Zöldítsünk! – De úgy, hogy annak értelme is legyen…

Februári lapszámunkban és honlapunkon induló, ZÖLDÍTŐ címet viselő, új rovatunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat, sőt még messzebbre is megyünk. Számos jó példát bemutatva, az okokat és összefüggéseket megvilágítva próbáljuk bebizonyítani, hogy a zöldítés nem csak egy kötelező, kedvezőtlen elem, és ha gazdaságilag nem is minden esetben hoz közvetlen hasznot, az alkalmazásával lehívható támogatási összeg mellett számos előnye lehet, amivel gyermekeink, unokáink jövőjét biztosíthatjuk.

A részsikerek megvannak, de ez nem elég

Emlékszem, hogy mekkora felháborodás volt, amikor jónéhány éve megszellőztették, hogy a területalapú támogatás mellett megjelenik a zöldítés rendszere is. Amikor az ötlet felvetődött, még sokkal markánsabb zöld gondolatok és célok fogalmazódtak meg a szabályozástervezetben, amiken aztán a jogalkotók drasztikusan finomítottak. A célok papírra vetve megmaradtak, ám azok hatékony elérésére az elmúlt években megismert zöldítés nem, vagy csak részben volt alkalmas. Kedvező eredmény, hogy láthatóan elterjedt néhány kultúrnövény, amely pozitív hatással bírt mind a talaj, mind a hasznos rovarok, így például a méhek, mind a vad- és védett gerinces állatfajok egy részére is. Ilyen többek között a mustár, a facélia és számos zöldítési keverék. Emlékszem, hogy az országban számos helyen csodálkoztak a mezőgazdasággal nem foglalkozók, amikor lilába borult egy-egy tábla, hiszen azelőtt nem is láttak hasonlót. Találgatták, hogy mi lehet az, és lassacskán olyan ismertté vált a mézontófű, mint a repce, a napraforgó vagy a kukorica.

A részsikerek ellenére azonban a zöldítés jelen formájában nem minden szempontból váltotta be a hozzá fűzött reményeket, aminek egyik oka az, hogy termelői oldalról – valljuk be, részben valóban jogosan – csak a kötelezően bevezetett rosszat látták a gazdálkodók. Bonyolultabb lett a vetésszerkezet, új növényekkel kellett megismerkedni, a terület egy része kiesett az intenzív termelésből. Új kihívásokkal is szembe kellett nézni, gondolhatunk akár a zöldített területek elgyomosodására. Így aztán a rendszer részben kontraproduktív lett. Sokan inkább a szójatermesztést választották a tudatos, a természet számára tényleg hatékony zöldítés helyett. Maradtak a nagytáblás monokultúrák, például a nagy területen elvetett lucerna. De a facélia és a mustár is több tíz hektáros táblákon kapott helyett, ami a vetéskor és a növény lekerülésekor, beforgatásakor is kultúrsivatagot eredményezett.

Azt tapasztalatom, azt érzem és azt gondolom, hogy a legfontosabb maradt el a zöldítés bevezetésekor. Az, hogy ténylegesen elmagyarázzák a gazdálkodóknak, hogy miért szükséges, miért jó, és miként érdemes azt úgy csinálni, hogy ne csak az évenkénti utalás legyen az egyetlen pozitív eredménye, még ha a jótékony hozadék nem is mindig pénzben mérhető. Itt nem arra gondolok, hogy miként kell megfelelni a szabályoknak, hogyan kell teljesíteni az előírtakat, mert arról lassanként elegendő információ látott napvilágot, és a földhasználók is beletanultak az évek során. A zöldítés működik, az támogatások érkeznek, de valami mégis hiányzik.

Középpontban a biodiverzitás

A zöldítés három követelménye jó alap. A növénytermesztés diverzifikálása minden szempontból hasznos, az állandó gyepterület fenntartása szintén kedvező, de mindezek közül messze kiemelkedik a biológiai sokféleséget támogató területek kialakítása. A zöldítés célja egyetlen szóval a környezetvédelem. Ezen belül a talaj- és a vízvédelem, a biodiverzitás megőrzése, a fenntarthatóság növelése a legfontosabb szempont. Hosszútávon és leghatékonyabban ezek mindegyikét a szegélyek, fasorok, sövények, parlagon hagyott területek szolgálják. Nem nehéz megérteni, hogy egy szójatábla – legyen az akár bio – mennyivel kevesebb részcélnak felel meg a környezetvédelem szempontjából, mint egy vadvirágokkal, bogyós cserjékkel, fészkelőhelyet biztosító fákkal tarkított szegély. A diverzitás és az állandóság kiemelkedő. A szója a talajnak jót tesz, de milyen egyéb hozadéka van a fenntarthatóság szempontjából?

