A főzőtököt vagy más néven spárgatököt régóta ismeri a hazai lakosság, az uborka és a dinnyék után a legnagyobb mennyiségben fogyasztott kabakos növény. De ide tartozik az utóbbi években népszerűvé vált, az olaszoktól megismert cukkini, valamint a csillagtök vagy ismertebb nevén patisszon is.
Jól termeszthetők szabadföldi körülmények között, de hajtathatók is, amivel – a fűtés szintjétől függően – hetekkel előbbre hozható a szedésük. Fűtetlen körülmények között az uborkával azonos időben, április folyamán ültethetők.
Botanikai értelemben vett, húsos termésüket fogyasztjuk. Felhasználásuk nagyon változatos, van, ahol egészen zsenge állapotban sütik, vagy fejlettebb állapotban rántják, és van, ahol főzeléknek készítik el őket.
Környezeti igényük
Környezeti igényük számos vonatkozásban megegyezik családhoz tartozó uborkáéval termesztésük talán a görög- és a sárgadinnyénél egyszerűbb.
Lényeges különbség az üvegházakban és a fűtött fóliák alatt termesztett uborkáktól, hogy nem öntermékenyülők, azaz nem partenokarp, magnélküli (legfeljebb magkezdeményes) terméseket fejlesztenek, megporzásukhoz méhekre van szükség!
Tekintettel arra, hogy a három zöldségfaj környezeti igénye nagyon hasonló, fény-, hő-, víz-, talaj-, és tápanyag-igényüket együtt ismertetjük.
Nemkifejezetten fényigényes növények, ezért például szabadföldön köztesként is termesztik őket, de hajtatásban ez a termesztési mód a tavaszi gyengébb fényviszonyok miatt kevésbé ajánlott.
Termesztésük sok meleget kíván, ebből adódóan a melegigényes növények, az úgynevezett „melegigényesek csoportjába” (pl. paprika, padlizsán stb.) soroljuk őket, amelyek számára borús időben a 25 °C mondható optimálisnak. Élénk napsütés esetén ennél többet is (30-32 °C-ot) is jól elviselnek, sőt megkívánnak. +35 °C fölött, mint a legtöbb termesztett zöldségféle esetében, az asszimilációs tevékenységük leáll.
Vízigényük valamivel kisebb, mint a családhoz tartozó uborkáé, ennek ellenére a sok vizet hasznosító fajok közé soroljuk. Párás környezetett kifejezetten kedvelik.
A talaj- és tápanyagigény tekintetében hasonlítanak az uborkához, bár a velük foglalkozó kertészek a gyakorlatban sokszor nem teremtik meg azokat a talaj-szerkezeti feltételeket, amelyek esetén nagyobb termést tudnának produkálni.
Szerves anyagban gazdag, laza, levegős, gyorsan melegedő talajokat kedvelik, hideg, mélyfekvésű talajon, ahol magas a talajvízszint lassan fejlődnek, száruk különböző gombás és baktériumos betegségek hatására „elrohad” (1. kép).
Középkötött talajon – az uborkához hasonlóan – 10-15 kg/m2 szerves trágyát tanácsos a talajba dolgozni. Ültetés előtt, közepes talaj-tápanyagellátottság esetén 4-6 dkg/m2 szuperfoszfátot és kálisót (káliumszulfátot), valamint 1-2 dkg/m2 mész-ammonsalétromot (Pétisót) adjunk. Míg a foszfor kijuttatható egy adagban ültetéskor, a káliumot már érdemes megosztani, felét alaptrágyának, másik felét elosztva fejtrágya formájában kiszórni.
Szikesedésre hajlamos talajra, és a túlzott műtrágyázásra is érzékenyek, de kevésbé, mint az uborka. Gyökérzetük a bomlatlan szerves trágyákból képződő ammóniagáztól leperzselődik, a levelek ilyenkor a tápanyaghiány tüneteit mutatják. A talaj szerkezetének javítására (tápanyagtartalom növelésére), kizárólag csak teljesen komposztálódott(!), földszerű, szúrós ammóniaszagtól mentes szerves trágyát használjunk.
Fajtaválasztási szempontok
Hajtatásra a rövid tenyészidejű spárgatök fajták jöhetnek számításba. Vannak determinált (guggonülő) típusok – ezek hamarább kezdenek el teremni – és vannak később szedhető folytonnövők, utóbbiakat fólia alatti termesztésre nem tartjuk szerencsésnek. Vetéstől az első termések szedéséig 55-60 nap szükséges.
