A burgonya a világ harmadik legfontosabb élelmiszernövénye, termelési volumenben csak a rizs és a búza előzi meg.
Míg világviszonylatban termőfelülete nagymértékben növekedett (Kína), nálunk jelentős mértékben visszaesett, ami részben a kedvezőtlen éghajlati változásokból adódó betegségek és kártevő elszaporodásának, fajtaleromlásnak tulajdonítható.
Annak ellenére, hogy importból folyamatosan, jó minőségű étkezési burgonya kerül a kereskedelembe, és a javuló tárolási körülményekből adódóan a hazai termesztésű krumpli minősége is elfogadható, mégis nagyon népszerű a korai burgonya, amit különféle takarási módszerekkel (fátyolfóliás, síkfóliás, váz nélküli fóliás takarás) állítanak elő, májustól, a fóliasátrakban hajtatott pedig már április végén piacra kerül.
A kereskedelemben kapható számos konyhakész termék ellenére sokan vannak, akik – ha még lényegesen drágább is – áldoznak a kiváló ízű, friss, korai burgonyáért. Érdemes a burgonya hajtatásával foglalkozni, tavasszal egyik legkeresettebb primőr.
Környezeti igénye
A burgonya a Solanaceae családba tartozik, de környezeti igénye több vonatkozásban eltér a rendszertanilag ide tartozó, kifejezetten melegigényes paprikáétól, paradicsométól vagy tojásgyümölcsétől.
Alacsonyabb hőmérsékletet igényel, különösen a gumóképződéshez, de fagyérzékeny növény már 0-2 °C körüli hőmérsékleten súlyosan károsodik. (A levelek fagytól történő sérülése, még nem jelenti feltétlenül a növény teljes pusztulását!)
A hajtásképződés 8 °C-on, a gyökérfejlődés 6 °C körüli hőmérsékleten már megindul. A lombfejlődés optimuma (20 °C) magasabb, mint a gumóképzéshez szükséges hőmérséklet, ami fajtától s fényviszonyoktól függően 16-17 °C .
A tavaszi fényviszonyok a növény fejlődéséhez elegendőek, egészen ritka esetben tapasztalhatók a fényhiány tünetei, az ízközök megnyúlása és a laza szöveti állomány. Ha ilyennel találkozunk a gyakorlatban, az inkább a használt, piszkos fóliáknak tulajdonítható.
Vízigénye kisebb, minta családhoz tartozó többi zöldségféle vízszükséglete ~150-200 mm, kiegyenlített fejlődése akkor van, ha a talaj vízkapacitása 65-70%.
Korai, hajtatott burgonya esetében előnyösebbek a gyorsan melegedő lazább talajok (pl. homok, homokos vályog), melyeken jelentős mértékben növekszik a koraiság. Ültetés előtt mindenképpen javasoljuk 10-12 kg/m2 érett istállótrágya kiszórását, ami a koraiság fokozása mellett a talaj vízgazdálkodását is javítja.
A hajtatott burgonyának – szemben a szabadföldi termesztésű krumlpiéval – kevés a tápanyagigénye, rövid tenyészidejéből adódóan könnyen (gyorsan) felvehető tápelemeket, mindenekelőtt nitrogént és káliumot igényel.
Fajtamegválasztás szempontjai
A hajtatott burgonya esetében is a sikeres termesztés feltétele a jó fajtamegválasztás. Sajnos a kereskedelemben kifejezetten hajtató fajta nincs, a kertészek a fólia alatt a korai szabadföldi fajtákat termesztik, amelyeknek tenyészideje 80-95 nap között változik, ilyen tekintetben nincs nagy különbség közöttük.
A korai termesztésben olyan fajtákat célszerű választani, amelyek növényenként 10-12 db gumónál többet nem nevelnek, de azokat rövid időn belül kifejlesztik. A dinamikus gumófejlődés mellett fontos kérdés a mérsékelt lomb növekedés is.
A fajták héj színe lehet sárga és piros, a hazai fogyasztók inkább a piros héjú, legalább 70-80 g átlagtömegű, 7-8 cm hosszú, 4-5 cm átmérőjű gumókat keresik.
Előcsíráztatás és szaporítás
Hajtatáshoz 50-70 g átlagtömegű, galambtojás nagyságú vetőgumók a legjobbak, kisebbekből gyengébb növény fejlődik, nagyobb tömegű vetőgumó használata nem gazdaságos.
Fontos része a szaporítóanyag (palánta) nevelésének az előcsíráztatás. A vetőgumót a vetést megelőzően 5-(7) hétig, 12-14 °C-on előcsíráztatják, ezalatt erős, edzett, nem hosszabb, mint 2-3 cm-es csírákat kell nevelni (1. kép), amihez fényre is szükség van. (Fényszegény körülmények között hosszú, vékony ún. „pincecsíra” fejlődik, amely a vetés során rendszerint megsérül, letörik.)