Most útjára induló ZÖLDÍTŐ sorozatunk egyes gazdálkodóban akár kellemetlen érzéseket is kelthet, mert a termelők egy része úgy érezheti, hogy a saját területén igenis azt csinálhat, amit akar, és a gazdasági hasznának bármilyen esetleges csökkentésében csak a negatívumokat látja. Ez alapvetően igaz és jogos is. De a mezőgazdasági termelésnek – ahogy minden más tevékenységnek –, muszáj kilépnie a komfortzónából, ha a következő generációk számára is szeretnének megfelelő, élvezhető, élhető bolygót átadni. Áldozat nélkül pedig nem lehet lelassítani, és ami még fontosabb, megállítani vagy megfordítani a kedvezőtlen folyamatokat, amiben – őszintének kell lennünk – a mezőgazdaságnak is óriási szerepe van. A zöldítés tehát önmagában nem rossz, de el kellene érni, hogy az tényleg hatékony legyen, hogy az a legjobban szolgálja a fenntarthatósági, környezetvédelmi célokat.

Ehhez azonban szükséges a termelők ismereteinek bővítése ebből a szempontból is. Ha a gazdálkodó nem tudja, milyen hatékony megoldásokkal szolgálhatja például a biodiverzitás növelését, ne is várjuk, hogy több legyen a fogoly, az énekesmadár, bővebb a számukra élelmet nyújtó rovarfauna. A kedvezőtlen folyamatok ugyanis mindaddig tovább zajlanak, amíg nem a megfelelő válaszokat adjuk rá.

Az elmúlt 100 évben jelentősen megváltozott a mezőgazdaság. A táblák mérete, a kijuttatott növényvédő szerek és műtrágyák mennyisége drasztikusan emelkedett, vetésszerkezetünk rendkívül egysíkúvá vált, jellemzően kukoricával, búzával, árpával, napraforgóval és repcével. A tavaszi vetésű növények elterjedésével megdöbbentően nagy területek váltak kultúrsivataggá a természet számára. Akár több száz hektáros táblák is állhatnak hónapokon keresztül barnán, táplálékot és búvóhelyet nem nyújtva, az eróziót segítve. Mindez még ijesztőbbnek hat, ha tudjuk, hogy az Európai Unió területének mintegy fele áll mezőgazdasági művelés alatt.

Tudás nélkül nincs hatékony zöldítés

Nagyon fontos lenne, hogy a gazdálkodók ténylegesen magukénak érezzék a meghatározott célokat. Lényeges, hogy a termelők ne csak nyűgnek lássák a zöldítést, és azt ne csak a jogszabályok szerinti minimummal pipálják ki. Szintén kiemelt célnak kell lennie, hogy a területet használók ne csak a potenciális gyomveszélyt lássák egy-egy szegélyben, egy pipacsos útszélben, a vadkárt egy mezei nyúl vagy egy fogolycsalád megpillantásában. A biodiverzitás az egyik kulcsa a fenntarthatóságnak, ami nélkül hiába őrizzük meg a talaj állapotát, a vizek tisztaságát. A fenntartható mezőgazdaság valójában csak a részcélok együttes elérésével lehet ténylegesen fenntartható.

Hogyan lehetséges mindez? Ebben próbálunk segítséget nyújtani most induló ZÖLDÍTŐ rovatunkkal, hogy rávilágítsunk, mik a valóban hatékony megoldások, milyen elemeket érdemes beépíteni a gazdálkodásba, hogy a zöldítésnek tényleg legyen értelme. Szeretnénk segíteni az arra fogékony termelőknek, hogy ismereteiket, látásmódjukat szélesítve hatékonyak legyenek. Mindehhez ismerni kell számos állatfaj igényét, szokását. Tudni kell a buktatókat, a kockázatokat, amik persze kísérik a zöldítést – legyen szó vadkárról, gyomokról, a bevétel esetleges részbeni kieséséről. De szeretnénk felhívni a figyelmet a gazdasági előnyökre is. Fontos, hogy a zöldítés megtervezésekor először a célokat tűzzük ki, azok eléréséhez minél több információt begyűjtsünk, és a megtervezett technikát be is építsük a gyakorlatba. Ha például a fogolypopulációnak kedveznénk, nem elég néhány táblára jó magkeveréket vetni, a szegélyhatás ugyanis sokkal fontosabb. Ismerni kell az élőhelyfejlesztés gyakorlati tapasztalatait, hogy a fajok igényeihez szabhassuk a megoldásokat. Ha ezt ugyanis fordítva csináljuk, máris a hatékonyságból vettünk el. Ha pedig már úgyis muszáj – vagy szinte muszáj – zöldíteni, akkor nem jobb, ha azt hatékonyan, tényleg a célok elérése érdekében, tudatosan tesszük?

A jó zöldítés számos kihívással jár együtt, amikre azonban odafigyeléssel, megfelelő technológiával válasz adható. Mindez persze jelenthet valamennyi plusz munkát, költséget és némi áldozatot is, amiknek haszna közvetlenül nem biztos, hogy minden esetben megjelenik a pénztárcában. De az tényként kijelenthető, hogy minden ilyen irányú erőfeszítés a jövőbe fektetett idő és energia, ami hosszútávon sokszorosan meg fog térülni. Ebben szeretnénk segíteni olvasóinknak –, de leginkább unokáinknak.