Kedves Olvasónk! A szerves trágyákról és használatukról készült cikksorozatunk végén szeretnénk azokra a kérdésekre választ adni, amit eljuttattak a szerkesztőségünkbe, azokra, amiket a zöldségtermesztési tanácskozások és beszélgetések alkalmával gyakran feltesznek, felvetésként elhangzanak.
Meddig tartják meg a szerves trágyák kedvező szerkezetjavító és tápanyag-szolgáltató képességüket?
Nagyon fontos tudni, hogy a szerves trágyák idővel elvesztik hatásukat. A földdé érett szerves trágya legfeljebb 3-4 évig fejti ki kedvező hatását, ezt követően ásványosodik (mineralizálódik), elbomlik, szerkezet javító hatása is elmúlik (1. táblázat). Laza talajon, nedves évjáratokban általában 2-3 évig, kötöttebb talajon, száraz évjáratok esetén három, csapadékosabb években négy évig lehet hatásával számolni.
Talaj | 1 | 2 | 3 | 4 |
| a talajba munkálástól eltelt idő években | ||||
| Kötött talaj | 40 | 30 | 20 | 10 |
| Vályogtalaj | 50 | 30 | 15 | 5 |
| Homoktalaj | 60 | 30 | 10 | – |
Mely zöldségfajok hálálják meg leginkább a szervestrágyázást?
Ilyen szempontból a zöldségféléket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani: szerves trágyát igénylőkre és szerves trágyát nem igénylőkre (pontosabban nem feltétlenül igénylőkre). Ez utóbbiak esetében néhány növénynél nem csak arról van szó, hogy felesleges számukra a szerves trágya, az is előfordulhat, hogy bizonyos esetekben kifejezetten káros hatást válthat ki (pl.: rosszabb tárolhatóság, elhúzódó fejképzés, stb.).
Az első csoporthoz, a szerves trágyát igénylőkhöz tartoznak azok a fajok, amelyek csak kiváló szerkezetű talajon képesek jövedelmező mennyiségű és minőségű termést produkálni. Ilyenek:
- Solanaceae (burgonyafélék) családjához tartozó fajok: paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya;
- Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozók: fejes és kelkáposzta, karfiol, brokkoli, kelbimbó, karalábé, kínai kel;
- Cucurbitaceae (tökvirágúak vagy kabakosok): uborka, dinnye, spárgatök, sütőtök, cukkini, patisszon.
- Ide soroljuk még a csemegekukoricát és a zellert is, amelyek lényegesen jobban teremnek szerves trágyával javított talajon.
A többi gyökérzöldségféle (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla, retek), a levélzöldségfélék (fejes saláta, spenót, endívia saláta, stb.), hagymafélék (vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma), a pillangósok (bab, borsó) esetében nem szoktunk, csak kivételesen rossz szerkezetű talaj esetében szerves trágyázni.
Mennyi szerves trágyát célszerű kijuttatni és milyen célból?
A szervestrágyázás esetében egységnek a 30 t/ha mennyiséget (3 kg/m2) tekintjük, ennél kisebb adagot nem érdemes zöldségféléknek adni. Szabadföldi körülmények között 60 t/ha-t, azaz a 6 kg/m2-t tartunk megfelelő adagnak, ami nem jelenti azt, hogy ennél több trágya károsan hatna. Hajtatásban ennek kétszeresét-háromszorosát, azaz 10-20 kg/m2 mennyiség a javasolt mennyiség.
Homok és kötött talaj esetében is kedvező a szerkezetjavító hatása?
Homok talajok esetében a szerves trágya javítja a gyökér közeg víz- és tápanyag megtartó képességet, ezért primőr termesztésben, ahol a gyorsabb talaj melegedés miatt elsősorban homokot választunk, nélkülözhetetlen az eredményes gazdálkodáshoz. Kötöttebb talajokon (pl.: vályog) a levegőzöttséget javítja, ezzel fokozza a gyökér tevékenységet, elősegíti a tápanyagok hasznosulását, kedvezőbb feltételeket teremt a talajműveléshez.
