A Föld népességének növekedésével egyre intenzívebbé válik a mezőgazdasági termelés. A növekvő igényeket kiszolgáló növénytermesztés a gazdasági nyomás hatására átalakult, a vetésforgó lecsökkent, sok helyen monokultúrás művelési mód alakult ki.
Vélhetőleg ennek következményeként is a mezőgazdasági kártevő rovarok elszaporodtak, a növénykórokozók elterjedése felgyorsult, gyakoribbá váltak a jelentős terméskiesést okozó járványok. A problémák felerősödése maga után vonta az egyre növekvő volumenű kémiai védekezést. A természet válaszreakciójaként megjelentek a kemikáliákra toleráns és rezisztens gyomnövények, kártevők és kórokozók.
Egyes növénykórokozó gombák toxintermelése súlyos egészségügyi problémákat vet fel, ugyanis a termelt mérgek egy része az élelmiszerek feldolgozása során sem bomlik el, és bekerülhet az a lapvető élelmiszerekbe, illetve a haszonállatok takarmányába is. A növekvő peszticid-felhasználásnak azonban káros mellékhatásai is vannak. A talajba kerülve szegényítik annak mikroflóráját, elpusztítva az életközösség azon tagjait is, amelyek a haszonnövények fejlődése szempontjából fontosak.
Éppen ezért a fenntartható mezőgazdasági termelés a vegyszerek felhasználásának fokozását nem teszi lehetővé, így környezetvédelmi, gazdasági és toxikológiai szempontból egyaránt cél a peszticidek használatának csökkentése és más, alternatív, környezetbarát, ám hatásos megoldások keresése. A mezőgazdaságban a legnagyobb károkat a rovarok mellett kétségtelenül a növénykórokozó gombák okozzák. A növényi betegségek több mint 60%-a gombák fertőzésére vezethetők vissza.
Napjainkban a gombás betegségek elleni védekezés legelterjedtebb módja a kémiai növényvédelem. A növényvédő szerek nagy része egy ponton ható, azaz a kórokozó életfolyamatainak egy adott funkcióját képes gátolni, és ezért a szelekciós nyomás gyorsan rezisztens patogén törzseket választ ki, melyekkel szemben a továbbiakban a kemikáliák alkalmazása hatástalan marad (pl. a strobilurin-származékok). Ezért a peszticidek alkalmazása mellett egyre fontosabbá válik a biológiai védekezés, mely nem környezetet szennyező, valamint hatása sokkal tartósabb, mivel nem egy ponton ható. Ide tartozik többek között a kórokozókkal szemben ellenálló növények nemesítése, természetes ellenségekkel történő védekezés, az antagonista és hiperparazita (parazitán élősködő) szervezetek felhasználása.
Utóbbiak a természetben előforduló tápanyagverseny, mikroszervezetek által termelt gátló anyagok, antibiotikumok, sejtfalbontó enzimek kiválasztása révén képesek gátló hatást kifejteni. A biológiai védekezés jelentős részét képezi az antagonista hatású talajlakó baktériumok keresése és felhasználása.
2012-ben nemzetközi felmérést végeztek, melynek alapján a növénypatogén gombák gazdasági fontossága között felállítottak egy rangsort. A lista alapján világszerte jelentős problémát okoznak a Fusarium fajok, melyek toxintermelésük miatt központi kérdéssé váltak a növénytermesztésben. Ezen patogén gombafajok közös tulajdonsága, hogy a talajból, vagy a talajba forgatott növényi hulladékból „támadnak”, a termőföldbe kerülve, onnan gyakorlatilag kiirthatatlanok, monokultúrában és ültetvényeken állományuk gyorsan felszaporodik.
Antibiotikus hatású antifungális hatású anyagokat számos talajlakó baktériumtörzs termel (pl. Bacillus, Pseudomonas, Streptomyces), amelyek alkalmasak gombák vagy fonálférgek gátlására és elpusztítására. Több talajlakó baktériumfaj által termelt enzim képes baktériumok, penészgombák, élesztőgombák sejtfalát feloldani. Ezen felül más gátlási módok is ismertek, bizonyos baktériumok képesek a növénypatogén gombák szaporodását (spóraképzést) gátolni.
A fungisztatikus hatású talajoltó készítmények fajösszetétele úgy van kiválasztva, hogy a talajt kolonizáló baktériumok a növénypatogén kórokozók (és kártevők) széles spektrumával szemben hatékonyan óvják a haszonnövényeket. Kombinált talajoltási technológia alkalmazása esetén növénynövekedés-serkentő fajokkal együtt is kijuttathatóak, és ezáltal nemcsak a peszticidek, hanem a műtrágyák használata is visszaszorítható, tovább erősítve a fenntartható mezőgazdasági termelés irányelvét.
