A paprika ápolása kevesebb munkával jár, mint a paradicsomé, de a támrendszer mellett nevelté hasonlít a paradicsomhoz, rendszeresen kell a zsineghez rögzíteni, oldalhajtásait metszeni, esetleg levelezni. Az igényes paprika számára a kedvező környezeti feltételek megteremtés nehéz feladat, megvalósítani a fény- és hőviszonyokkal összehangolt vízellátást, párásítást és tápanyag-utánpótlást, ami nagy kihívás minden kertész számára.
Fitotechnikai munkák
A támrendszer nélküli, bokor jellegű termesztés különösebb növényápolási munkát nem igényel. Növényvédelmi szempontból fontos a beteg, sérült levelek eltávolítása és megsemmisítésük. Hasonlóan kell eljárni a termésekkel is, ami nemcsak a fertőzések terjedésének megelőzése miatt fontos, a piacképtelen bogyók eltávolításával a felesleges terheléstől is megszabadítjuk a növényt.
A támrendszer melletti paprika hajtatása már több munkával jár, és nagyobb figyelmet igényel. Az ültetés utáni első és fontos feladat a növény tartózsineghez történő rögzítése. Laza hurkot kötünk a szárra – számolva vastagodásával – és a tartózsineget sem szabad megfeszíteni a növény és a tartóhuzalok között.
Miután kifejlődött az első elágazás, a virág után gyengébb villát letörjük, az erősebbeket a zsineghez igazítjuk. Egy hét után az újabb oldalhajtásokat 10-15 cm-re visszatörjük, és csak a főhajtást engedjük továbbnőni, amit a továbbiakban gondosan a zsineghez igazítunk. Kezdetben a metszés több figyelmet igényel, de később az oldalhajtások lassabban nőnek, csak a főhajtást kell folyamatosan a zsineghez tekerni (1. kép).
Úgy alakítsuk a növény terhelését, hogy mindig legyenek rajta virágok, éppen bekötött termések, szedésre még alkalmatlan, de fejlődésben lévő bogyók, és szedésre alkalmas paprikák. Túl sok termés meghagyásával visszafogjuk a növényt, leáll a növekedése, az új virágokat és terméskezdeményeket ledobja.
Metszés alkalmával ügyeljünk arra, hogy beteg, mindenekelőtt vírusos tövekne legyenek az állományban, mert metszéskor, a hajtások eltávolításakor a kezünkkel a betegséget terjesztjük.
Ökotechnikai munkák
Öntözésére az időjárás pontos ismerete nélkül nem lehet menetrendet vagy receptet adni, azonban van néhány általános szabály, aminek betartása feltétele az eredményes hajtatásnak. A palántázást követő beiszapolás után mérsékelni kell az öntözést, „meg kell vonni” a paprikától a vizet, egészen az első 2-3 terméskötés megjelenéséig.
Ellenkező esetben ledobhatja a virágokat, gyökérzete pedig csak a talajfelület közelében alakul ki, aminek káros következményét júniusban, júliusban, a nagy melegek idején figyelhetjük meg, nem tud a növény kellő vízmennyiséget felvenni a meleg, esetleg túlforrósodott talajból.
A téli, kora tavaszi hónapokban heti 8-10 mm-es vízmennyiség fedezi a növény igényét. Április végétől, májustól fokozatosan emelni kell a vízadagokat és az öntözések számát, a nyári melegek idejére, homoktalajon szükség lehet a napi 1-2 mm-es párásító öntözés mellett a heti háromszori 25-30 mm-es vízpótló öntözésre.
Amennyiben lehetséges reggel öntözzünk, a déli órákban felmelegedett növényeken a hideg víz esetleg perzselést okozhat. Az esti öntözéssel a fertőző betegségek elterjedését segítjük, ugyanis este a növény nem tud felszáradni, éjjel nedves marad a lombozat, ami a gombák, baktériumok szaporodásának kedvez.
Az alulról történő öntözés (csepegtető és szivárogtató rendszerek) – hasonló okok miatt, mint a reggeli öntözés – növény-egészségügyi szempontból előnyösebb.
Lehetőség szerint olyan vizet használjunk öntözésre, amelynek hőmérséklete közel azonos a léghőmérsékletével, legalább 14-18 °C-os legyen – ugyanakkor csepegtető öntözésnél a vízhőmérsékletnek nincs jelentősége.
Trágyázás
A fejtrágyázás kezdetét az első termések kötődéséhez igazítjuk. Miután 2-3 kifejlett termés van a növényen, már nem kell félni a túlzott növekedéstől, a terméselrúgástól, a műtrágyát kis adagokban rendszeresen szórhatjuk a növény alá. Nitrogénből egy-egy alkalommal 5 g/m2 hatóanyagnál többet ne adjunk, káliumból (K2O) legfeljebb 10-15 g/m2-t.
Előnyösebb az oldat formájában történő trágyázás, ilyenkor 0,2-0,3%-os töménységű tápoldatot készítsünk, ami a növényre nézve veszélytelen, még az érzékeny paprikánál sem okoz perzselést.
Kedvezőbb hatásúak az úgynevezett komplex tápoldatozó műtrágyák, amelyek vízben tökéletesen oldódnak, és a növény számára valamennyi fontos tápelemet tartalmazzák. A paprika, különösen a fehér termésű fajták érzékenyek a mikroelemhiány-betegségekre (bór, cink, vas).