Jár-e veszéllyel a szervestrágyázás a növényre, és ha igen, milyennel?
A szervestrágyázás a zöldségfélékre nézve általában semmi veszéllyel nem jár. De! Az éretlen istállótrágyából elpárolgó ammónia, főleg zárt térben a levelek és a hajszálgyökerek perzselődését okozhatja. Ezért fontos az érett trágyák alkalmazása.
Másik gondot az istállóknál, tyúkólaknál használatos fertőtlenítők, mindenek előtt a klórtartalmúak jelenthetik. Kevés klórt elviselnek a növények, több műtrágyában is található klór, de vele szembeni érzékenységük változó. A zöldségféléket klór érzékenységük alapján négy csoportba szokás sorolni:
- nagyon klórérzékenyek: uborka, dinnye-félék, paprika, vöröshagyma, bab, burgonya.
- kismértékben klórérzékenyek: paradicsom, borsó, káposzta, saláta,
- klór-toleránsak: sárgarépa, fokhagyma, póréhagyma, cékla, cikória és
- klórt kedvelők (igénylők): zeller, spárga, mángold.
Mikor célszerű kijuttatni a szerves trágyát?
A szerves trágyákat legjobb ősszel, műtrágyákkal együtt, a talajforgatás idején (szántás, ásás) a talajba dolgozni. Ha az őszi munkálatok során a trágyakijuttatás elmaradt, a később ültetésre kerülő zöldségfélék esetében még kora tavasszal pótolható, de (!) ilyenkor már csak érett trágya használata javasolt. Fejtrágyaként, sorok közé (pl.: uborka) talajtakarás céljából földdé érett, tőzegszerű szerves trágya adható.
Felvetődik a kérdés: a növényre gyakorolt hatásában, miben hasonló és miben különbözik egymástól a szerves és a műtrágya? Helyettesíti-e a szerves trágyát a műtrágya?
A korszerű műtrágya ipar tömegével gyártja azokat a szilárd és folyékony halmazállapotú termékeket, amelyek valamennyi növényi tápanyagot, mint a szerves trágyák is tartalmaznak. Sőt a gyártás során sokkal pontosabban, az egyes növényfajok igényéhez igazítva tudják azok összetételét, az egyes tápelemek arányát szabályozni, mint ahogy azok természetes formában, a szerves trágyákban találhatók.
További nagy előnyük, hogy könnyebben kezelhetők, azaz tárolhatók, szállíthatók. Kijuttatásuk is egyszerűbb, olcsóbb, adagolásuk is lényegesen pontosabban lehetséges, mint az állati eredetű trágyáknak. Vagyis abban hasonlítanak, hogy a növényi tápanyagokat mind a kettő tartalmazza, talán még ilyen szempontból a komplex műtrágyák és műtrágya keverékek összetétele kedvezőbb is.
A szerves trágyák igen, de a műtrágyák a talaj szerkezetére nem képesek kedvező hatást gyakorolni. A szerkezetre gyakorolt hatás a jobb víz- és levegő gazdálkodásban nyilvánul meg, de kedvezően hat a talaj hőháztartására is – mind emellett a bomlása során jelentős mennyiségű tápanyag is felszabadul.
Zárt rendszerekben (fóliasátrakban és üvegházakban) különös szerepük van a bomló humuszanyagoknak, mivel a növények által felhasznált szén-dioxidot is pótolják (széndioxid trágyázás). Újabban gyakran szó esik a talajélet mesterséges – baktériumokkal történő – pótlásáról, fokozásáról, amire a műtrágyák alkalmatlanok, ugyanakkor a szerves anyagok rendelkeznek ilyen mikroorganizmusokkal.
Minél rosszabb egy talajszerkezet (víz- és tápanyag megtartó képesség, levegőzöttség) annál hatékonyabb a szerves trágyák alkalmazása!
