A zöldségtermesztők a páratartalmat ritkán mérik, többnyire csak a hajtatásban követik figyelemmel, mint a magas páratartalomból adódó gombás és baktériumos fertőzések okát.
Az optimális páratartalom, mint ahogy a víz-, tápanyag- vagy hőmérsékletigény sem tekinthető egy statikus értéknek, ami nemcsak a fajtól és fajtától függően változik. Függvénye a fenológiai, technológiai fázisok mellett a többi klimatikus tényezőnek, így a hőmérsékletnek és a fényviszonyoknak is. Ebből adódóan – mint a növény hőmérsékleti igényét – a páratartalmat sem lehet egyetlen értékkel jellemezni.
A magas – az ideálisnál magasabb – páratartalom elősegíti a kórokozó (gombás és baktériumos) betegségek terjedését, rontja a terméskötődést, vízkórságot (ödéma) idéz elő, lassítja a transzspirációt, ezáltal a növényi tápanyagok felvételét. Hasonlóan a túl alacsony páratartalom is okozhat zavarokat a növekedésben és a fejlődésben: rosszabb a terméskötődés (nem tapad a bibéhez és nem csírázik a pollen), gyengébb a transzspiráció, mert lezárnak a sztómák – védve a növényt a túlpárologtatástól, fénytelenné válnak a termések, vagy apró, hajszálvékony repedések keletkezhetnek a termés felületén (1. kép), de van betegség is, ami gyorsabban terjed, jobban fertőz a száraz levegőben (pl. lisztharmat).
1. kép: Alacsony páratartalom következtében a paprika, paradicsom, de padlizsán termésén is hajszálrepedések keletkeznek.
Megállapítható: míg a késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban, tehát a hajtatásban a magas, a nyári hónapokban, elsősorban szabadföldön az alacsony páratartalom jelent a zöldségtermesztésben gondot!
Mely növényeken, milyen növény-fejlődési zavarokat, rendellenességeket okozhat az alacsony páratartalom?
A zöldségfélék közül az uborka igényli a legmagasabb páratartalmat. Júniusban-júliusban, napos időben (déli órákban), 25-30°C esetén a 90%-os páratartalom mondható ideálisnak, de hajtatásban, ősszel és télen, amikor lényegesen gyengébb a besugárzás, akkor is 70-75%-ot kell számára biztosítani. Az optimálisnál alacsonyabb légnedvesség hatására kisebb és sötétebb levelek fejlődnek, ebből adódóan kisebb lesz az asszimilációs felület, csökken a növény teljesítő képessége. Gyakrabban alakulnak ki deformált és torz termések, valamint a fokozott terméselrúgás következtében csökken a termésmennyiség.
A paprika alacsonyabb páratartalmat igényel, a termésképzés idején, mindössze 70-80%-ot. Túl alacsony páratartalom esetén fénytelen, opálos színű termések fejlődnek. Főleg fehér termésű fajtáknál gyakori a kényszerérés, azaz a még nem kifejlett bogyók színesedése, pirosodása. Az éjszakai magas páratartalom (akár 90-95%) kedvező hatással van a bogyók tömegére, az ilyenkor felvett víz a bogyókban halmozódik fel, ezzel növelve tömegüket.
A paradicsom esetében jelentős különbség van a kiültetést követő egy-két hét, és a későbbi, terméskori páratartalom igény tekintetében. Míg kezdetben 60-65%-os légnedvesség megfelelőnek tekinthető, addig a termésérés idején, napos meleg időben 85-90% az optimális. Az alacsony páratartalom a generatív fejlődést segíti elő, magas páratartalom mellett vastagabb szárat, nagyobb levélzetet nevel a növény. Szélsőséges páratartalom értékek a termékenyülést gátolják, a magas páratartalom a pollen csomósodásához vezet, túl alacsony érték esetén nincs szekrétum kiválás, ami miatt rosszabb a pollennek a bibéhez való tapadása és csírázása. Nyáron, ha nagyon lecsökken a páratartalom – hasonlóan a bórhiányhoz – a termés felülete parássá, repedezetté válik. A gyakran tapasztalható levélpödrődés (kanalasodás) is részben a száraz levegővel van összefüggésben (2. kép).
2. kép: A paradicsomon az alsó levelek kanalasodása (pödrődése) az alacsony páratartalom jele.
A fejes saláta különösen érzékenyen reagál a páratartalomra. Több élettani betegsége is összefüggésbe hozható a levegő alacsony (vagy hirtelen csökkenő) és károsan magas nedvességtartalmával. Száraz levegőben az idősebb leveleken apró, barna foltok alakulnak ki, amelyek idővel összeolvadnak, és egy karimát képeznek a levél szélén (3. kép). Hasonló tünetek figyelhetők meg a káposztaféléken is (pl. fejes káposzta).
3. kép: A fejes saláta különösen érzékeny az alacsony páratartalomra, a külső levelek szélén kialakuló barna (száraz) levélszél a tünete.
Szinte minden növényhez köthető az alacsony páratartalom hatására kialakuló tápanyagfelvétel lassulása. Magyarázata nagyon egyszerű, a növény védekezve a túlzott párologtatás következtében fellépő kiszáradástól, a sztómákat zárja. Márpedig a tápanyagfelvétel a párologtatáshoz kötődik, ha nincs párologtatás vagy csökken, lassul a talajból a tápanyagok hasznosulása is.
Milyen lehetőségek vannak szabadföldön a zöldségfélék esetében a páratartalom növelésére?
Kisüzemben, intenzív technológiák esetén hatásos lehet az árnyékolás. Erre a célra legalkalmasabbak a különböző színű raschel hálók (4. kép). Tapasztalatok szerint a sárga hálók kétszeres-háromszoros rétegben nemcsak a mikroklíma páratartalmát növelik, de jelentős védelmet nyújtanak az ilyenkor gyakori napégés ellen is.
4. kép: Árnyékolás raschel hálóval. A 2-3 rétegre hajtott háló nemcsak a napégéstől véd, de jelentősen növeli a levegő nedvességtartalmát is.
A párásító öntözés nagyüzemben, nagyobb felületen is megvalósítható, amennyiben szórófejes öntözést (mikroöntözést) alkalmaznak. Napjában többszöri 1-2 mm-es öntözéssel a páratartalom kedvező szinten tartható. A párásító öntözést célszerű úgy végezni, hogy csak a talaj felülte nedvesedjen, a növény levelei szárazak maradjanak, a vizes levélzeten a gombás és baktériumos betegségek gyorsabban megtelepszenek!
