A növény több mint 20 elemből épül fel, ezek közül van, amiből többet (makroelemek), másokból kevesebbet (mezo- és mikroelemek) használ fel táplálkozása során. Ez utóbbiakhoz tartozik a cink, amelyről tudjuk, hogy számos fontos funkciója van a növény életében.
A cinkhiány következtében zavar keletkezhet a szénhidrátszintézisben, ami fokozott mértékű fagyérzékenységet eredményez a gyümölcsfák esetében (téli ágpusztulás), de a zöldségféléknél is rontja a termésbiztonságot (megtermékenyülésben fontos szerepe van, mint a bórnak, meghatározza a pollenek életképességét, fokozza a mikorrhiza kapcsolatot, ami következtében a nehezebben felvehető tápanyagokat mobilizálja, segíti a vízfelvételt, védi a káros szabad gyökök felszámolásával az asszimiláló felületet, stb.).
A cinkhiány jelensége nem mondható nagyon gyakorinak és általánosnak a növénytermesztésben, de egyes fajok, növénycsoportok esetében rendszeresen megfigyelhető. A megjelenés gyakorisága alapján a szakirodalom négy csoportot különböztet meg:
- nagyon érzékenyek: kukorica, bab, szója, komló, len, szőlő, a gyógynövények közül a ricinus, továbbá a citrusfélék,
- közepesen érzékenyek: burgonya, cukorrépa, lucerna, hagymafélék, paradicsom, vörös here, gyümölcsfák (alma és körte),
- kismértékben érzékenyek: zab, árpa, búza, rozs, mustár, borsó, sárgarépa, spárga és több gyógynövény, mint például a menta,
- nem érzékenyek: többi termesztett növény.
A cinkhiány megjelenési formája nagyon változó, fajonként eltérő, más tápelemhez hasonlóan általános szimptómákat nehéz megállapítani. A szakirodalom szerint a hiánytünetek négy típusba sorolhatók:
- aprólevelűség, ami a levelek törpenövekedéséből adódik,
- levélfodrosodás (pl. komlón),
- ecsetágúság, ami a rövid internódiumok, törpe hajtások képződésének következménye (gyümölcsfákon gyakori tünet) és
- idősebb és fiatalabb leveleken, a levélerek között megjelenő klorotikus foltok (zöldségfélék).
A levélfoltosodás a növény korától és a hiány mértékétől függően lehet világos, barnás vagy bronz árnyalatú. A kukorica esetében egészen világos, fehérszínűek a legfelső levelek, a búzánál sárgás barna, és az alsóbb leveleken mutatkozik korábban. A főér, súlyos hiány esetén is zöld marad. Levelek elszáradását, lehullását többnyire csak tápanyaghiány-kísérletekben figyelték meg. A cink a fiatalabb levelekben jól mozog, az idősebb levelekből az átépülése lényegesen lassúbb, ebből adódóan a fiatalabb növényi részeken figyelhető meg gyakrabban. A cinkhiányos növény fokozottan érzékeny az intenzív fényre, ebből adódóan a fás szárú növényeknél a tünetek mindig a fa napos oldalán alakulnak ki először, lágyszárú növények esetében gyakoribb a napégés jelenség.
A talajok cinktartalma általában elegendő a növény egészséges fejlődéséhez, hogy mégis előfordul cinkhiány, az inkább az alábbi okokra vezethető vissza:
- magas talaj pH,
- savas talajon helytelenül végzett meszezés,
- 5% feletti talaj-mésztartalom,
- foszfortúltrágyázás,
- magas, nehezen bomló szerves anyag tartalom esetén (palántanevelésnél és cserepes dísznövénykultúrákban tőzeg-alapanyagú közeg használata során) és
- rossz szerkezetű, rögös talajon.
(De! A kukorica intenzív termesztése során, rendszeres, nagy termésátlagok esetén, idővel csökken a talaj cink készlete, ami abszolút hiányhoz is vezethet, mint ahogy megtörténhet intenzív dísznövény- és zöldségkultúrákban, rosszul összeállított tápoldat használata során is.)
A tápanyag-utánpótlási technológiákban alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ugyanakkor vannak esetek, amikor a levélen keresztüli növénytáplálás hatékonyabbnak bizonyul, vagy egyetlen megoldásnak tűnik bizonyos tápanyag-ellátási zavarok, így a cinkhiány megelőzésére, illetve megszüntetésére is. Ilyen eset az, amikor a gyökérzet a cinket a fenti okok miatt nem vagy csak nehezen tudja hasznosítani (relatív tápanyaghiány), a talajon keresztüli felvétele nincs biztosítva.
A legegyszerűbb cink vegyületek, amelyek a vízben is jól oldódnak, mind számításba jöhetnek a lombtrágyázás során, ezek közül a legismertebb és legtöbbet alkalmazott a cink–szulfát. Ára is kedvező más cinkvegyületekhez (lombtrágyákhoz) képest, vízben jól oldódik, a legtöbb permetezőszerrel keverhető.