Miután a csírák kifejlődtek, a gumókat gyökereztetjük. Lehet egysorosan, ládában elhelyezve, 4-5 cm vastag tőzegréteggel takarva, de ismert olyan módszer is, amikor az előcsíráztatott gumókat átültetik 14-16 cm-es cserepekbe, és ezekben, mint cserepes palántát nevelik tovább (2. kép).
A cserepekben történő gyökereztetést megközelítőleg két héttel az ültetés előtt célszerű elkezdeni, cserépföldként jó szerkezetű, tápanyagban gazdag tápkockaföldet, azaz tőzget használjunk. Folyamatos, kisadagú öntözéssel igyekezzünk a cserepekben a földet egyenletesen nedvesen tartani.
Az így előnevelt gumók (palánták) akkor ültetethetők ki, amikor a talaj az ültetés mélységében eléri a 6-7 °C értéket Ez szabadföldi körülmények között március 15-25 körül következik be, hajtatásban, fólia alatt 10-14 nappal korábban.
Javasolt tenyészterület 900-1 250 cm2 (8-11 növény/m2), azaz ~45-50 cm-es sortávolság mellett 20-25 cm-es tőtávolság. Jobb kezelhetőség miatt alkalmazzák még a szélesebb sortávolságot (75×20-25) vagy az ikersoros elrendezést (75+40×20-25 cm).
Az ideális ültetési mélység 3-5 cm, cserepes palántákat a cserépföld mélységéig süllyesszünk, de fontos, hogy ne kerüljön mélyebbre, a mély ültetés rontja a koraiságot.
Fóliasátorban történő hajtatás mellett ültetik fóliaágy (1 m magas, 2-3 m széles) vagy fóliaalagút alá (50-60 cm magas és 50-80 cm széles), az ilyen kislégterű hajtató létesítményekről már április közepén a fóliatakaró eltávolítható.
Ápolás
A lombozat és a gumók fejlődését a nap hossza és a léghőmérséklet befolyásolja. Tavasz, rövid nappalos körülmények között viszonylag kisebb levelek fejlődnek, és a gumókötés a növény kihajtása után hamarabb megindul. A hőmérséklet tovább módosítja a naphosszúság hatását.
Az alacsony hőmérséklet – különösen az éjszakai – és a rövid nappalos körülmények a gumókötés idejét előre hozzák, míg a hosszú nappalos megvilágítás és a magas hőmérséklet késleltetik azt. A gumókötés megtörténte után a naphosszúság és a hőmérséklet jelentősége (hatása) csökken.
Tenyészidő kezdetén minimális öntözést igényel, a vízszükséglete borús időben kevesebb, mint 1-2 l/m2/nap, a tenyészidő második felében 5-6 l/m2-t igényelnek a növénynek, de az április végi napsütés hatására, amikor a fólia alatt a 25-30°C-ot is meghaladja a hőmérséklet, lehet akár 8-10 mm (8-10 l/m2) is. Ebből adódóan az ültetéstől a gumóképzés kezdetéig elegendő a tíznaponkénti, kéthetenkénti öntözés, ezt követően a kijuttatott vízmennyiséget fokozatosa növeljük.
A nagyobb vízigény és az egy-két alkalommal történő fejtrágyázás kapcsán előfordulhat a túlöntözés, és annak következménye: a hajtások kisárgulása és a vízkórság betegség (a levél fonáki oldalán apró vízhólyagok képződnek), és a gumók felrepedése (3. kép). Könnyen túltrágyázható nitrogénnel, ilyenkor nagy lombozatot és apróbb gumókat képez, amit az intenzív öntözés és a rosszul végrehajtott szellőztetés tovább fokoz.
Míg ültetés után a fólia zárásával védjük a hidegtől a burgonyát, később, a tenyészidő közepétől sokat kell szellőztetni. A látszat csal! Nagy melegben csak lombozatot fejleszt a burgonya, a gumók aprók maradnak.
A burgonya növényeket „töltögetni” kell (földet helyezni a tövek köré). Erre azért van szükség, mert a földalatti hajtásokon, a sztólókon csak akkor képződnek gumók, ha azokat legalább 15-20 cm vastag földréteg takarja.
Betakarítás
Az előcsíráztatott és fóliával takart burgonya május közepétől ad fogyasztható termést. Betakarításra sor kerülhet a gumók végleges méretének elérése előtt, foszlós (kézzel könnyen ledörzsölhető) héjú állapotban, és a végleges méret elérésekor, gyengén parásodott héjjal. Az előbbi azonnali felhasználásra való, nem tárolható, az utóbbi a szedés után még rövid ideig eltartható.
(Vezérkép: Pezibear/Pixabay)
