Zocalo: a mexikói városok közösségi életének, zöldfelület-rendszerének központja

2020. február 20. 04:36

Agrofórum Online

zöldöv város Mexikó Mexikóváros Zocalo központ főtér zöldfelület-rendszer világörökség

Mi az a Zocalo? Hogyan néz ki, hogyan alakult ki a mexikói városok szíve, zöldfelület-rendszerének központja? A gyarmati korban általában hasonló módon jelölték ki, hozták létre a városokban a főteret, az épített örökségnek köszönhetően ma több mexikói város történelmi magja az UNESCO Világörökség listáján szerepel

A mexikói épített örökséget, a városokat, településeket az indián kultúra és az európai hatások egyaránt formálták, alakították. A városok képe nagyon erősen mutatja a kolonizációs hatásokat, sok város meg tudta őrizni a spanyol gyarmati városok létrehozásakor kialakult egységes stílusú belvárost. Ennek köszönhetően több mexikói város történelmi magja az UNESCO Világörökség listáján szerepel többek között Mexikóváros központja, Puebla, Oaxaca stb. (INT-1). A gyarmati korban általában hasonló módon jelölték ki, hozták létre a városokban a főteret. Mi az a ZOCALO (Zókalo)? Általában ezzel a szóval említik a mexikói városok közösségi életének, zöldfelület-rendszerének központját, a város főterét. Valószínűleg a „zoccolo” olasz szóból ered, ami talapzatot jelent. Mexikóváros főterén (1. kép) a 19. században egy talapzatot építettek, hogy emlékművet állítsanak a mexikói függetlenség emlékére. Az emlékmű sosem készült el, de a teret elkezdték „Zócalo”-nak hívni (INT-2), ahogy sok más mexikói város főterét is mára ezen a néven emlegetik.

A zocalo volt mindig is a városok szíve, itt tartották a vásárokat, itt ünnepeltek, gyászoltak az emberek, itt emlékeztek meg a spanyol uralkodók beiktatásáról, temetéséről, gyakran itt tartották a nyilvános kivégzéseket vagy katonai sorozásokat.

1. kép: A leghíresebb zocalo, Mexikóvárosi főtér a katedrálissal (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

A városi főterek Mexikóban általában hasonló szerkezetűek, ami II. Fülöp király rendeletének köszönhető. 1573-ban a király rendeletet bocsátott ki a spanyol gyarmatok várostervezéséről. A koloniális városokat szabályos rácshálós szerkezettel építették ki, középen téglalap alakú főtérrel. A térnek általában a keleti oldalán építették meg a templomot, a kormányzói palota általában szemközt épült. A főteret árkádos épületek vették körül, amely a kereskedelmi célokat így tudta a legjobban kielégíteni (5. kép). A főteret egy háztömbnyi területen alakították ki.

A leghíresebb természetesen a főváros főtere (hivatalos nevén a Plaza de Constitucion/Alkotmány tere), amelyet az azték város, Tenochtitlan szakrális központjának romjain hoztak létre 1524-ben. Itt volt a piramis az aztékok legfontosabb isteneinek (Huitzilopochtli a háború istene és Tlaloc az esőisten) szentélyeivel – ez volt a Templo Mayor, amiről később el is feledkezett a társadalom. A spanyolok a piramist lerombolták és köveiből egy kápolnát, majd annak helyén a katedrálist építették fel. A Zócalo északkeleti sarkánál csatornázási munkálatok közben fedezték fel az azték piramis maradványait 1913-ban, és ma a romok szabadtéri múzeumként az utca szintjéről megtekinthetők. A főteret határolják a legfontosabb középületek: a Katedrális, a vele összeépített Sagrario Metropolitano (Városi kápolna), a Palacio Nacional (Elnöki palota) és a Városháza (Departamento de Distrito Federal). A mexikóvárosi zócalo a történelem során számtalanszor átalakult és csak 1956-ban nyerte el mai képét, a tér tulajdonképpen egy hatalmas, 4 hektáros kövezett terület közepén mindössze egy hatalmas zászlórúddal (Viczenik 1985).

Ha alkalmunk van meglátogatni több mexikói várost, hasonló szerkezetű főtereket látunk. A város szívében, a legfontosabb templom vagy katedrális mellett, a legjelentősebb középületekkel határolva, gyakran árkádsoros épületekkel veszik körül a zócalo-t. A főtér képét általában hatalmas, karakteres fák uralják, a középpontban gyakran zenepavilon áll. Szívesen alkalmaznak formára nyírt cserjéket és fákat is. A városokban gyakoriak a betelepített díszfák, például a „Laurel of India”- Ficus microcarpa – kislevelű fikusz, amely parkokban, utcákon nagyon gyakori, és formára is nyírják.

