A növénytermesztés általánosságban, így a zöldborsó esetében is a megfelelő terület kiválasztásával kezdődik. A gyomosodást meghatározza többek között a választott fajta éréscsoportja, az elővetemény, a terület fekvése és vízellátottsága. A zöldborsó legtöbb esetben öntözött területekre kerül, ami természetesen a gyomnövényeknek is kedvez nem csak a kultúrnövénynek.

Olyan termőhelyet érdemes választani a borsónak, ami kedvez a korai (február végi, márciusi, 6-8 °C hőmérsékletű talaj), szakaszos vetésnek, tehát a csapadékos tavasz nem hátráltatja a talajelőkészítést, a termőréteg szerkezettartó, jók a kapilláris vízemelési képességei, belvíz nem fenyegeti a területet és deflációra sem hajlamos.

Legjobb előveteményei a gyommentes kalászosok és keresztesvirágúak. Ha lehetőségeink engedik ne vessük pillangósok, hüvelyesek, szántóföldi zöldségek és ősszel lekerülő növények után. Önmaga után lehetőség szerint 3-4 évig ne kerüljön.

Fontos a kezdeti fejlődésénél a megfelelő mennyiségű, könnyen felvehető nitrogén, ugyanis a nitrogénkötő baktériumok tevékenysége csak később indul meg. A túlzott nitrogénellátást azonban kerülni kell, mert a magkötés elhúzódhat és az érés nem lesz egyenletes. A megfelelő foszforellátás is fontos a generatív szervek képződéséhez, a gyors fejlődéshez, éréshez. Kálium igénye is nagy, valamint mészigénye is a hüvelyesek közül a legnagyobb.

A vetés minősége és megfelelő időpontja az alapja a sikeres termesztésnek. A borsót célszerű 10-15 cm-es sortávolságra, (1.kép) és 6-8 cm mélyre vetni, mert ennél a sortávolságnál kedvezően fejődnek a növények, a virágzás és érés korábban következik be és a megdőlés veszélye is kisebb. A borsó gyomelnyomó képessége és talajtakarása gyenge a korai időszakban különösen,  így erre az időszakra fokozottan oda kell figyelni.

A vetése már kora tavasszal elkezdődik, így ez alapjaiban meghatározza a gyomflóra összetételét. A korai fázisban főleg a T2-es (ősszel kelő, nyár elején magot érlelő egyévesek) és T3-as (tavasz végén kelő, nyár elején vagy ősszel magot érlelő egyévesek) életformacsoport gyomjai jelennek meg, majd később a T4-es (tavasszal kelő, nyár végén magot érlelő egyévesek) gyomok okozhatnak fejtörést. Az évelő gyomok ellen célszerű már az előveteményben vagy annak tarlóján védekezni, mert a borsóban ezek csak nehezen és költségesen irthatók. A gyommentes állomány nagyon fontos, így a kémiai kezelések mellett a területválasztás, megfelelő talajelőkészítés nagyon fontos. A gyommentesen tartás elsődlegesen meghatározza a termésmennyiséget, mert elvonják a kultúrnövénytől a vizet és tápanyagokat, valamint minőségi kárt is okozhatnak például a mezei aszat bimbós fészekvirágzatainak, a fekete csucsor terméseinek és a beléndeknek a jelenléte a zöldborsó között, így ez elsődleges fontosságú.

A legfontosabb gyomok, melyek különösen nagy gondot okozhatnak, -amely persze országrészenként és termőhelyenként eltérő lehet -a következők: szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), fehér libatop (Chenopodium album), vadrepce (Sinapis arvensis), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), csattanó maszlag (Datura stramonium), selyemmályva (Abutilon theophrasti), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium), kakaslábfű (Echinochloa crus-gali), héla zab (Avena fatua), mezei aszat (Cirsium arvense), fekete csucsor (Solanum nigrum), beléndek (Hyosciamus niger).

A zöldborsó rövidebb hatástartamú szerekkel is jól gyomirtható, sőt akár a legkorábbi fajtákban az egyszikűek elleni kezelés el is maradhat, mivel a melegigényes egyszikűek később kelnek és az már a borsóban nem okoz gondot. Viszont a zöldborsó herbicidérzékenysége nagyobb, így a posztemergens kezeléseket optimális időben kell elvégezni, amikor már a borsó viaszrétege kialakult (8-12 cm-es fejlettségnél) és sértetlen. Ezt a réteget vékonyíthatja az eső, öntözés, károsíthatja a rovarok rágása, hámozgatása, illetve homok okozta karcolás. A viaszréteg épsége meleg időben 2-3 nap alatt helyreáll.

A preemergens kezeléseket a vetés után közvetlenül, vagy legfeljebb 3-4 napon belül el kell végezni, melynek sikerességét a csapadék befolyásolja. A szerek alkalmazhatóságát és dózisát a talaj humusztartalma és kötöttsége is meghatározza. A zöldborsóban engedélyezett hatóanyagok a vetés utáni, de a borsó kelése előtti kezelésre: pendimetalin, amely főleg a magról kelő egy-és kétszikűek ellen hatásos, de mérsékelt a hatása a csattanó maszlagra, vadrepcére, selyemmályvára, illetve nem hatásos a parlagfű ellen. A klomazon, mely elsősorban a magról kelő egyszikű és néhány magról kelő kétszikű ellen hatásos; kombinálni célszerű.

A posztemergens kezelések nagy hatásbiztonságot adnak optimális borsó-és gyomfejlettségnél (a borsó 8-12 cm, a gyomok 4-6 levelesek). Állománykezelés a viaszréteg kialakulásától a virágbimbók megjelenéséig végezhető. Az állománykezelésre használható engedélyezett hatóanyagok: bentazon, a magról kelő kétszikűek ellen, különösen érzékeny rá a szőrös disznóparéj, a fehér libatop, a parlagfű, ragadós galaj, csattanó maszlag, vadrepce, fekete csucsor; mérsékelten érzékeny a selyemmályva, varjúmák, egynyári szélfű, ezek csak 2-4 leveles korukban irthatók; a szerbtövis csak szikleveles-2 leveles korban érzékeny; maximum 1 kezelés engedélyezett és az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 40 nap. A kletodim, a magról kelő egyszikűek ellen, valamint fenyércirok (Sorghum halepense), csillagpázsit (Cynodon dactylon), közönséges nád (Phragmites australis), közönséges tarackbúza (Elymus repens) ellen is hatásos; a kezelések maximális száma 1, az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 25 nap. A héla zab, illetve egyéb egyszikűek jelenléte szelektív egyszikűirtók alkalmazását teheti szükségessé, ezek közül a kizalofop-P-etil, a rizómás fenyércirok ellen is, a borsó 8-10 cm-es fejlettségéig alkalmazható, az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 35 nap, illetve a fluazifop-P-butil hatóanyagnak van még engedélye zöldborsóban, az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 42 nap. Azonban a zöldborsó rövid tenyészideje és ezen szerek hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási ideje miatt körültekintően kell eljárni.

A borsó sajnos a későbbi fenológiában sem túl jó gyomelnyomó, ezért különösen nagy gondot kell fordítani a gyommentesen tartásra, ugyanis terméskiesést és minőségromlást még ilyenkor is okozhatnak a gyomok, viszont ekkor már védekezésre nincs lehetőség. A már fejlett borsóállományban is tömegesen megjelenhetnek a gyomok, ha nincs megfelelő kezelés. (2.kép)