A páratartalom hatásai
A páratartalom szabályozásával nemcsak a növényt érő káros hatások mérsékelhetők vagy éppenséggel elkerülhetők, jó lehetőség is egyben a kertész kezében a fiziológiai és technológiai folyamatok irányítására, a vegyszertakarékos és vegyszermentes növényvédelem gyakorlati alkalmazására. A párás és a száraz, valamint az erősen ingadózó páratartalom zöldségnövényekre gyakorolt hatásait az alábbiakban lehet összefoglalni:
Magas (szélsőségesen magas) páratartalom hatásai:
- Intenzívebb vegetatív növekedés,
- rosszabb termékenyülés,
- elhúzódó tenyészidő,
- lassúbb tápanyagfelvétel és csökkenő transzspiráció,
- színanyagok lassúbb kialakulása, vagy a színesedés elmaradása,
- rosszabb tárolhatóság és pultállás (pulton-tarthatóság),
- gombás és baktériumos eredetű betegségek fokozott mértékű fertőzése és
- élettani betegségek kialakulása, pl. vízkórság, szárrepedés, termésrepedés.
Alacsony (túl alacsony) páratartalom következményei:
- Vegetatív növekedés lassulása,
- generatív jelleg kialakulása,
- kisebb lombozat, apróbb levelek képződése,
- kényszerérés,
- fénytelen termések (pl. paprika, paradicsom, padlizsán),
- sztómák (légzőnyílások) záródása következtében lassúbb tápanyagfelvétel,
- néhány kártevő (pl. atkák) és gombás betegség (pl. lisztharmat) fertőzésének fokozódása, illetve
- szövetek gyorsabb elöregedése (fásodás, pudvásodás, rostosodás).
Erősen ingadózó páratartalomból adódó fejlődési zavarok:
- Káros stressz hatások bekövetkezése,
- virág- és terméselrúgás,
- csökkenő betegségekkel szembeni ellenállás, valamint
- bogyók, termések repedése és deformációja.
Téli és kora tavaszi hónapokban általában a magas páratartalom jelent gondot, sokszor a szellőzők nyitásával sem lehet a kívánt mértékben csökkenteni, tekintettel arra, hogy a szabadban is a 90%-os, vagy a feletti a légnedvesség.
Késő tavasszal és nyáron ritkán a magas, sokkal inkább a száraz levegőből adódó megtermékenyülési és minőségi gondok okoznak nehézséget. A gyakori, napjában többszöri, kis vízadagú, 1-2 mm-es öntözéssel a kívánt páratartalom biztosítható.
Gombák és baktériumok
Gondot ilyen esetben a gombás és baktériumos betegségek fellépésének fokozott veszélye jelenthetné, de azzal, hogy csak a talaj felületét nedvesítjük, a fertőzés megvalósulása csökkenthető.
Apaprika valamivelalacsonyabb páratartalmat igényel, mint a kabakosok, a termésképzés idején csupán 70-80%-ot. Túl alacsony páratartalom esetén fénytelen termések fejlődnek.
Magas nappali (25-26 °C feletti) hőmérsékletet követően az éjszakai, magas páratartalom (90-95%) kedvező hatással van a bogyók tömegére, az így felvett víz, a transzspiráció akadályoztatása miatt, a bogyókban halmozódik fel, ezzel növelve a súlyukat.
Májustól szeptemberig a minőség miatt nélkülözhetetlen a párásítás. A fehér (TV) fajtatípusok és a kaliforniai paprikák páratartalom igénye magasabb, és a légnedvesség iránti érzékenységük nagyobb, mint a hegyes fajtáké.
Nagy szárazságban, de az erősen ingadozó páratartalom hatására is a termésen hajszálvékony repedések keletkeznek, amelyek rontják a bogyó fényét, elősegítik a kórokozók megtelepedését (2. kép).
Még télen, kora tavasszal és késő ősszel igyekszünk a fényt maximálisan kihasználni, addig a nyári hónapokban a paprika árnyékolásáról kell gondoskodni. A tűző nap következtében gyakori a napégés, a levelek perzselődése (3. kép).
Fóliák és üvegházaknál lehetőség van a héjazat (üveg vagy fólia) festésére és árnyékoló hálók kifeszítése. Eddigi vizsgálatok szerint előnyösnek bizonyult a duplán vagy háromszoros rétegben kifeszített sárga és sárgás-vörös raschel hálók használata, de más színezésűek is (pl. zöld) jelentős védelmet nyújt a káros napsugárzással, a túlzott felmelegedéssel szemben.
Az árnyékolók alatt kedvezőbb (kisebb) volt az éjszakai és a déli hőmérséklet közötti ingadozás, magasabb volt a levegő páratartalma. Az árnyékolók kedvező hatásának tudható be, hogy használatukból adódóan ritkábban fordult elő kényszerérés.
Légköri aszály idején hálók alatt magasabb volt a légnedvesség, mint a szabadban. Ennek következtében jobban kötött a paprika, fényesebbek lettek a bogyók, nem jelentkeztek a termések felületén gyakran tapasztalható apró hajszálrepedések.