A cukkini rendkívül formagazdag terméssel rendelkezik. Ezek színben, alakban, tenyészidőben jelentősen eltérnek egymástól. Nálunk legkeresettebb a világoszöld, enyhén márványozott, hengeres alakú típus (2. kép).
Hajtatásra a rövid tenyészidejű, 55-60 napos fajták a legjobbak, bár a szedés idejét, a termés nagyságát általában a piac határozza meg, például az olaszok egészen korán, a kötést követő néhány nap után virágostul is szedik és sütve fogyasztják.
Szaporításuk
Szaporításuk palántáról történik. A magvakat – miután langyos vízben néhány órát áztattunk – 10×10-es tápkockába vagy nagyobb méretű cserepekbe vessük. A palántanevelés időtartama 6-7 hét
A mag csírázása már 11-12 °C körüli hőmérsékleten megindul. (Ekkor tanácsolt szabadföldön is a helyrevetésük.) Hajtatás számára történő palántanevelés esetén – a gyorsabb kelés érdekében – 25 °C-on csíráztatnak, majd a kelés után 18-20 °C-ra kell csökkenteni a léghőmérsékletet, a gyakran tapasztalható megnyúlás megelőzése érdekében.
(Magas léghőmérséklet, borús időjárás, párosulva intenzív öntözéssel a csíranövény szárának azonnali megnyúlását eredményezi, amin a legveszélyesebb palántakori betegség, a palántadőlés gyorsan megtelepszik.)
Fűtetlen fólia alá legkorábban április közepén-végén lehet a cukkinit, a patisszont és a spárgatököt a megfagyás, illetve a megfázás veszélye nélkül kiültetni. Négyzetméterenként két növény palántázása javasolt, a fóliasátor szélességétől függően sortávolságnak 90-100 cm-t, tőtávolságnak 50-60 cm-t hagyjunk, vagyis kétszer olyan sűrűre ültethetők, mint szabadföldi körülmények között.
Termeszthetők együtt az uborkával, de attól eltérően nem kötözzük fel a hajtásokat zsinegre, hanem a földön futtatjuk őket.
Termesztésük és szedésük
Ültetést követő napokban, napos idő esetén 20-25 °C-t, borús időben 16-18 °C-ot tartsunk, éjjel elegendő 14-16 °C, borús időt követően a 12-14 °C. Hidegre mind a három növényfaj nagyon érzékeny 0-0,5 °C-on elfagynak. Ezért fűtés nélküli fóliák alá legkorábban csak április közepén, végén szabad ültetni.
A kelő gyomokat nagy felületű lombozatukkal idővel elnyomják, de addig érdemes a talajt fekete fóliával takarni (3. kép).
Szeretik a párás klímát, a sok nedvességet. Gyökereik viszonylag sekélyen helyezkednek el, ezért egy-egy alkalommal csak kevesebb vizet adjunk. Kezdetben heti 10-15 mm-es, később 20-25 mm-es vízadaggal öntözzünk, napközben több alkalommal párásítsunk, ennek módja a talaj 1-2 mm-es vízadaggal történő öntözése.
A tápanyagok közül nitrogénből igénylik a legtöbbet. De! A tenyészidő kezdetén vigyázni kell a nitrogén trágyázással, a túlzott nitrogén-adagolás, bőséges öntözéssel párosulva könnyen az első termések elrúgását eredményezheti.
Később, ha már egy-egy termés kötődött, a túltrágyázás veszélye kisebb, a termések a növényt a gyors növekedéstől, a terméselrúgástól visszatartják, fékezik. Tenyészidőben 2-3 hetenként híg (0,3-0,5%-os) nitrogén műtrágyaoldattal szükséges fejtrágyázni.
Egyedi (mono) műtrágyák helyett, előnyösebbek a vízben tökéletesen oldódó, mikroelemeket is tartalmazó komplex tápoldatozók használata.
Rendszeres öntözés, fejtrágyázás és növényvédelem esetén fóliás takarás alatt egészen az őszi (októberi) fagyokig teremnek. Gond lehet a nyári hőség elleni védelem, ami árnyékolással, a fóliák lefestésével (leszedésével) részben megoldható.
A három növény esetében – a szedett termések nagyságától függően – akár 5-15 kg/m2 terméssel is számolhatunk.
