A tavaszi talajvizsgálat elvégzése rendkívül fontos minden gazdálkodó számára. Annak elmaradása könnyen vezethet nem megfelelő tápanyag-utánpótláshoz, aminek következménye lehet a jelentős terméskiesés is.
Köztudott, hogy a legtöbb haszonnövény számára a nitrogén, a foszfor és a kálium (NPK) a legfontosabb elemek. Ezeken kívül jelentős és mérhető elemek még:
- Ammónia (NH3),
- Cink (Zn),
- Klór (Cl),
- Magnézium (Mg),
- Mangán (Mn),
- Molibdén (Mo),
- Réz (Cu),
- Szulfát (SO42-),
- Vas (Fe).
A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás lényege, hogy a trágyákat, illetve termésnövelő anyagokat megfelelő időben és mennyiségben kell kijuttatni. Mindezt úgy, hogy a növények a lehető legjobban hasznosítani tudják. A helyes adag és időpont megválasztásával elkerülhető a gazdálkodás során bekövetkező tápanyagveszteség és a környezeti elemek (főként a vizek) terhelése.
A talajvizsgálat során a leggyakrabban előforduló tápanyaghiány-típusokat figyelhetjük meg:
- Nitrogénhiány: leginkább az idősebb leveleken megjelenő vöröses színárnyalatok mindig a növény világosabb zöld vagy sárga színével járnak együtt.
- Foszforhiány: a levélcsúcs a gabonában nem merev és egyenes tartású, hanem kissé visszahajlik. Leggyakrabban az idősebb leveleken jelentkezik. A foszfor hiánya csökkenti a gabonafélék sütőipari minőségét, gátolja a keményítő beépülését a szemekbe.
- Káliumhiány: az idősebb, alsó leveleken a levelek csúcsától induló sárgulással kezdődik, majd elszáradnak a levélerek közötti szövetek.
- Vízhiány: mértékétől függően jelentősen csökkentheti a szántóföldi növényállomány szervesanyag-termelését, sőt a növény pusztulását is okozhatja.
- Nem megfelelő talaj pH: az érték szélsőséges irányokba – savas vagy lúgos – történő elmozdulása közvetlen és közvetett módon, de mindenképpen károsan befolyásolja a növények fejlődését.
A vetés előtti az egyik legfontosabb tennivaló a nitrogén-, foszfor-, káliumteszt elvégzése. Azokon a területeken érdemes a talajmintavevő használata, ahol az előző évekről nitrogén maradvánnyal lehet számolni (például a vízlevezető összefolyásoknál), illetve ahol a téli csapadék, esőzés nem mosta ki az őszi trágyát. Vagy épp ellenkezőleg, ahol biztosan lemosta a tápanyagokat a termő területről. A talajmintákat legalább 30-60 centiméterről kell venni. A késő tavaszi teszteket vízállásos, illetve bő csapadékos területeken végzik, amikor elegendő 20-25 cm mélységből talajmintát venni.
Forrás:
