A közelmúltban újabb komoly lehetőség nyílt meg az ökológiai gazdálkodás hazai elterjedésében, hiszen 2021. október 25. és november 25. között adhatók be az új ÖKO pályázatok. Azok a gazdálkodók, akik komolyan veszik a természeti környezetünk védelmét, a biológiai sokféleség fontosságát, most jelentős pénzügyi támogatásra is számíthatnak. Az ÖKO VP támogatási program lehetőségeiről és a biodiverzitás megóvásáról az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) vezető szaktanácsadójával, Allacherné Szépkuthy Katalinnal beszélgettem.
Mekkora jelentősége van egy ilyen támogatásnak abból a szempontból, hogy a hazai mezőgazdaság fenntarthatóbbá váljon, hogy a biodiverzitás védelme megvalósuljon?
Az ÖKO VP támogatási programba belépő gazdálkodóknak át kell térniük az ökológiai művelésre, és a támogatási időszak utolsó napjáig az ellenőrzési rendszerben is kell maradniuk. De a reményünk és célunk az, hogy ne csak a támogatási ciklus végéig, tehát 2024. december 31-ig, hanem azon túl, a jövőben is ökológiai termelést folytassanak ezeken a területeken. Bízunk abban is, hogy az idei év végén lejáró, előző támogatási ciklusban belépő gazdálkodók is folytatják az ökológiai gazdálkodást. A területnagysággal arányos támogatás fontos ösztönző, de legalább ilyen lényegesnek gondoljuk a termékpályák és a piac szerepét. Kiemelt jelentősége van annak, hogy az adott gazdaságban megtermelt áru vevőkre találjon, és a gazdaság bevétele stabil legyen. Mivel az ökológiai termékek piaca dinamikusan bővül, így a lehetőség a sikeres átállásra ebből a szempontból is jónak mondható.
Ha a támogatási összegeket vesszük figyelembe, nagyjából mire számíthatnak az ökológiai gazdálkodás rendszerébe belépő termelők?
A gyümölcsültetvények átállási időszakában az almatermésűek 1840 euró/ha, a szőlőültetvények 1132 euró/ha, egyéb ültetvények 1762 euró/ha, a zöldségfélék 1097 euró/ha támogatást kapnak, míg az átállt időszakban, amikor ezen termékeknél már érvényesíthető a bio tanúsítvány és az ezzel járó prémium ár, a támogatási összeg almatermésűek esetében 1136 euró/ha, a szőlőültetvényeknél 1097 euró/ha, egyéb ültetvények esetén 967 Euro/ha, a zöldségféléknél 664 euró/ha. Mindez a területalapú támogatáson felül. Az állattenyésztők az öko állattartásra történő átállásért nem kapnak támogatást, mivel azonban öko állattartás esetén a saját takarmánybázis megléte feltétel, ezért a szántó és a gyepterületek támogatásán keresztül érvényesül az ösztönző hatás. A támogatás gyepek esetében az átállási és fenntartás időszakban is 204 euró/ha, a szántóföldek esetében pedig 458 euró/ha-ról, majd 349 euró/ha-ról van szó.
Beszélgetésünk középpontjában a biológiai sokféleség, és annak védelme áll. A hazai agrártájak milyen állapotban vannak, ha a biodiverzitás tekintetében vizsgáljuk az országot?
Az Agrárminisztérium honlapján már elérhetőek a Vidékfejlesztési Programok 2014-2020-as időszakra vonatkozó értékelési jelentései. Köztük a környezeti problémák és a klímaváltozás hatásainak kezelését célzó beavatkozások, valamint a biodiverzitás védelméhez célzottan hozzájáruló területek vizsgálatával kapcsolatos jelentések is. Ezek egyik legfontosabb megállapítása, hogy a biodiverzitás-releváns területek – tehát a mezőgazdasági ökológiai hálózat elemei – összes kiterjedése 2013 és 2020 között jelentősen, 16,42%-kal csökkent. Fontos kiemelni, hogy a probléma összetett, nemcsak a gazdálkodás következtében csökken a biológiai sokféleség, hanem minden olyan tevékenység hatására is, amely a meglévő természetes vegetációt méretében, illetve a természetes vegetációfoltok közötti összeköttetést csökkenti. A városok és az úthálózat növekedése, az ipari parkok, kereskedelmi központok zöldmezős bővülése is a mezőgazdasági ökológiai hálózat csökkenésével jár. Ezért különösen fontos, hogy mind az árutermelő gazdálkodás, mind a zöldfelület-kezelés során odafigyeljünk a természetes élőhelyek megóvására, rekonstruálására. A támogatások segítsék ezt a folyamatot, és ne éppen ellene hassanak.
A saját, jól felfogott érdekünk az, hogy a biológiai sokféleség védelme egyre nagyobb jelentőségű legyen. A mezőgazdasági termelőknek, de mindenki másnak is, aki valamilyen formában zöldfelületet gondoz, át kell alakítania tevékenységét az élőhelyek megőrzése érdekében. Globális problémáról van szó, amelyet le kell fordítsuk a hétköznapi életünk nyelvére ahhoz, hogy kézzel fogható megoldások születhessenek. Sok ilyen apró megoldás tudja megváltoztatni ugyanis a jelenlegi, negatív trendet.
Az ÖKO VP pályázatban mennyire kap szerepet a biodiverzitás védelme és fejlesztése?
A fő előírás, hogy a támogatás megfeleljen az EU öko rendeletnek, ami többek között előírja a biológiai sokféleség támogatásának célját. Az agrokemikáliák kijuttatásának csökkentése – ideértve a műtrágyákat és a kémiai növényvédő szereket – önmagában hozzájárul az érintett területeken a talajlakó szervezetek, növényfajok, rovarok, madarak, kisemlősök, hüllők és kétéltűek számának növekedéséhez. A biodiverzitás, vagyis az egy adott területen előforduló fajok száma és egyedsűrűsége, egyértelműen összefügg a különböző művelési rendszerekkel. A kutatások kimutatták az ökológiai gazdálkodás és az agroökológiai módszerek előnyét ebben a tekintetben. A gyakori madarak monitorozási adatain alapuló biodiverzitás-indikátorok közül a mezőgazdasági élőhelyek állapotát leíró indikátor, az FBI (farmland bird index), az AKG vagy ÖKO programba bevont szántókon és gyepterületeken, illetve a Natura 2000 területeken 2014-2018 között például állandó volt, míg az intenzív mezőgazdasággal érintett területeken csökkent.
Melyek azok a gazdálkodói gyakorlatok, amik a biodiverzitás védelme szempontból fontosak és valóban hatékonyak lehetnek?
A fentebb hivatkozott értékelő jelentések legfontosabb megállapítása, hogy az ökológiai hálózatok visszaépítése a legfontosabb, enélkül nem várható a biodiverzitás csökkenésének megállítása. Valamennyi művelés ág esetében törekedni kell a táblák között vagy a művelt területeken háborítatlan (műveletlen/kaszálatlan/vegyszermentes) területek kialakítására, fenntartására, a betakarítás/kaszálás módjának és idejének körültekintő megválasztására, és aktív természetvédelmi beavatkozások alkalmazására. Ilyen például az élőhelyek létrehozása.
Az egyik legfontosabb intézkedés a kémiai gyomirtás elmaradása. A gyomirtó szerek elhagyása következtében a szántókon és az ültetvényeken megjelennek olyan gyomnövények, amelyet egyébként a készítmények eltüntetnének. Például a tyúkhúr, a tarsóka, a pásztortáska, a bársonyos árvacsalán, a mezei árvácska, különböző veronika fajok, a búzavirág, a pipacs vagy a tarlóvirág. Ezeket a fajokat a szántókon mechanikai gyomirtással is jól lehet, és kell is ritkítani, de a mechanikai gyomirtás következtében az összes gyomnövény nem tűnik el a területről, illetve, ha van elég fény és hely a kultúrnövények között, újak fognak kelni. Miért lényeges ez? Azért, mert ezek a virágzó gyomnövények fontosak a megporzók és a hasznos szervezetek számára, kora tavasztól kezdve az egész szezonban nektárt és pollent biztosítanak számukra. Fontos arra is gondolnunk, hogy az agrokemikáliák elhagyása következtében a kultúrnövények és a köztük élő gyomnövények által a nektárba, pollenbe, guttációs cseppekbe kiválasztott növényvédő szermaradékok mennyisége is csökken. Ezzel is óvjuk a hasznos élő szervezeteket, például a méheket és a természetes megporzók sokaságát.
Szántóföldi növények termesztése esetén az ökológiai gazdálkodásban szinte egyáltalán nem használnak rovarölő szereket sem. Ami egyes kultúrákban ökotermesztésben is előfordul, az is mind kontakt hatású, vagyis nem felszívódó, és nem hosszú hatástartamú szer. Sok kutatás foglalkozott az elmúlt években azzal, hogy mi okozza a méhcsaládok összeomlását és a természetes megporzók számának csökkenését. Kiderült, hogy ebben nagy szerepe van a nem halálos mennyiségben felvett rovarölő szereknek, ezek koktéljának, amelyeket gyakran nem is azon növények látogatása során gyűjtenek be a méhek, amelyeket kezeltek, hanem a kezelt növények közötti virágzó gyomnövényekről. Éppen ezért a biológiai sokféleség, különösen a természetes beporzók támogatása céljából a legfontosabb intézkedésnek azt tartjuk, hogy álljanak rendelkezésre műveléstől és növényvédő szeres kezelésektől mentes, természetközeli élőhelyek a vegetációs időszak teljes hosszában, amelyek táplálékot és búvóhelyet biztosítanak ezeknek a szervezeteknek.
Az AKG szántó célprogramjában a választható intézkedések között szerepel az ilyen, 3 vagy 6 méter szélességben fenntartott, növényvédő szer mentes tartós zöldugar/méhlegelő szegély fenntartása a bevitt terület kerületének legalább 25%-án. Nagyon fontos, hogy a virágzás, azaz a keverékben előforduló fajok virágzási ideje összességében minél hosszabb legyen. Legalább ugyanilyen fontos az is, hogy telepítés esetén honos gyepalkotó fajokat vessünk, valamint, hogy a gyepeket, ideértve a szántók közötti gyepeket, rézsűket, a táblaszegélyeket milyen eszközökkel és mennyi idő alatt kaszáljuk le. Természetvédelmi területeken az adott terület kezelési terve határozza meg a kaszálással kapcsolatos követelményeket, ezeket a gazdálkodók ismerik, ahogy a Natura 2000 gyepek kaszálására vonatkozó előírásokat is.
A kaszálás módja különösen fontos a biodiverzitás szempontjából, gondolhatunk akár a földön fészkelő védett madarakra, az apróvad fajokra, mint a fogoly vagy a mezei nyúl, de a rovarokra is.
Régen, amíg csak kézzel kaszáltak, egy kaszás napi fél hektárt tudott levágni, kora hajnalban, amíg a fű harmatos volt. Ha csoportosan, többen kaszáltak, akkor is legfeljebb napi 5-10 hektárral tudtak végezni. Ennek köszönhetően alakult ki az úgynevezett mozaikos élőhely, ahol mindig volt le nem kaszált terület, frissen kaszált részt és sarjadzó fű is, ahol a rovarok, földön lakó madarak, kisemlősök, mind megtalálták a számukra alkalmas élőhelyet. Volt lehetőségük átköltözni, vagy rovarok esetén a magasabb tarlóban menedéket találni.
A nagy teljesítményű gépek használatával ez a mozaikosság eltűnt. Ráadásul egyes gépek valósággal ledarálják a rovarokat, mint például a dobkaszák. Az ilyen kasza használata esetén nagyon sok rovar elpusztul, míg más kaszatípus használata esetén fel tudnak szállni, el tudnak menekülni. A biológiai sokféleség támogatása érdekében tehát a kaszálás módját és időpontját is gondosan kell megválogatni: ritkábban és a gondozásunk alatt álló területeken különböző időpontokban kell kaszálni.
Az ÖMKi milyen biodiverzitás-védelmi megoldásokat javasol a termelőknek, és ezekkel kapcsolatban milyen háttértudással tud segíteni?
Az élőhelyteremtés fontosságára hívjuk fel a figyelmet, kiemelve, hogy az öko- és a konvencionális termelőknek is érdemes számszerűsíteni, hogy gazdaságuk területének hányad részét tudják háborítatlan élőhelyként kezelni. A nemzetközi gyakorlatban az öko üzemek esetén 5-10% az elvárt arány. Ilyen háborítatlan élőhelynek tekintjük a virágzó növényeket is tartalmazó táblaszegélyeket, mezővédő erdősávokat, árokpartokat, vizes élőhelyeket, teraszokat, kőrakásokat, facsoportokat, földutak melletti gyepsávokat, vetett, legalább 1,5 évig a területen maradó keverékeket, amelyek hosszan virágoznak.
Több éves kutatásunk foglalkozott például a szőlőültetvények sorközeibe vethető magkeverékekkel. Olyan kombináció kifejlesztése volt a cél, amely jól takarja, ezáltal az eróziótól védi a talajt, de sem a szőlő gyökérzetének nem jelent konkurenciát, sem a talaj felszíne felett nem fejleszt kezelhetetlenül buja vegetációt. A keveréket, amely ÖMKi Élő Sorköz néven már elérhető, a szőlőültetvények tulajdonosainak ajánlunk. Honos fajokból áll, így komlós lucerna, szarvaskerep, fehérhere, lándzsás útifű, koronafürt és vadmurok alkotja. Fontos, hogy nem kell kaszálni, csak lehengerelni, azt is csak akkor, ha túl magasnak ítéljük a vegetációt. Ezáltan biztosítható, hogy a növények elvirágoznak, magot hoznak, közben pedig továbbra is búvóhelyet és alternatív táplálékot biztosítanak a szőlő kártevőit kordában tartó hasznos szervezeteknek és a megporzóknak.
Más jellegű ültetvényekben is használható az Élő Sorköz vagy csak szőlőben?
Gyümölcstermő ültetvényekbe az alanytól és a művelési módtól függően más keverék javasolt. Jelenleg folyó kutatásaink többek között ökológiai almaültetvényekben használható, honos fajokból álló keverékek vizsgálatával foglalkoznak. Ami biztos, hogy az angolperje használata ültetvényben talajtakarásra önmagában zöld sivatagot eredményez, az ilyen talajtakaró nagyon kevés rovarnak ad otthont, búvóhelyet és táplálékot, sőt, még a talaj vízmegtartó képességét is csökkenti. Felejtsük el tehát az angol pázsitot a fák vagy a szőlő között, és alakítsunk ki inkább vadvirágos mezőt. Akár áruterelésről, akár házikertről van szó, meglátjuk, mennyi élettel telik meg a területünk.
A biodiverzitás mellett fontos beszélni az agro-biodiverzitásról, ami kétségtelenül kihat a természetes sokféleségre is.
