A növények a rezet ion-, vagy kelát formában, komplex alakban veszik fel. A talajban a réz zömmel az adszorpciós felületekhez kötve, kétértékű formában található meg, igen kis koncentrációban. Mozgékonysága a talajban ugyancsak csekély. Egyes humuszformák erősen kötik a rezet, így a rézhiány a szervesanyagban gazdag talajokon éppúgy előfordul, mint a gyengébb képességű talajainkon. A réz más kationokkal (Fe, Mn, Zn) antagonisztikus viszonyban van, talajból történő felvételét ez is erősen gátolja, gátolhatja.
A talajok természetes úton, az alapkőzet mállása révén, rézzel többé-kevésbé ellátottak. Magyarország talajainak a művelt rétegében kevés (5,4 mg/kg), de általában elegendő réz található a növények szükségletének kielégítéséhez. A hagyományosan szőlőtermő vidékeken könnyű ennél sokkal nagyobb réztartalmat mérni a talajokban, miután a peronoszpóra elleni védekezések régebben csak rézzel történtek, de a réz manapság is felhasznált kontakt anyag egyes kezeléseknél.
A réz, miután jól kötődik a szerves anyaghoz, így mezőgazdasági kijuttatás következtében a talaj felső, néhány tíz centiméteres rétegében halmozódik fel. Mélyebbre is kerülhet, ha elsavanyodik a talaj vagy mély talajművelést végeznek. A hazai szőlőültetvények talajában is megfigyelhető a megnövekedett réztartalom, de az nem éri el a nyugat-európai szintet, legfeljebb 1 nagyságrenddel több, mint a természetes háttértartalom. Az értékek a maximumot figyelembe véve is határérték alattiak.
A talajainkat érő erózió, így a szél- és vízerózió elmozdítja a feltalaj bizonyos részeit az ott megkötött rézzel együtt, így a réz más területeken is szennyezőként jelentkezik. Akár a felszíni vagy a felszín alatti vizekbe is kerülhet, ezzel pedig az emberre is hatással lesz. A megnövekedett réztartalmú ivóvíz elfogyasztása csecsemők májkárosodását válthatja ki.
A magyar szabályozás szerint a rézre vonatkozó szennyezettségi határérték felszín alatti vízben 200 µg/l. A réz persze nemcsak az ivóvízben, de még a borban is megjelenik. Erre az italunkra is létezik határértékünk, amely 1000 µg/l. Szakirodalmi adatok alapján a hazai borok réztartalmában nagy szórás tapasztalható, a 20-640 µg/l közötti értékekkel azonban nem lépik át a határértéket a vizsgált tételek.
Amennyiben a talajban megnövekszik a réztartalom, akkor a növények szervezetében is megfigyelhető a réz feldúsulása. Erősen szennyezett talajon akár fitotoxicitást is tapasztalhatunk. Ez a jelenség ott karakteresebb, ahol a talaj kémhatása savanyú és kicsi a kationcserélő kapacitása. A toxikus szint 6-nál kisebb kémhatású, homokos talajon 25 mg/kg, agyagos talajon 100 mg/kg. Karbonátos talajon általában nincs fitotoxikusság, hiszen ott a réz kicsapódik hidroxid- és karbonátformában.
A rézszennyezés nemcsak a növényvilágot érinti, hanem az állatokat és mikroorganizmusokat is. A rézzel szennyezett gyep talajában a földigiliszta testsúlya csökken, mortalitása megnő. A giliszták laborkísérletben igazolt módon, választási lehetőség esetén a szennyezett talajban kevesebb időt töltenek. A mikroorganizmusokra gyakorolt hatás már nem ilyen egyértelmű. Egyes megfigyelések szerint a mikroorganizmusok aktivitása csökken a talaj növekvő réztartalma következtében, mások szerint nincsen szoros összefüggés a réztartalom és a mikroorganizmusok hosszú távú aktivitása között.
Forrás:
https://www.agrarunio.hu/hirek/2130-a-rez-mint-esszencialis-mikroelem
