. ábra).
A tulajdoni problémák mellett számos kivetnivaló található a területen, mint például az elhagyatott, leromlott állapotú, omladozó épületek, felhagyott vasúti sínek, zöldfelületek rendezetlensége, gyomosodás, elburjánzott növényzet. Az utak burkolata, és a közvilágítás hiánya is érzékelhető. Az ipari hasznosítás következtében a talaj leromlott állapotú. Néhány épületet lebontottak már, de az egész rész kihasználatlan és funkcióvesztett, azt a pár működő céget kivéve (4. ábra).
Megoldások
Ennek a területnek nagy ipari múltja van az acélgyártás területén, de már nagy része nem működik, így teljes funkcióváltást képzelnék el a helyszínen. Elsősorban a Szinvával való összekapcsolása fontos, melyet a tematikus út létrehozásával alakítanék ki. Az út tesz egy kitérőt az egész DAM területén. Ennek állomásai az iparterületek kialakulását, a DAM történetét, illetve a helyileg védett egyedi épített értékeket és műemlékeket mutatnák be. A terület számos rendezetlen zöldfelülettel rendelkezik, így javaslom ezen zöldfelületek rendezését. Ezek mellett a szabad zöldfelületeket különféle funkciókkal látnám el (5. ábra).
A Kiss Ernő utca felőli bejárat mellett egy rekreációs parkot terveznék. A terület környezetében nincsen közösségi tér, így ennek kialakítását szerettem volna megvalósítani, hogy ellássa a környező területek rekreációs igényeit. A rekreációs parkot pihenőfunkciókkal látnám el, dísznövények kiültetését javaslom, honos fák telepítését ajánlom. Egy ösvényt is terveznék, közvilágítással, a tematikus út táblával és napsátorokkal. Pihenőháló is helyet kapott a parkban. Az egyik üres épületbe koncertterem és múzeum kapna helyet. A múzeum bemutatná az acélgyártás folyamatát, és a régi gépek kiállítása is helyet kapna. A meglévő Factory Aréna bővítését szeretném véghezvinni, egy extrém sportpark keretein belül, ahol tudnak gyakorolni az odalátogatók. E melletti zöldfelületen egy további parkot, illetve nézőteret hoznék létre, mely az extrém sportparkra néz.
Már jelenleg is vannak olyan épületek, melyeket graffiti borít, így kijelöltem egy olyan épületet, mely nem rendelkezik védettséggel és így azt használhatnák a graffitizők, mely jól illene az iparterület megújult hangulatához. Falmászó helyeket létesítenék, mely az extrém sportolóknak és a látogatóknak is új élményekkel szolgálna. Egy másik kihasználatlan zöldfelületen autós mozit alakítanék ki, ahol a vászon az egyik épület oldalára lenne kihelyezhető. A fennmaradó területeket fásítanám, illetve növénykiültetésekkel látnám el, hogy a terület rendezett és természetes hatást keltsen. A felhagyott vasúti síneken pedig igény szerint kisvasutat indítanék el, mellyel be lehetne járni a területet.
Összegzés
A kutatásom és a leírtak alapján, látható, hogy mekkora részt tölt be a város történelmében a DAM, és milyen nagy megoldatlan lehetőség ez. Kár lenne egy ekkora múlttal rendelkező és ilyen történelmi emlékeket őrző területet hagyni kárba veszni, miközben ennyi lehetőség tárul fel benne. Nem tudhatjuk előre, hogy mi lesz a sorsa, de reméljük a legjobbakat. Virágozz fel Acélművek!
Készítette: Phamné Szopkó Fanni
A cikk Phamné Szopkó Fanni: Vízfolyások mentén megújuló barnamezők Miskolcon, MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLETTUDOMÁNYI EGYETEM, Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet, Budapest, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszékén készült diplomamunkája alapján született.