Az agro-biodiverzitás fogalom a termesztett növények sokféleségét jelenti. Fontosnak tartjuk kiemelni azt, hogy az elmúlt évszázadban történt szakmai fejlődés, amely megteremtette a fajtaelismerés rendszerét, és bevezette a fémzárolt vetőmag használatát, egyértelműen előnyös a gazdálkodók generációi számára. Sajnos, azonban a fajtatulajdonosok és a vetőmagforgalmazók globális koncentrációja, valamint a tömegtermelés elvezetett a termesztett fajok és fajták számának radikális csökkenéséhez. A hazai szántóföldi termelők meghatározó része kizárólag búzát, árpát, repcét, kukoricát, napraforgót termel, ami egy nagyon egyszerű vetésszerkezet, bár kétségkívül jól gépesíthető. Ezzel megy szembe az a termékpálya-fejlesztéssel egybekötött kezdeményezés, amelynek célja a termesztett fajok sokféleségének támogatása. Látható, hogy sok alternatív, reform élelmiszer az öko élelmiszer-piacon jelenik meg először.
A kérdésre válaszolva az ökológiai termelés agro-biodiverzitását a termelők hozzáállásán túl a piac is vezérli. Keresettek az ősgabonák, így a már 20 éve ismert tönköly, illetve az újabban visszavezetett alakor és tönkebúza. Ezek a gabonafélék gyengébb termőképességű területeken, szerényebb tápanyagutánpótlás mellett is megbízhatóan teremnek, jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek, a lisztjükből készülő kenyér íze, beltartalma eltér a hagyományos búzafajtáktól.
A vetésforgót bővítik az úgynevezett pszeudo-gabonák, amelyek termése magas keményítőtartalmú, hántolva és őrölve a gluténtartalmú gabonák helyett fogyasztják őket. Ilyen a köles, a hajdina vagy pohánka, az amaránt vagy a cirok.
Az ökológiai termelésben kiemelt helyen szerepelnek a pillangósvirágú növények, mivel ezek termesztése során kerülhet be légköri nitrogén a rendszerbe. Ezek a pillangósvirágú növények lehetnek aprómagvú pillangósok, úgy, mint lucerna, vöröshere, fehérhere, bíborhere, alexandriai vagy korcs here, somkóró, baltacím, komlósvirágú lucerna, tarka koronafürt, vagy lehetnek maghüvelyesek, amelyek takarmányként és humán élelmezési szempontból is fontosak, mint például a különböző borsók, babok, lencsék, csicseriborsó, szegletes lednek, lóbab, különböző bükköny fajok és a szója.
Zöldségfélék esetén a magas termelési potenciállal bíró hibridek és konstans fajták mellett fontosnak tartjuk a hagyományos tájfajták használatát. Tudjuk, hogy a tájfajták termésmennyisége, szállíthatósága, pulton tarthatósága és más, az ipari mezőgazdaság számára fontos tulajdonságai nem vethetők össze a hibridekkel, de formagazdagságuk és különösen ízviláguk, így gasztronómiai és egyben kulturális értékük kiemelkedő. Az ÖMKi egyik kutatási programja éppen a paradicsom tájfajták vizsgálata, szaporítása, házikerti termesztésbe történő visszavitele, megismertetése. 2021-ben mintegy 20.000 palántát állítottunk elő, ezek a bio palánták mintegy 4-5000 házikertbe kerültek ki.
A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ tápiószelei génbankjában sok kultúrnövény, gabona és zöldségféle magja elérhető, és a cél az, hogy ezek a magok ne csak a tárolókban maradjanak fenn, hanem minél többen élvezhessék újra a bennük rejlő változatosságot és alkalmazkodóképességet. Jelenleg futó kutatási programunkban, amely ősgabonák vizsgálatával és termékpályafejlesztésével foglalkozik, Tápiószeléről származó tájfajtákat is vizsgálunk.
*
Az ÖKO támogatás célja a környezet megóvása, a biológiai sokféleség fenntartása és növelése, a természetes önszabályozó folyamatok erősítése, a talaj biológiai állapotának védelme és javítása, a növényvédőszerek szakszerűtlen használatából és a helytelen tápanyag-gazdálkodásból eredő kedvezőtlen környezeti hatások csökkentése és az élelmiszerbiztonság garantálása.
További részletek a https://palyazat.gov.hu oldalon!