A fák alatt változóan találhatunk intenzív kiültetéseket, vagy extenzíven fenntartott ágyásokat, amelyeket gyakran alacsony ráccsal határolnak a gyalogos zónáktól.

2. kép: Puebla főtere, amelyet a környezetből kiemelkedően – mintha talapzaton lenne – alakítottak ki (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

3. kép: Újabb részlet Puebla főteréről, a sajátos hangulatot árasztó kislevelű fikusz fákkal és a díszes aljnövényzettel, amelyben a mikulásvirág piros színe dominál (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

Nagyon szép példa Puebla főtere (2. és 3. kép), amely része a Világörökségként is elismert történelmi belvárosnak (INT-3). A várost a semmiből hozták létre spanyol katonák 1531-ben Puebla de los Ángeles (Angyalok városa) néven 100 kilométerre a mai Mexikóvárostól, szabályos négyzetes alaprajzi elrendezést követve. A város fejlődését stratégiai elhelyezkedésének köszönhette, hiszen Veracruz kikőtőjét és Mexikóvárost összekötő útvonal mellett helyezkedik el.

Itt tegyünk említést egy kedvelt dísznövényről, amelyet köztereken előszeretettel alkalmaznak Mexikóban és mi is ismerünk, bár csak szobanövényként: a mikulásvirág. A mikulásvirág Mexikóból származik, az indiánok a cuetlaxochitl („bőrhöz hasonlóan kemény levelű virág”) nevet adták neki, a spanyol hódítók pedig „nochebuena” – azaz „szentséges éj” – nek nevezték, mert decemberben virágzott. Számunkra ma már egyértelműen a karácsonyhoz kötődik, de az aztékok számára a harcokban elesettek újjászületett életét jelképezte (INT-4). Mi fagyérzékenysége miatt csak lágyszárú szobanövényként ismerjük, de Mexikóban cserjévé, kis fává is fejlődhet (4. kép).

4. kép: Mikulásvirág cserje (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

5. kép: San Cristobal de las Casas főterét szegélyező árkádsoros épület (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

6. kép: Taxco főtere a formára nyírt fákkal (laurel of India, kislevelű fikusz) (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

Mexikó gyarmati korból származó városai általában hasonló mértani szerkezetű utcarendszerrel rendelkeznek, kivételt képeznek az olyan városok, ahol a földrajzi adottságok nem engedték ezt a szabályos rendszert kialakítani, így kacskaringós, szabálytalan utcákkal rendelkezik például Taxco bányászvárosa, amelyet hegyoldalakra felfutó, fehér házak sokasága alkot. Taxco városa ezüstbányáinak köszönhette fejlődését, a gyönyörű, festői város sajátos elhelyezkedésének és településképének köszönhetően az UNESCO Világörökség listáján van. Ha már Taxco szóba került, ne felejtsük megemlíteni a meredek utcák egy másik következményét: a világon talán egy városban sincs annyi Volkswagen bogár mint itt, hiszen ez a kisautó kiválóan alkalmas a szűk, meredek utcák legyűrésére (7. kép).

7. kép: Taxco, az ezüstváros meredek, girbe-gurba utcái, amelyek főleg VW bogárral győzhetők le (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

8. kép: Taxco, az ezüstváros, hegyoldalban elterülő képe (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

A cikket Mexikó legidősebb és leghatalmasabb fájával szeretném zárni (9-10. kép). Az Árbol del Tule/ Tule fája Santa Maria Del Tule városközpontjában egyházi birtokon egy templom szomszédságában áll. A fa Taxodium mucronatum – mexikói mocsárciprus, vagy montezuma ciprus vagy ahogy az aztékok nevezték, Ahuehuete – a vizek „öreg ura”. A mexikói mocsárciprus Taxodiaceae / mocsárciprusfélék családjába tartozik az óriási mamutfenyőhöz hasonlóan, amelyek mérsékelt égövön a legnagyobb kort és a leghatalmasabb méreteket elérő fajok közé tartoznak. Az Árbol del Tule törzse körülbelül 37 m kerületű, magassága 42 m, fás köbtartalma 817 m³. Sokáig azt gondolták, hogy többszörös törzsű fáról van szó, de genetikai tesztekből kiderült, hogy egyetlen fa. Életkorát tudományos becslések alapján kb. 1433-1600 évre teszik, a helyi legendák viszont arról mesélnek, hogy egy helyi pap, Pechocha 1400 évvel ezelőtt ültette (INT-5), (INT-6).

9. kép: Mexikó legidősebb és leghatalmasabb fája, az Árbol del Tule/ Tule fája Santa Maria Del Tule városközpontjában egy templom kertjében áll. (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)