A mangán gyakori elem, a foszforhoz és a fluorhoz hasonló mennyiségben fordul elő a természetben. A vas és a titán után a harmadik leggyakoribb átmeneti fém.
Humán egészségügy:
Az emberi szervezet számára szintén nélkülözhetetlen ásványi anyag. Számos folyamat szabályozásában vesz részt és több enzim megfelelő működéséhez szükséges jelenléte. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) által meghatározott ajánlott beviteli érték 2,0 mg naponta. Biztonságos napi legfelső beviteli mennyiséget az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) nem határozott meg, azonban az amerikai testvérhivatal (IOM) 11,0 mg, míg az angol (EVM) 4,0 mg/nap maximális dózist határozott meg. Az EFSA jelentése szerint újszülötteknél az átlagos igény 0,02-0,5 mg/nap között változhat. Gyermekeknél (1-3 éves kor között) napi 0,5 mg számít megfelelő értéknek, ami serdülő szervezetben napi 3,0 mg-ra emelkedik. Az étkezéssel bevitt mangánbevitel becsült értéke felnőtteknél 2-6 mg/nap között változhat, átlagosan 3 mg/nap európai lakosoknál. Terhes nőknél és szoptatós anyáknál az ajánlott érték megegyezik az átlagos felnőtt igényével.
A leggazdagabb mangánforrások a mandula és a diófélék, továbbá a hántolatlan gabona. A finomított liszt és fehérkenyér 19. századi megjelenése óta a mangánhiány is gyakoribb. Jelentős a zsíros halak, nyers olajos zöldségek mangántartalma is. A mangánhiány tényleges népességi gyakoriságáról viszont pontos adatokkal ma sem rendelkezünk.
Növény:
Ez a nyomelem igen figyelemreméltó, mind teljesítményét, mind működését tekintve. A többi elemmel ellentétben, amint a feltételek optimálissá válnak a növény fejlődéséhez és minden rendben halad, a mangán hátráltatni kezdi a növekedési folyamatot. Jó vízelvezetésű, levegős talajon, amikor minden körülmény megfelel a növekedéshez, és amikor a növénynek leginkább szüksége lenne mangánra, az ideiglenesen egy kevésbé felvehető alakot ölt. Érdemes megfontolni a talajvizsgálatot, felmérni a mangánhiány előfordulásának valószínűségét, és beavatkozni, ha szükséges, például lombtrágyázással, ezzel biztosítva a növények mangánszükségletét a kritikus időszak alatt.
A növény energiaforgalmában és a nitrogén hasznosításában játszik fontos szerepet, illetve befolyásolja az auxin növekedési hormon szintjét. Enzimaktivátorként működik a növények anyagcsere-folyamataiban. Alapvető szerepet játszik a fehérjeszintézisben, a fotoszintézisben és a citromsavciklusban. Azokban az életfolyamatokban, amelyekben fehérjék, szőlőcukor és ezek előállításához szükséges energia képződik. A víz fény hatására történő bomlásának egyirányúságát biztosítja a fotoszintézisben.
Talaj:
A mangán II, III és IV vegyértékű ion formában, mangánoxidokban, szilikátokban és karbonátokban fordul elő a talajban. Léteznek szerves mangánkomplexek, ezek az oxidokkal együtt képezik a legnagyobb mangántartalékot. A mangánoxid a felvehető kétértékű mangánionnal (Mn2+) pH függő egyensúlyban van, savanyodás esetén nő a mangán koncentrációja. Savanyú talajokon a pH 1 egységgel történő csökkenése 100-szoros mangánkoncentráció növekedést okoz, itt léphet fel mangántoxicitás. A mangánt a növények Mn2+ – mangán (II) ion, vagy szerves komplex formájában veszik fel. A növények mangánkoncentrációja 20 és 500 mg/kg szárazanyagértékek között változik.
A talaj mangánnal való feltöltése hasztalan, mivel épp a talaj és a környezeti feltételek szabályozzák annak felvehetőségét. Ennél fogva javasolt lombtrágyázást alkalmazni, minél többszöri, kis adagokra osztva a tápanyagot.
Forrás:
https://www.borealis-lat.com/hu/hu/nutrients/manganese-(mn)-10
