A zöldborsó integrált növényvédelméről szóló cikkeim harmadik, azaz utolsó részében a jelentős kórokozókra és az ellenük való védekezésre szeretnék kitérni.
A kórokozók esetében is nagyon fontos a területválasztás, a vetésforgó okszerű kialakítása, a megfelelő talajművelés, a jól szellőzött állomány, valamint a fajtahasználat, mivel már sok betegséggel szemben találunk rezisztens fajtákat a piacon. Sajnos a zöldborsó termesztése leivelőben van hazánkban a termőterület nagyságát tekintve, és ezen nem segít az sem, hogy a borsó elég érzékeny a környezeti viszontagságokra, így a nemesítés során nem csak a betegségekkel szembeni ellenállóságra, hanem a stressztűrő képesség növelésére is összpontosítani kell és a növényvédelmet is pontosan, időben kell elvégezni a gazdaságos termesztés érdekében.
A zöldborsó legjellemzőbb vírusos betegségei a borsó mozaik vírus (PMV), a borsó enációs mozaik vírus (PEMV), mellyel szemben már vannak ellenálló fajták a piacon; a borsó maggal átvihető mozaik vírus (PSGMV) és a borsó levélsodródás vírus (PLRV). Ezeket a levéltetvek terjesztik, így, hogy elkerüljük a vírusfertőzést a levéltetvek ellen tudunk védekezni, valamint, kizárólag ellenőrzött, minősített vetőmagot vessünk, mert bizonyos vírusok a vetőmaggal is terjedhetnek. A baktériumos betegségek közül az egyik legfontosabb a baktériumos zsírfoltosság (Pseudomonas syringae pv. pisi), amely csapadékos viszonyok között jelenthet veszélyt. Védekezni ellene egészséges vetőmag használatával, illetve, hogy a fertőzött területeken legalább két évig ne termesszünk borsót.
A zöldborsó legfontosabb gombás betegségei, melyek adott esetben és évjáratban jelentős károkat okozhatnak, a borsó peronoszpóra (Peronospora viciae f.sp. pisi), a borsó-lisztharmat (Erysiphe pisi), a borsórozsda (Uromyces pisi), az aszkohitás betegség (Ascochyta pisi), (1.kép) a fuzáriumos gyökérrothadás (Fusarium oxysporum f.sp. pisi) és a szklerotíniás rothadás (Sclerotinia sclerotiorum).
A gombás betegségek nagy többségénél a fertőzési forrás a vetőmag és a talajba került fertőzött növényi részek, ezért a gondos talajművelés, a vetőmag csávázása, valamint ellenálló fajta használata hatékony védekezést jelenthet. Kora tavasszal már megjelenhet a peronoszpóra, az aszkohita és a fuzárium, majd a vegetáció második felében a lisztharmat és a rozsda a jellemző. A korai borsófajtákra a lisztharmat pont ezen okból nem jelent akkora veszélyt. A rozsda ellen védelmet nyújthat még a táblánk közelében lévő Euphorbia gyomfajok (kutyatej) szabályozása, mert ez a növény ennek a rozsdagombának a köztesgazdája, valamint emellett a növénymaradványokban is telelhet uredomicéliummal. A fuzárium fertőzés ellen már minden kereskedelmi forgalomban lévő fajta magasfokú rezisztenciával rendelkezik, továbbá a peronoszpórával és a lisztharmattal szemben is sok fajta ellenálló vagy rezisztens.
Ha ezen túlmenően mégis kémiai növényvédőszerhez kell nyúlnunk, akkor a következő hatóanyagoknak van jelenleg engedélye zöldborsóban. Csávázásra használható a csírakori betegségek és a korai peronoszpóra ellen a Wakil XL 32,5 WG, cimoxanil, mefenoxam és fludioxonil hatóanyaggal. A kontakt hatású réz, melyet többféle formában megtalálunk a piacon lévő készítményekben (bázikus réz (II) szulfát, bordói keverék, réz-hidroxid, tribázikus rézszulfát), amely a legtöbb gombás és baktériumos betegség ellen hatásos, kivéve a lisztharmatot.
Azonban ezeket preventív jelleggel kijuttatva érhetjük csak el a kívánt hatást, mert amikor a kórokozó a növénnyel találkozik a réznek már ott kell lennie a felületén. Továbbá, amire még figyelnünk kell, hogy nem haladhatja meg a kijuttatott réz hatóanyag a 6 kg/hektár éves limitet. A kén, amely a lisztharmat ellen hatásos szintén kontakt hatású, a kezelések száma és alkalmazhatósága a készítményektől függ, valamint, ha magas hőmérsékletben juttatjuk ki perzselést okozhat a növényen. Az azoxistrobin, amely felszívódó hatóanyag, hatásos az aszkohita, a lisztharmat, a peronoszpóra és a rozsda ellen, maximum két kezelésre egy vegetációban, melyek között minimum 10 napnak el kell telni, 3 leveles állapottól a hüvelyek 30%-ának végleges nagyságáig kezelhetünk vele; az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 14 nap.
Vannak engedélyezve kombinált hatóanyagú készítmények, réz (bordói keverék) + mankoceb (Cupertine M, Cuprofix 30 DG), ami kontakt hatással bír főleg rozsda és peronoszpóra ellen maximum hatszori kezelésre, 7 napos kihagyásokkal, 3 leveles kortól a virágzás végéig; az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 21 nap, illetve egy felszívódó készítmény a Dagonis, difenokonazol és fluxapiroxad hatóanyaggal, aszkohita, szklerotínia és rozsda ellen, 5 leveles állapottól az érés kezdetéig; az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 7 nap.
Továbbá lehet használni egy biológiai szert a Trianum G-t, mely a Thrichoderma harzianum antagonista gombát tartalmazza és a talajban a Fusarium spp., Phytium spp., Sclerotinia és Rhizoctonia spp. fajokat képes visszaszorítani az általa termelt anyag segítségével, mely a patogén gombák sejtfalát képes feloldani, így elpusztítva azokat, valamint konkurenciát is jelent. (2.kép)
A készítmény a T22-es törzs spóráit tartalmazza, melyet kijuttathatunk öntözéssel vagy permetezéssel is, a gomba a gyökerek mentén micéliumot fejleszt és így is védi a növény gyökerét.
A kórokozókkal szembeni védekezésről is elmondható, hogy nagyon résen kell lennünk, az időjárás alakulása és az előrejelzések alapján, valamint a fajtánk, a területünk, és a kórokozók preferenciájának ismeretében pontosan kell a betegségek ellen védekezni, mielőtt még késő lenne. Azonban sajnos, ahogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik, ezt egyre nehezebb kivitelezni, mert amikor a kórokozók jól érzik magukat a nedves, párás időben, akkor nagy valószínűséggel a táblánk is olyan állapotú, amire csak repülővel lehetne bármit is kijuttatni. Ezért is válik egyre fontosabbá a rezisztens fajták használata, valamint a minél pontosabb növényvédelmi előrejelzés, hogy meg tudjuk tervezni az esetleges kezelések szükségességét, annak időpontját, és így talán kevesebb meglepetéssel találhatjuk magunkat szembe.
